Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gáti Csilla: Előzetes megfigyelések a szajki vaskori telep leletanyagának elemzéséhez

Az alföldi és szlovákiai anyagokkal mutat rokonságot az enyhén ívelt oldalú forma, perem alatt kiugró nagy bütyökkel, vagy esetleg lécbordával (I. T. 17; III. t. 11, 15; 1. ábra 5.). Szép számmal találkozunk vele a hetényi temetőben (DUSEK 1966) és a nyitrai anyagokban (ROMSAUER 1993). Míg az előző típusok jellemzően kézzel készültek, a telep életének végét mutatják a duzzadt peremű, jellegzetesen grafitos anyagú, alsó részükön függőleges fésűs dísszel ellátott fazekak (VI. T. 8; VII. T. 13; 1. ábra 6.). Ez a klasszikus és késői La Téne időszakban jellemző, de már LT C elején megjelenik (HUNYADI 1944, 141.). Tálak Szintén nagy számban fordultak elő behúzott permű tálak a telepen. Ennek legklasszikusabb formája a behúzott peremű, kónikus alakú tál (I. T. 4-5; II. T. 3; III. T. 1-4; V. T. 1-7; VI. T. 10-12; VII. T 7; 2. ábra 1.). Ezekre jellemző a felfényezett minta, többnyire a tál belsejében, de a külső oldalon is megjelenhet. Ez a típus már a késő bronzkortól kezdve jellegzetes a térségben, egészen a középső La Téne korszakig. A felfényezett (gyakran grafittal) minta a Hallstatt korszak jellemzője. Jellemzően kézzel formáltak. Emellett előfordultak behúzott peremű tálak éles válltöréssel, kevésbé mély alsó résszel (I. T. 1-3; 2. ábra 2.). 2. ábra: Tálak Egy későbbi fázist jeleznek a behúzott peremű tálak kónikus alsó résszel, a perem alatt körben egy bemélyített sávval (2. ábra 3.). A pecini temető hasonló tálja a LT B1-2 fázisra datálható (SLADIC 1986, T. I, 2). Általános formát jelentenek az egyenes peremű, kónikus tálformák (II. T. 2; VI. T. 13.). Helyi jellegzetesség lehet, hogy néhány esetben a tál alján négy oldalt kidudorodás van (2. ábra 4.). Másik jellemző táltípus az S profilú tálak, rövid nyakkal, kihajló vagy gyűrűs peremmel, kónikus alsó résszel (VI. T. 1-2; VII. T. 8-11; 2. ábra 5.). Hallstatt hagyományokból fejlődött ki a forma. A LT A-B jellegzetes típusa (SCHWAPPACH 1975, 112; Taf. V.). Előfordul kézzel készített és korongolt változata is. A korai daraboknál még lekerekített, nem jellegzetes a válltörés, míg a LT B darabok jellemzően korongon készültek, vállrészük nyújtottabb és a válltörés élesebb (2. ábra 6-7.) A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 45