Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i)
tírjaik emlékének megbecsülését. 3 4 Alapvetően ennek köszönhető, hogy Sopianae temetőjében ilyen jelentős építkezés folyt, ugyanakkor a sírkamrákból a csontokon kívül alig kerül elő tárgyi lelet. 3 5 Végezetül a sírokban talált ábrázolások szempontjából nyilvánvalónak tűnik, hogy a keresztényeknél inkább keresztény jelképek és bibliai ábrák szerepelnek, míg a pogányoknál akár pogány istenek is. A pécsi temetőben talált Mercur-szobor valóban inkább pogány halotthoz tartozhatott 3 6, míg a sírkamrák festményein látható témák kétség kívül keresztényekre utalnak. Átmenetet azonban még e tekintetben is találunk, elég csak a pogány mitológiai és keresztény jeleket egyaránt ábrázoló ládikaveretekre gondolni vagy az Ókeresztény Mauzóleum szarkofágjának akroterionjaira (sarokmaszkok). Az egyház a kérdésben állást foglalva természetesen a pogány jelképek elhagyását szorgalmazta. VI. Laetitia. A pogány rómaiak a halottakról való családi megemlékezés szokását laetitianak nevezték. Évente egyszer vagy akár többször is elvégezték. A halottak tiszteletére már a görögök is szerveztek családinál nagyobb méretű ünnepeket. Ilyenek voltak pl. a sportjátékok, versenyek, köztük az olympiai is. A megemlékezés egyéni része volt a refrigerium, azaz felfrissülés, amikor a halott tiszteletére bort ittak. Ha a halottak tiszteletére az ókeresztények már nem is rendeztek versenyeket 3 7, az évenkénti megemlékezéseket mindenképpen megtartották, sőt ittak is a halott emlékére. Fentebb már szerepelt, hogy ezen ivászat mértéktelenségét az egyházatyák helytelenítették, de illedelmes módját Szent Mónika még a 4. század végén is gyakorolta. A zarándokok felfrissülésére a szent helyek őrzői is oszthattak bort vagy engedélyezték ivását. 3 8 Az ókeresztények még ritkán mutattak be eucharisztiát, áldozati szertartást a temetőkben, de egyes szentek és mártírok sírjainál ez is megesett. 3 9 A rítus során elfogyasztott bor náluk a keresztény értelemben vett mennyei felfrissülést hozta el. A fenestella (ablakocska) szó a sírokhoz vágott lyukat jelöli. Pogányoknál volt szokás a bort vagy szent olajat a sírba önteni ezen a lyukon keresztül. A görögök 3 4 Viselet tekintetében egyedül a halotti lepel igényes, aranyos szálakkal átszőtt anyagáról (GOSZTONYI 1943 42 FÜLEP 1984 151) mondható még el, hogy gazdagságot sugároznak (TÓTH E 2006 83). A tárgyi leletek hiányának másik oka természetesen a sírkamrák többszörös kifosztása. 3 6 FÜLEP 1984 74 278 Alexandriai Kelemen keresztény író Kr.u. 200 körül még úgy gondolta, hogy a versenyek a sírok fölött mondott dicsőítő beszédek (Protrepticus 11,34,1). K. Baun szövegelemzése nyomán Géczi János úgy látta, hogy a korai kereszténység még tisztában volt a koszorú versenyekhez köthető eredeti pogány jelentésével is, hiszen 4. századi koszorús versenyekről még Szent Ágoston is írt (Vallomások IV.2,1. BAUN 1940 GÉCZI 1998A 5). Nolai Szent Pál például egy külön teremben megengedte a megfáradt abruzzoi parasztoknak, hogy Szent Félix napján poharazgassanak (Carmina 27,511-536). Rómában Felix pápa (269-274) rendelte el először a mártírok sírjánál végzendő eucharisztikus szertartást. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 117
