Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i)

Források alapján a görögök évszakos virágokkal és zellerrel koszorúzták fel a ravatalt

8, míg a pogány rómaiak vörösfenyő- és cipruságakkal, illetve a halotti máglyára is helyeztek virágokat és koszorút.

9 A görögök a fel ravatalozott halottat lábbal a kijárat felé fektették és illatszerekkel dörzsölték be a halott testét.

1

0 A rómaiak ezen kívül füstölőkkel illatosították a ravatalozót.

11 A ravatalnál használt vizes-edények az onnan kijövök jelképes megtisztulását célozták.

1

2 Pogány és keresztény ravatalozás között csupán annyi különbség feltételezhető, hogy a halott búcsúztatásakor utóbbi esetben annak keresztényi életére koncentráltak.

1

3 Egyebekben a halott tiszteletteljes elhelyezése, felöltöztetése és rituális megszemlélése-elbúcsúztatása sokban hasonlíthatott a mai szokásokhoz is. Külön kell azonban választani az üldözések korának áldozatait a 4. századi nyugodtabb világ halottaitól, hiszen a halott mártírok testét (ha egyáltalán hozzájutottak)

1

4 még sokszor méltatlan módon, titokban kellett elföldelni, ravatalozásra nem volt mód. II. Szakrális menetek, felvonulások az ókorban akár több tíz kilométert is jelenthettek. Temetési menet esetén ennél jóval rövidebb útra gondolhatunk (2. kép), hiszen mind a görögöknél, mind pedig a rómaiaknál a temető a települések közelében volt (3-4. kép). A halott méltó szállítására akkor is és ma is a halottas kocsi volt a legmegfelelőbb (akkor lovas kocsi, ma autó). A MAYWLAD 1902-1904 KUZSINSZKY 1902-1904 1

0 MAYWALD 1902-1904 KUZSINSZKY 1902-1904 MAYWALD 1902-1904 Korábban a pogányságnál a gyászbeszédet (laudatio funebris) általában valamely közeli rokon, esetleg hivatali tisztviselő mondta, ami az ókeresztényeknél is elképzelhető, ezen kívül azonban már valószínűleg az egyház is képviseltette magát. 1

4 Blandina és Ponticus mártírokat Lyonban elégették és hamvaikat a Rhone-folyóba szórták, de Szent Polükarposz testét is elégették (Szent Polükarposz vértanúsága 17; EUSZÉBIOSZ, Egyháztörténet VIII, 6,7 VANYÓ 1988 36 43). 2. kép: Temetési mentet ábrázoló relief az 1. századból (Abruzzoi Nemzeti Múzeum). (DE VECCHI-CERCHIARl 2001 230) 3. kép: Temető sírjai az út mentén (Pompei). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 108