Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Begovácz Rózsa: Gyermekélet a Dráva menti horvátoknál

Felsőszentmártonban ha több gyereket nem kívánt már a család, vagy a már megszületett gyermek halálát nem bánták, akkor a keresztelőre vitt gyermeket a keresztanya háromszor a temető felé lódította, hogy az haljon meg. Természetesen mindez az anya kérésére történt.

159 A Dráva menti horvátoknál több helyütt a gyermek keresztelői kelengyéjét a keresztszülők vették meg.

16

0 Potonyban keresztelőkor a leánykára sok fejkendőt terítettek, hogy felnőtt korában sok kérője legyen.

16

1 Drávasztárán azért raktak keresztelőkor a leánygyermekre kasmír kendőket, hogy felnőtt korában elég ruhája legyen.

16

2 Lakócsán keresztelőkor a keresztanya a gyermeket az apja kapcájával megtörölte, s a rongyot a fején át a ház felé dobta.

16

3 Potonyban a keresztelőről hazajövet a szülők várták az ajtóban a csecsemőt és azt kérdezték: „Mit hoztok?" Erre a keresztanya azt válaszolta: „Báránykát!" (Ovcicu). Ezt háromszor elismételték, majd az anya ezt tette hozzá: „Míg él maradjon is bárányka!" (Nek i bude ovca dok jeziva!). Mindezek után az apa vette át a gyermeket és a legmagasabb ágyra fektette, hogy olyan nagy legyen a gyermek szerencséje az életben, mint amilyen magas az ágy. Az apa a gyermeket ez után egy ködmönre fektette, hogy gyermekének olyan göndör legyen a haja, mint a birka gyapja.

16

4 A gyermeket keresztelés előtt megfürdették. A keresztelő napján este nem fürdették meg újra, hogy le ne mossák róla a szentelt vizet.

16

5 A gyermek halála: Üres bölcsőt nem volt szabad ringatni Potonyban, nehogy meghaljon a gyermek.

166 Az áldott állapotban lévőt is óvták bizonyos dolgoktól, pl.: nem volt szabad felfordított teknőre ülnie, két edényből egybeöntött vizet innia, mert születendő gyermeke meghalt volna.

167 A Dráva menti horvátságnál az anya a tejéből három cseppet a gyermek szájába cseppentett, hogy a másvilágon se legyen szomjas.

16

8 Lakócsán a holt gyermek markába fejt az anyja tejet, hogy azt magával víve, a túlvilágon Szűz Máriának bemutathassa, aki számon kéri, hogy mit küldött az anyja.

16

9 15

9 Gönczi 1937. 82. 16

0 Gönczi 1937. 81. Gönczi 1937. 80., Begovácz Márkné (sz. 1927) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971 16

2 Tenke Gáborné (sz.1923), Matoricz Józsefné (sz. 1933) és Mátrai János (sz. 1929) közlése. Saját gyűjtés, Drávasztára 1978. Gönczi 1937. 81. 16

4 Begovácz Márk (sz. 1926) és Begovácz Márkné (sz. 1927) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. Begovácz Márkné (sz. 1927) és Szilovics Györgyné (sz. 1901) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1972. 16

6 Horváth Márkné (sz. 1933) és Havasi Józsefné (sz. 1920) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1972. 16

7 Gönczi 1937. 229. 16

8 Gönczi 1937. 231. Uo. 188 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve