Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i)

choé-nak, a latinok libatio-nak nevezték ezt az áldozatot. A pécsi temetőből Fülep Ferenc közölt egy sírt, melynek tetejére ilyesmit tettek.

4

0 Az ókeresztény sírkamrák esetén a Péter-Pál sírkamra fülkéjét értékelhetjük „ablakocskának", mivel nem volt hátsó fala, hanem a felszíni épület apszisa alatti üregbe nyílott. Ebben az üregben salonai mintára

4

1 a sírboltban nyugvók közelébe helyezett mártírereklyék lehettek. A másik lyukacska a Korsós-sírkamra egyik sírja felett található, valószínűleg folyadék beöntésének céljára (17. kép). A sírok öntözgetése természetesen nem keresztény eredetű, de átmeneti rítuselemként keresztények is alkalmazhatták. Egy sajátos keresztény szokásról is szólni kell, mely a halottakhoz való új viszonyulást mutat. A pogányok és általában a keresztények is ódzkodtak a halottak maradványaitól.

4

2 A mártírhamvak azonban kivételt képeztek ez alól, mivel az ókeresztények csodatévő erőt tulajdonítottak nekik. írott források és tárgyi emlékek tanúskodnak az ókeresztények által használt brandeaszalagokról

4

3, melyeket a szentek sírja tetején levő lyukacskákba beló17. kép: Beöntőnyílás a Korsós-sírkamra É-i sírja felett. A pécsi temető L/7, számú nyeregtetős sírjának tetején a mészhabarcsba egy mázas korsót helyeztek el (FÜLEP 1984 90). A folyadékbeöntés ez utóbbi esetben a temetés során zajlott, mivel a korsót később a sírral együtt elföldelték (TÓTH E 2006 75-76). Ejnar Dyggve a fülkét a Salona-Marusinac temető egyik hasonló eleme alapján (Aesclepia és férje sírjába Anastasius mártír ereklyéit helyezték) ereklyetartóként azonosította (DYGGVE-EGGER 1939 81). A halottaktól való természetes viszolygást Tours-i Gergely írta el legérzékletesebben, egy büntetésből sírba zárt clermont-i pap esetével, aki kiengedése után évekig emlegette az ott tapasztalt orrfacsaró bűzt (BROWN 1993 96 102-103). 4

3 Tours-i Gergely írta le, hogy a Szent Péter sírjához belógatott brandea csíkokat (szalagok) a szent áldásának súlyával megterhelve húzták fel a sírtól. Bizáncban Justinianus császár is „csupán" egy ilyen brandeát kapott az általa kért Szent Péter ereklye helyett (ARTNER 1958 55 BROWN 1993 114 - ford. SÁGHY M, VANYÓ 2005 262). A Szent Pál sírja fölé épült bazilika confessio-jába letekintő ablakot (fenestella confesslonis) készítettek, a bent levő fedőlapba pedig három mélyedést véstek az ünnepek idején lebocsátandó tömjénező és az ereklyéknek szánt tárgyak (brandea és a rákötözött tárgyak) számára. Az ereklyévé váló tárgyak értéke a leeresztés mélységének foka szerint változott (prima-, secunda- és tertia Cataracta -ARTNER 1958 25). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 118