Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Ferkov Jakab A mohácsi halászat változása

insléggel (hálót keretező zsinór). A botok kereszteződésénél függőlegesen is le van eresztve egy vékony pálca a háló felé, felső végére pedig egy darab száraz buzogányt kötnek. Emeléskor a nyelet lábbal megtámasztják, és esetenként kötéllel rásegítenek a húzásra. Húzáskor a háló súlya alatt a kávák (a keresztbe rakott hajlított botok) tovább hajlanak és a léhés (háló) kiöblösödik, tehát nem tudnak a halak kiugrálni. Ezzel a szerszámmal főleg éjszaka halásznak és olyan helyen lehet alkalmazni, ahol az áradáskor vagy apadáskor a víz ki- illetve beáramlik. Ilyen hely, pl. a bédai holtág beömlése. Éjszakai alkalmazásakor a buzogányt meggyújtják és a lassan izzó buzogány mozgásából érzékelik, ha van hal a hálóban. Ugyancsak a kisszerszámok közé tartozik a kece is. A tárgyalt területen leginkább a csontos kecét alkalmazták és alkalmazzák ma is. A csontos kece áll egy egyenlőszárú háromszög alakú farámából azaz kecerámából és az arra szerelt, tükrös szerkezetű hálóból. A tükrös szerkezet azt jelenti, hogy egy nagylyukú mögött vagy két nagylyukú háló között egy apró lyukú, de terjedelmesebb, szaporított vagy ráncolt és ezért zsákszerű háló is van, amelybe belegabalyodik a hal. Ha a tükörháló pl. 3 m hosszú akkor a sürühálónak legalább 5 m hosszúnak kell lennie, de ha több még jobb („bővenháló"). Az ilyen tükörhálóval akár 25-30 kg-os harcsát is meg lehet fogni. A fakeret szárainak csúcsa alatt, kb. 30 cm-re, egy összekötő fa van. A húzókötél a keceráma átfogójára van kötve és két nagy szemű háló között van lengőn egy apró szemű háló is. A kecerámát két téglával súlyozzák le a két alsó sarkában, a háló inján (feszítőkötelén) pedig csontsúlyok vannak. A kecét a csónakban úgy helyezik el, hogy a ráA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 118