Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gáti Csilla: Előzetes megfigyelések a szajki vaskori telep leletanyagának elemzéséhez

Gáti Csilla: Előzetes megfigyelések a szajki vaskori telep leletanyagának elemzéséhez A szajki vaskori telepen előkerült kerámiaformák és díszítések igen változatos, sokrétű képet mutatnak. Meghatározásukat nehezíti, hogy ezidáig nem volt ismert hasonló anyag a térségből. A helyszűke miatt a továbbiakban az előkerült típusokat nagy vonalakban elemzem, illetve a telep anyagát néhány jellegzetes objektumon keresztül próbálom bemutatni.

1 Fazekak A telepen legnagyobb számban fazekak töredékei kerültek elő. (1. ábra) Legjellemzőbbek a szitula-szerű típusok, hosszúkás egyenes oldallal és éles, vagy lekerekített válltöréssel (II. t. 6-7; III. t. 13; 1. ábra 1-2.). Jellemző, hogy a vállrésznél általában hullámos lécborda, illetve karcolt, vagy benyomkodott minta fut körbe. Formailag teljesen megegyező képet mutatnak a korai „Graphittonware" bajorországi, csehországi formáival (KAPPEL 1969, Abb. 16-20.) azonban az itteni darabok többnyire barnás színűek, és grafitszemcsék nem látszódnak bennük. Jellegzetes típus a Ha D korszaktól kezdve egészen a LT A végéig. A lekerekített válltörésű forma gyakoribb a telepen, mint az előző típus; a telepnek a középső szaka1. ábra: szára jellemző (LT A). Már a Ha D-ben megjelenik ez a forma is (JEREMFazéktípusok KARDOS 1985, Taf. 1). i; Éles válltörésű forma behúzott peremmel kevés gödörből került elő (II. t. 1; 1. ábra 3.). Gyakori forma az ívelt oldalú fazék, behúzott peremmel (1. ábra 4.). A perem alatt gyakran lécbordás vagy bekarcolt, esetleg benyomkodott sáv fut körbe. Az objektumok ismertetését lásd a kötetben Lóki Róbert cikkében. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 44