Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i)

V. Hamvasztás és inhumálás. Sokáig általános szokás volt a római birodalomban a halottak hamvasztása. A3, századtól azonban keleti hatásra egyre gyakoribb lett az inhumálás (vagy régészeti szaknyelven: csontvázas temetkezés). A keresztényeknél már a kezdetektől fogva elképzelhetetlen volt a hamvasztás. Betudható ez annak, hogy az első században még közvetlenül várták a világvégét (millenarizmus), és a feltámadást, így az emberi testet - Isten alkotását - nem szabadott elégetni. Ha a 4. századból mégis hamvasztásos sírokkal találkozunk, akkor biztosan állíthatjuk róluk, hogy pogány sírok. Ilyeneket Pécsett a Széchenyi téren és környékén, vagyis az egykori északi temető DK-i végében is találtak. A csontvázas sírok tájolása eleinte változatos volt. A 3. század 2. felétől viszont egyre több lett a Ny-K vagy K-Ny irányú sír. Sopianae keresztényei ezt örökölték, de a 4. században már majdnem kizárólag fejjel Ny, arccal K felé helyezték el a halottakat. Ugyanakkor a pogányok is temetkeztek hasonlóan, így a két csoport elkülönítése csupán a sírok tájolása alapján nehézkes. Sopianae temetőjének ókeresztény részén annyit állapíthatunk meg, hogy a halottakat és sírokat előbb kezdték el a keresztény vallási előírásoknak megfelelően Ny-K irányba tájolni, mint a sírkamrákat vagy a felettük álló épületeket. Sokszor a sírkamrák halottai helyesen vannak keletelve, míg a cella memoriae (felszíni) épületek apszisa inkább É-felé néz. Mindez a Mecseknek is köszönhető, hiszen a föld alá került sírkamrákat és a felettük épült sírépítményeket a hegy lábára merőlegesen kellett elkészíteni. Azok az épületek viszont, melyekről nagyságuk okán feltételezhető, hogy a keresztény közösség együtt emelte őket, már mind „jól" vannak irányítva, azaz szentélyükkel (apszisukkal) K-felé.

3

2 Ilyen építmények a Cella Septichora és az Ókeresztény Mauzóleum. 4. századi sírok esetében megfigyelhető tendencia, hogy csökken a halottak mellé behelyezett mellékletek mennyisége és gazdagsága. A folyamat már valószínűleg a kereszténység előtt elindult, de velük érte el tetőpontját. A keresztény tanítások szerint ugyanis semmiképp nem a test él tovább, hanem a lélek, annak pedig nincs szüksége sem útravalóra, sem kincsekre.

3

3 Mellékletek helyett a tehetős családok és keresztény közösségek a sírépítmények pompájában fejezték ki elveszített rokonaik, társaik, márMilánói Ambrus püspök is tiltotta és Nolai Szent Pál sem örült neki: Bárcsak igazán tiszta szándékkal ünnepelnének, / s nem szennyeznék be a szent hajlékot ivászatukkal.....egyszerűségükben abba a jámbor tévhitbe esnek, hogy a szentek/örülnek, ha sírjuk színbortól meglocsolva gőzölög Távozzon a bor a kocsmába,....Részegen bántalmazod, akihez elítéltként könyörögsz, és szerencsétlenségedre az előtt a bíró előtt / követed el kihágásaid, aki lángokkal büntet téged (Carmina 27, 558-579 - BUGÁR 2004 I 222) Wolfgang Schmidt közli a részegeskedésbe vagy hedonizmusba fulladó halottkultuszok, illetve az azokat ostorozó egyházatyák véleményét bemutató írott forrásokat - SCHMIDT 2000 224-233. Pontosan ilyen italozókat láthatunk a clinium körül félig fekvő helyzetben a marsalai Crispia Salvia 2A freskóján (GIGLIO 1997-98). 3

2 Ugyanakkor problémás is lett volna É-felé, a hegy gyomra felé ilyen mélységben kivágni az épületek helyét. Ennek ellenére pl. egy ideig még kitartóan élt az obulusadás görögöktől eredeztethető pogány szokása is. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 116