Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i)
temetőrészeken pedig már tudunk saját szervezetekről is. Sopianae sírkamráinak parcellái, épületei nyilvánvalóan az egyszerű tégla- vagy földsírok árának többszörösébe kerültek. Ismerünk olyan püspököt is, aki visszaélt a temető kezelésének rá ruházott jogával. 2 3 A temetőparcellázás tehát mind a pogányoknál, mind pedig az ókeresztényeknél létező kezelési elv volt, de a keresztények törekedtek saját temetőik, temetőrészeik önálló szabályozására. A temetői elkülönülés igénye viszonylag hamar megfogalmazódott a birodalom keresztény közösségei részéről. 24 Sopianae esetében először az É-i temető ÉNy-i részén elkülönülő „negyed" került keresztény kézre, majd később talán az egész temető (5. kép). A pécsi temető ÉNy-i részén a nagy közösségi épületek (Cella Septichora, Cella trichora) vagy korábbi építmények 4. század 2. felére tehető átépítései (V. sírkamra, Apáca u. 14. szám alatti épület) már nem csak különállást, hanem mindenképpen nagyobb szervezettségű építkezést és közösen végzett rítust is feltételeznek. Ezeken kívül kimondottan keresztény elemként jelent meg ugyanitt a depositio ad sanctos szokása, vagyis a szentek közelébe való temetkezés. Példa rá az I. (Péter-Pál) sírkamra két korábbi építmény közé való beszorítása, mely egyébként hidrogeológiai és statikai szempontból egyaránt kerülendő lett volna (6. kép). Hogy az építők az ebből adódó gondokat kikerüljék, kénytelenek voltak kissé elfordítani és mélyebben alapozni a Péter-Pál sírkamrát. A sírkamra az V. sírkamra mellé került, melyet a 4. század 2 felében vagy talán már az 5. század elején átépítettek és látogatható is volt 2 5 - talán a zarándokok számára is. Hasonló példának kell tartanunk az Ókeresztény Mauzóleumban talált 2. és 3. sírládát, illetve a sok emberhez tartozó csontokat. A Mauzóleum sírkamráját ugyanis bizonyíthatóan eredetileg csak annak az egy halottnak készítették, akinek teste a fő szarkofágban nyugodott, a többit csak később helyezték a „szentember" kiemelt nyughelye mellé. A kereszténység előtt Európa római birodalomhoz tartozó területein jobbára sírkerteket építettek a gazdagabb családok vagy halottak számára. Birodalmi stílust képviselő centrális mauzóleumot leginkább a császári család halottainak építettek. A keleti részekkel kapcsolatban levő görög területeken viszont már a rómaiak előtt divat volt a sírkamrák fölé görög kistemplom formáKappadokiai Georgios püspök például temetkezési vállalkozó is volt (BÍRÓ 2006 38) 2 4 A Krisztus utáni első két században a keresztények együtt temetkeztek a pogányokkal. Elkülönülésük keleten és Itáliában a 3. századtól érzékelhető, de Pannoniában csak később, a 4. században jelentek meg a felismerhetően keresztény sírok. Fontos megjegyezni, hogy Valerianus császár tiltotta be a keresztény temetők használatát, amit később Gallienus orvosolt, de Maximinus Daia újra tiltotta. A római katakombákban részben követhető a keresztény sírok elkülönülése, mártírsírok körül való koncentrációja, de pogány sírokkal való keveredése is. (Bővebben: SCHMIDT 2000 323.) 2 5 Ablakain keresztül fény jutott a belső helyiségbe, bejáratát pedig - ellentétben a sírkamrák többségével - nem tömedékelték el, hanem nyitható ajtóval látták el, melynek megmaradt a tengelytartó-perselye is. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 111
