Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: „Van a belvárosban egy kis palota ...” A pécsi Szent István tér 17. két évszázada

258 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) lé kétoldalt vázákkal koronázott falpillérek kerültek. A neoreneszánsz stílusú, új felső szinten a két nagyméretű, félköríves záródású ablakot pilaszterek választották el, illetve szegélyezték. Mellvédjük elé bábos korlát került és a többtagú, magas főpárkány felett az utcai homlokzatot is balusztrád zárta le, elrejtve a tetőt. Ezen a homlokzatrészen, figyelemre méltó gazdagságban, épületdíszítő plasztikákat helyeztek el. Az ornamensek és a fenti balusztrádok is minden bizonnyal a pécsi Zsolnay-féle üzemben készültek, még mázatlan terrakottából.

89 Ettől a tengelytől északra megtartották a korábbi homlokzatarchitektúrát. A kapualj felett egy nagyobb helyiséget létesítettek, amely a tér és a kert felől is két-két nagy ablakon keresztül kapta a megvilágítást. A terem egyik bejárata az utcai traktus déli szobájának régi ablaka helyére került, de egy hátsó, külső lépcső is vezetett ide az udvarról. Itt, a helyiség nyugati végében „Orchester" felirattal dobogót jelöl az 1912es alaprajz. Ebből arra következtetünk, hogy akkoriban kamarazenei hangversenyek, színielőadások céljára használhatták a termet. Az 1912-es alaprajzokon (24., 25. képek) és a hozzájuk tartozó helyszínrajzon (22. kép) is látszik, hogy ekkor a déli toldalék már kiugrik a ház hátsó homlokzatának síkjából. Az említett alaprajzokból ítélve, a belsőben, a ház északi, régi részénél nem történtek komolyabb átalakítások ebben a periódusban. A melléképületeknél csak annyi a változás, hogy az udvari istállót már összekötötték a hátsó szárnnyal. Förster idejében készülhetett az a hasáb formájú, lekerekített sarkú, fehérmázas, historizáló stílusú növényi ornamentikával díszített cserépkályha, amelynek töredékeit a padláson találtuk meg. Az 1880 körüli évekre keltezhető, színvonalas homlokzatarchitektúrával gazdagított bővítést tervező építészre vonatkozó adatokat nem ismerünk. Ezek híján csak stíluskritikai alapon próbálkozhatunk beazonosításával. Korábban úgy ítéltük, hogy a korban Pécsett virágzó, érett historizáló, neoreneszánsz építészeti stílus egyik legkiemelkedőbb képviselője, Szánthó Antal (1842-1922)

90 nevéhez köthetjük a munkát, s a kivitelező is ő lehetett. Ismertebb művei városunkban: a Ferencesek u. 20. sz. saját háza (1881), a Vasváry-villa (1884), és részben tőle való a Király utcai Vasváry-ház is (1878-79)

91

. Építési vállalkozóként is működött, s vagyona révén bekerült a virilisták közé.

92 Úgy tűnik, hogy szorosabb kapcsolatban állhatott Försterrel. 1884-ben eladta egy, a Papnövelde utcában álló házát Försternek, aki mindjárt megbízta kibővítésével.

93 Abban, hogy a Szent István tér 17. megnagyobbítását Szánthónak attribuáltuk, döntő szerepe volt annak, hogy az 1873-ban elkészült, Rákóczi út 11. sz. ház

94 mesterének is őt véltük. Ennek műformái közel állnak a vizsgált épület most tárgyalt bővítésénél, a kapualj feletti részen létesített, neoreneszánsz stílusú homlokzathoz (23. kép). Csak mostanában derült ki, hogy a Madarász-Szontágh cég számára épült, szinte palotaszerű polgárház mestere nem ő volt. A Rákóczi út 11. sz., egyemeletes épület nemrég fellelt alaprajzi terveit 1872-ben szignálta Ivánkovits István.

95 Ezért a Förster ház bővítését is inkább neki tulajdonítjuk. Ő Szánthó kortársa, városunk építészete érett historizáló stíluskorszakának vele egyenrangú nagysága volt, s vállalkozóként kivitelezéssel is foglalkozott.

96 Több olyan épületről tudunk, amelyek megvalósításán mindketten dolgoztak, vagy vitatott, hogy melyikük volt a tervezője. A müncheni Képzőművészeti Akadémián diplomát szerzett építész, Ivánkovits István (1839-1900) főműve a Pénzügyigazgatóság 1871-72-ben emelt, ma is álló palotája (Király u. II.).

97 Ivánkovits és pécsi kortársai, így Szánthó munkáira is jellemző a Zsolnay-gyár épületdíszítő kerámiáinak széleskörű alkalmazása.

98 Ezeknek anyaga ebben az időben - az üzem korai periódusában dívó gyakorlat folyományaként -jobbára még mázatlan terrakotta,

99 amelyet gyakran le is festettek a homlokzatokon. A Szent István tér 17. 1912-es tervsorozata homlokzati nézetrajzának elhalványult fénymásolatán (23. kép) is ilyen - más épületek mellett a Rákóczi út 11. sz. házon ma is meglévő - terrakotta díszeket vélünk felfedezni. Közülük több is szerepel a Zsolnay-gyár korai, kereskedelmi mintakönyv céljára összeállított fotóalbumában (26. kép).

100 Förster birtoklásának idején kötötték össze a Szent István tér 17. sz. lakóház hátsó szárnyát a telek északi oldalán álló istállóval. Egy 1872es térképen

101 még a korábbi állapot szerepel, az 1912es felmérésen (22. kép) viszont már egységes az udvari szárny. Förster idejében még működött a Scitovszky téri házat és a kertet ellátó, régi vízvezeték.

102 Förster Béla 1890-ben hunyt el.

103 Az 1896-os házszámjegyzékben a Scitovszky tér 17. sz. házának és többi ingatlanának birtokosai már az örökösei.

104 Ők már nem a Scitovszky téren laktak a korabeli címjegyzékek tanúsága szerint, amelyek viszont az özvegy, sz. Horváth Etelka lakhelyét nem közlik. Egy 1905-ös összeírás az özv. Förster Béláné nevén szereplő ingatlannál 11 szobát tüntet fel.

105 Az örökösök valószínűleg bérbe adták a házat, mert még az I. világháborút követő évekig a tulajdonukban maradt. Feltesszük, hogy már korábban tervezték értékesítését, vagy átalakítását, ezért készültek az 1912-es felmérések, Rauch János városi főmérnök munkái (22-25. képek).

106 Az üszögi Grosz család neobarokk palotácskája Az 1922 és az 1930 körüli évek közötti rövid időszak igen fontos változásokat eredményezett a házon. Ekkor, a 4. építési periódusban bővítik, alakítják át a jelenlegi, kései historizáló stílusú formájára. A Förster örökösöktől kerül 1922-ben a Grosz (Gross) család kezébe. 1924ben már Grosz Imre becsülteti fel az ingatlant a Városi Mérnöki Hivatallal, amelynek értéke ezekben az inflációs időkben 640 millió korona volt.

107 Az 1922 októberében lezárt helyi címjegyzék még üszögi lakosként hozza az építtetőt.

108 feltehetően azért, mert Pécsett ekkor még folyik az átalakítás. Az 1928-as házszámjegyzékben a Scitovszky tér 17. sz. ingatlan tulajdonosa Grosz Imre.

109 Az ugyanebben az évben megjelent pécsi