Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: „Van a belvárosban egy kis palota ...” A pécsi Szent István tér 17. két évszázada

Sonkoly Károly : „Van a belvárosban egy kis palota..." - A pécsi Szent István tér 17. két évszázada 259 címtárból megtudhatjuk, hogy dr. Grosz Imre földbirtokos ekkor a Scitovszky tér 17. sz. alatt lakik.

110 A famíliára vonatkozóan több téves és pontatlan adatot közöl a genealógiai irodalom, például Kempelen az egyik feleség nemesi előnevét adja nekik.

111 Ismert ősapjuk Grosz Antal volt, aki a hagyomány szerint Erdélyből származott.

112 О vette meg Baranyában a Pécs melletti, üszögpusztai uradalmat és egy részbirtokot a Bissen, a kiegyezés utáni évtizedekben. Ezek gróf Batthyány Kázmérnak a szabadságharc után elkobzott baranya-somogyi birtokai közé tartoztak, amelyeket a híres bécsi zsidó bankár, Biedermann Mihály Lázár fiai, Simon és Gusztáv, vásároltak meg az 1850-es években.

113 Biedermann Gusztáv 1867-ben kapott magyar nemességet, üszögi és mozsgói előnévvel. Csak leányai születtek, így halálával, 1880-ban magvaszakadt a família ezen ágának. Ezután kerülhetett sor Üszögpuszta eladására. Grosz Antal 5.500 kh kiterjedésű, mezőgazdasági gépekkel jól felszerelt üszögi birtokán sok szarvasmarhát tart és korszerű, eredményes gazdálkodást folytat a XIX. sz. végén.

114 Három fia, Jenő, Imre, Sándor, valamint két leánya, Irma és Aranka született. Elhunyta, 1908 után a fiai nevén szerepelnek a Grosz birtokok, amelyek között - a baranyaiakon kívül - még az Alföldön és Nógrádban található uradalmak is vannak. A család egyik ága 1910-ben, a többiek pedig 1912ben kaptak nemességet, üszögi előnévvel. Címerük egyetlen, általunk ismert példánya a szóban forgó házban található. Ez az előtérből a lépcső felé szolgáló nyílás felett látható stukkórelief (6. kép). A címer leírását, színeit Kempelen hozza. A csücsköstalpú pajzsot vízszintesen osztották. A felső, kék mező közepén lebegő arany koronából arany búzakéve emelkedik ki. Mellette, a heraldikai jobb oldalon 3 csillag, balra pedig holdsarló van. A pajzs alsó, ezüst mezőjében, zöld füvön, két egymással szembe forduló, fekete ló ágaskodik. A sisakdísz kiterjesztett szárnyú, koronás, arany sas, karmai között karddal, a foszladék kék-ezüst. A Liber Regius szerint a nemességszerző Grosz Jenő, tiszaluci nagybirtokos volt. Egy pécsi memoárban viszont azt olvashatjuk, hogy a nemességet dr. Grosz Imre üszögi földesúrnak és testvérének Szily Tamás, Baranya vármegye főispánjajárta ki.

115 Ugyancsak a Liber Regius-ból tudjuk, hogy 1917-ben üszögi Grosz Sándor, neje és gyermekei legfelsőbb engedély nyertek arra, hogy családnevüket nemességük és előnevük épségben tartása mellett Nagy-ra változtassák. Grosz Jenő és családja is erre a névre magyarosított, s az 1920-as években kikeresztelkedett, míg a többiek megmaradtak őseik hitén. A testvérek közül Jenő és Imre tevékenyen részt vettek a helyi gazdasági életben, tagjai a Baranyavármegyei Gazdasági Egyesületnek, ott ülnek a Baranyai Gazdák Rt. és a Baranyai és pécsi gazdák szeszfőző szövetkezete igazgatóságában.

116 Groszék a Scitovszky téri ingatlant eléggé rövid ideig birtokolták, s-a forrásokból ítélve - még rövidebb ideig lakták. Az 1922-ben megkezdett és 1923-ra be is fejezett átalakításra a használatbavételi engedélyt csak 1926-ban kapják meg.

117 Az 1930-as években már az üszögi és egy pesti címen szerepelnek, Pécsett viszont nincs lakásuk. Grosz Imre unokájának visszaemlékezése

117 szerint a család a pécsi palotácskában ahhoz illő, dzsentroid életmódot folytatott, társasági életet élt. Mindennek néhány év után a családfő anyagi zavarai vetettek véget, aki a gazdasági ügyekben nem volt eléggé járatos. Apjától örökölt baranyai birtokrészét korábban eladta Jenő bátyjának. Bizonyára az így kapott pénzből tellett a pécsi ingatlan megvásárlására és költséges átalakítására is. Tőkéjének zömét olyan vállalkozásba fektette, amely csődbe ment, így vagyona jórészt elúszott. Ezért kellett 1930 körül feláldoznia pécsi házát. Grosz Imre Budapestre költözése után is szerepet vitt a baranyai gazdasági életben.

119 Testvére, Nagy Jenő, ennek Miklós fia és családjuk Üszögön maradtak és a birtokon gazdálkodtak, a hagyomány szerint mintaszerűen. Ők 1950-ben, a kitelepítéstől tartva, elhagyták a barokk kastélyt, ahol addig laktak.

120 Tehát Grosz Imréék csak néhány évig használták a pécsi házat. Ez a rövid időszak viszont igen jelentős változásokat eredményezett az épület megjelenésében, amely jórész ma is őrzi az 1922-23-ban történt bővítés, átalakítás során elnyert képét. A ház annak a rétegnek a törekvéseit örökíti meg, amelyhez Groszék is tartoztak. A XIX. században vagyont gründoló, gazdasági élet meghatározó tényezőivé vált nagypolgári családok a pénzüknek megfelelő társadalmi pozíciót is ki akarták vívni maguknak. Ehhez náluk hiányzott a família - a kor Magyarországán még széles társadalmi rétegek számára mértékadó dzsentri-szemléletnek megfelelő - dicső múltja. Ezt volt hivatott pótolni az építészet és társművészetei eszköztárában a kései historizmus, amely már eklektikusán egymásra halmozta a különféle korok emlékeiből a szakemberek által felgyújtott, dokumentált mintákat, motívumokat. Ennek a stílus-ragunak az elkészítéséhez az építészek, képző- és iparművészek segítségére kiadott „szakácskönyvek", a különféle, rajzokkal, vagy fotókkal telezsúfolt, átfogó, vagy tematikus gyűjtemények, albumok nyújtottak segítséget, amelyekkel a kiadók nagy tömegben elárasztották a piacot. Ezeket még a műveltebb építtetők is ismerhették, mintegy étlapról rendelve a tervezőtől. A szóban forgó háznál is miként a leírásnál olvashattuk - többféle neostílus elemet felfedezhetünk. Előképeik között megtalálható a kései angol gótika (pontosabban ennek XVIII. sz.-i utánérzése), a francia rokokó, a klasszicizmus, az érett barokk. Ez utóbbi, a nemesi dicsőség fénykorának vélt Mária Terézia-kort felelevenítő neobarokk volt talán a legalkalmasabb az ilyen jellegű reprezentációra, s vált a Horthy-kor első szakasza Wälder Gyula nevével fémjelzett, mintegy hivatalos stílusává az építészetben.

121 Ebben az esetben is elsősorban a legkiemeltebb helyen, a főhomlokzat erkélyes kaputengelyében jelentkezik. Érdekes kérdést vet fel a belsőben, a hall teréhez északon csatlakozó, apszisában fali díszkúttal ellátott, kis világítóudvar, amely pompeji reminiszcenciákat ébreszt. Lehet, hogy csak az építész ötletéről van szó, de az is elkép-