Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Begovácz Rózsa: Gyermekélet a Dráva menti horvátoknál
Potonyban az első halott gyermeket az anya sohasem kísérte ki a temetőbe, hogy a többi, utána születendő gyermeke meg ne haljon. 17 0 A halott csecsemőt, ha kereszteletlenül halt meg, az anya fejen vitte ki a temetőbe. Ha meg volt keresztelve, akkor ez a keresztanya tiszte volt. 17 1 A 12 év alatti gyermekek koporsóját világoskék színűre festették. 17 2 Ugyanitt a keresztanya és a rokonok a sírba pénzt dobtak útravalóul, illetve a pénzzel megváltották azt a helyet ahol a gyermek nyugodott. 17 3 A gyermekeknek és a terhes asszonyoknak nem ajánlották, hogy megnézzék a felravatalozott halottat, mert attól tartottak, hogy álmodni fognak a látottakkal. 17 4 Még a második világháború utáni időben is azokat a halott gyermekeket, akik még nem részesültek az áldozás szentségében a kántortanító temette el. 175 Dráva menti horvátoknál, mielőtt a torra menők a szobába mentek volna, az udvaron kezet kellett mosniuk egy dézsa vízben, amelybe előtte egy felhevített téglát tettek. Nem volt szabad letörölni a nedves kezet - a potonyiakat és a felsőszentmártoniakat kivéve -, mert akkor hitük szerint a gyermek a mennyországba jut. 17 6 Lakócsán a sokgyermekes családnál, ha meghalt egy a gyermekek közül, koporsóját beszentelés alatt a székre tették, azután a széket fölborították, ha azt akarták, hogy több gyermek ne szülessen. 17 7 Vízváron ugyanezt tették akkor is, ha azt akarták, hogy egy másik gyermek is kövesse a halálba. 178 Potonyban a szemfedőből egy darabot levágtak, a parázsra dobták, s ezzel az anya, vagy más házbéli megfüstölte magát, hogy a halott gyermektől ne féljen. 179 Potonyi adatközlőm elbeszélése alapján, ha nagyon szegény volt a család és már nemigen örültek volna újabb gyermekáldásnak, akkor a következőt tették: Amikor halott volt a faluban, és az elhunytat vitték ki a temetőbe, a bölcsőt háromszor a koporsó felé lendítették, hogy a gyermek meghaljon. 18 0 Tótújfalusi adatközlőm elbeszélése alapján neki azért adták az Anna nevet, mert egy Anna nevű nővére már meghalt. Szerinte azért kapta elhalt nővére nevét, hogy ő is utána haljon. Többen voltak testvérek. 18 1 17 0 Gönczi 1937. 234 Begovácz Rózsa: „Az örök világosság fényeskedjék neki!" A végtisztesség megadásának alakulása a Dráva menti horvátoknál. JPMÉ 41-42. (1996-1997) Pécs. 1998. 152. 17 2 Begovácz 1998. 151. 17 3 Gönczi 1937. 235. 17 4 Begovácz 1998. 151. 17 5 Begovácz 1998. 153. 17 6 Gönczi 1937. 235. 17 7 Gönczi 1937. 234. Uo. Uo. Szinyákovics Györgyné (sz. 1915) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. Poszovácz Jánosné (sz. 1903) közlése. Saját gyűjtés,Tótújfalu 1978. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 189
