Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Ferkov Jakab A mohácsi halászat változása

többnyire 60 szemes ritkavarsákkal dolgoznak, mert minél „világosabb a varsa, annál jobban fog, a keszeget viszont kiengedi". Az ilyen varsáknak gyakran két visszájuk van. A hossza 1,5-2 m. Leginkább áradáskor használják, mielőtt jön a víz, kihelyezik de úgy, hogy a bujója (első karikája) éppen hogy csak kilátszik, és „amikor jön a vízzel a hal, belemegy". Kihelyezéskor mindkét végét karóhoz kötik. Az idősebb halászok kifejezetten szerettek ezzel a szerszámmal dolgozni. A varsát legtöbbször terelőszárnnyal is ellátják. A szintén fonálból készült terelőszárny egyik vége az első gyűrű széléhez, a másik vége pedig karóhoz van kötve és az ily módon kifeszített szárny a varsába tereli a halat. Gyakori a kétszárnyú varsa is. Ez utóbbit főleg tél végén, januárban és februárban alkalmazzák menyhal fogására. A menyhal ekkor ívik (rakja le az ikráit) általában partos részen. A halász ilyenkor az egyik szárnyat kifeszíti a „száraz" azaz a part szélére a másikat pedig a folyásban feszíti ki. Régebben egy-egy varsában gyakran 5-6 kg menyhal is volt, de a mai halászok már nem igazán értenek a fogásához. A varsa orra mindig árral szemben van kötve. Az egyszárnyúnál a karó mindig belül van, a vége pedig a part felé, míg a kétszárnyúnál a parttal párhuzamosan áll. A szárnyak közti távolság 1,5-2 m. Varsával kifizetődőén dolgozni a legjobban úgy lehet, ha legalább 40 db-t helyeznek ki. Mert pl. „ha ma leteszi a varsát és árad a víz, holnap meg kell nézni, és másik helyre kell áttenni, nem szabad ugyanazon a helyen tartani, hogy meg ne szokja a hal". Mindez persze időbe telik. Reggel mikor kiszedik a varsát, rögtön felakasztják a fára vagy nádra, hogy átjárja a levegő, a halat pedig a gyűjtőterületre viszik. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 120