Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Múzeumtörténet - B. Horváth Csilla–Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

gyűjtő tevékenységéről. A kiadás anyagi hátterét a Múzeum Egyesület tagjai és a város biztosították. 1909-ig Marosi Arnold végezte a régészeti anyag gyarapítását, gyűjtéssel és kisebb ásatásokkal. A korszak tudományos színvonalán zajlottak ezek a leletmentő ásatások a városban és a megye több pontján, így a pécsi köztemetőben népvándorlás kori temető számos sírját tárta fel. 1909-től Szőnyi Ottó ciszterci középiskolai tanár, régész, művészettörténész lett a múzeum igazgatója ( 1923-ig), s a régészeti gyűjtemény kezelője. A gyűjteménygyarapítás folytatódott a vásárlásokhoz rendszeresen kapott államsegélyekből. A fokozódó helyhiány már-már kritikussá tette a működést, és a kiállítást is raktárként használták. 1909-ben befejeződött a könyvtár rendezése, katalogizálása. Szentgáli Károly, aki eddig a könyvtárat kezelte, most a numizmatikai gyűjtemény őre is lett. 1910-től a múzeumi szolgával és a teremőrrel már 7 fővel működött a múzeum. A város polgárainak ajándékozási kedve nem lanyhult, valamint az államsegélyből is 1913-ig tudtak gyűjteményeket vásárolni. A múzeumépület minden helyisége megtelt. A szűkös raktározási gondok enyhítésére, ebben az évben a múzeum udvari épületét is megkapták. Évente 1.500-2.000 műtárggyal gyarapodott a múzeum. 1915-ben már érezteti hatását a háború. Szőnyi Ottó év végi jelentésében ezt írta "... a világháború a múzeum külterjes működését megbénította ... számottevő eseményekről beszámolni nem lehet. Anyagfeldolgozás, karbantartás történt csak". 1917-re 46.792 tárggyal rendelkezett a múzeum, ebből 21.972 db a természetrajzi gyűjteményben volt. Az első Museum in the fönn of three photographs. In 1909 Arnold Marosi carried out expansion, collection and smaller excavations of archaeological materials. These rescue excavations at various points around the city and the county were carried out at what for the time was of academic quality, and several graves from a Migration-era cemetery found in the public cemetery were excavated. From 1909 the Cistercian Order secondary school teacher, archaeologist and art historian Ottó Szőnyi became the director of the museum (until 1923) and the custodian of the archaeological collection. Collection expansion continued via regular state support for purchases. Enhanced lack of space brought operation to a critical phase, and the exhibition was also used as a warehouse. In 1909 arrangement and cataloguing of the library was completed. Károly Szentgáli, until then in charge of the library, now became the custodian of the numismatic collection. From 1910 the museum had a staff of 7, including the servant and the attendant. Until 1913 it was possible to acquire collections, either through the undiminished enthusiasm for donation of the citizens, or purchase through state assistance. Every part of the museum building was crammed full. In order to alleviate the storage problem the museum was given a courtyard building. The museum was expanding to the tune of 1,500-2,000 items every year. By 1915 the effects of war were being felt. In his annual report, Ottó Szőnyi wrote that "... the world war has paralysed the external operations of the museum ...we can speak of no event of any substance. Only processing of material and maintenance has taken place ". By 1917 the museum had 46,792 items in its keeping, among them 21,972 belonging to the natural history