Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Művészettörténet - Sonkoly Károly: „Van a belvárosban egy kis palota ...” A pécsi Szent István tér 17. két évszázada
254 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) ba vétellel gyakorlatilag gazdátlanná vált, funkciótlan ingatlan a következő években pusztulásnak indult. A helyreállított pavilonokat kifosztották, megrongálták. Ekkor tűnt el a kisebbik belsejét díszítő, mázas Zsolnay-kerámia csillár is. A most bérlő kezelésében lévő területen nemrég felújításokat végeztek. Az ingatlan történetének korai periódusa a XIX. sz. elejéig A következőkben, a feltárt adatok segítségével végigkövetjük a Pécs, Szent István tér 17. sz. ingatlan birtoklástörténetét és felvázoljuk a ház, a melléképületek, a kert építéstörténetét. A rendelkezésre álló források között első helyen említenénk a szerencsés módon fennmaradt, XX. sz. eleji tervanyagot, amelyek között nem csak a kései historizáló stílusú átépítéshez készült lapok teljes sorozata, hanem az ezt megelőző állapotot rögzítő felmérések is megtalálhatók. Az átalakításhoz kapcsolódó iratanyag is megvan. A korábbi időszakra vonatkozó, írott források közül, a különféle összeírások mellett, az ingatlan tulajdonosváltásaival kapcsolatos, hivatalos feljegyzéseket emelnénk ki. Fontos dokumentumcsoportot jelentenek a fennmaradt, kéziratos térképek és az adott esetben a város régi vedutái is. A XX. sz.-nál korábbi fényképfelvétel nem került elő a házról. A szakirodalom is mostohán bánt vele. A kerti pavilon előfordul a könyvekben, tanulmányokban, de szinte csak az említés szintjén, a főépületről pedig még ennél is kevesebb. Az útikönyvek sem pazarolnak rá többet. Ráadásul a közölt, kevés adat is gyakran pontatlan. Somorjay Sélysette művészettörténész, az OME munkatársa 1982-ben elvégezte a pavilon és a kert műemléki kutatását, de eredményeit csak rövid összefoglalásban publikálta. 7 A főépület értékei pedig még senkinek nem keltették fel a figyelmét. A környék történeti topográfiájának kutatását még Cserkuti Adolf kezdte a múlt századelőn. Munkáját - mások mellett - Szőnyi Ottó, 9 Gosztonyi Gyula, 10 majd Madas József folytatta. 11 A jelen tanulmány szerzője is megjelentetett ide kapcsolódó publikációkat 12 és nagyobb szabású, egyelőre kéziratban maradt tanulmányokat készített a téregyüttes históriájáról. 13 Az ingatlan korai, a XVII. sz. vége előtti története kevéssé ismert a források szűkössége, illetve hiánya miatt, de a következő évszázadból már viszonylag sok dokumentummal rendelkezünk. Vonatkozó kutatásaink fontos, új eredményekkel jártak, de ezeknek kifejtésére a jelen publikáció terjedelmi korlátai nem adnak lehetőséget. 14 Csak annak a közismert ténynek a megismétlésére szorítkozhatunk, hogy a Püspökvárnak a középkor végén már beépített előtere a török kiűzése után hosszú ideig üres maradt. A jelenlegi, a városfal mellett húzódó 36. sz. tömb területén a legészakabbra álló épület a Szent István tér 9. sz. udvarán ma is meglévő, valamikor 1751-1758 között emelt földszintes lakóház volt. 15 Tulajdonképpen az 1787 és 1800 közötti periódussal kezdődik a vizsgált ingatlan históriája. Kevéssel előtte változott meg a város és a terület státusza is. Pécs 1780-ban elnyerte a szabad királyi városi rangot, s megszabadult a püspök földesúri hatalmától. így került kezére a vár előtere is, amelynek tulajdonjoga korábban vitatott volt. 16 Ezekből az évekből több, olyan forrás is ránkmaradt, amelyek még régi állapotát mutatják, például számos, kéziratos térkép. Az 1786-ban felvett öszszeírásban, utólag beszúrva, „oeder Grund"-ként fordul elő a szóban forgó terület, méretadatok nélkül. 17 Ez arra vall, hogy még nincs felmérve, kiosztva telkekre. Megerősíti ezt egy másik, 1786-os városi conscriptio is, amelyben a Püspöki palota alatti rész 265. sz. alatt, mint „oeder Grund oder Gänsweid" szerepel, a méretadatok helyén az „ungemessen" bejegyzéssel. 18 A parcellázásra 1787-ben került sor. 19 A mai Szent István tér területét is ki akarták mérni házhelyeknek amint ezt egy korabeli helyszínrajz tanúsítja (16. kép) 20 - de a késő utódok szerencséjére ettől elálltak, s így itt most egy szép park van. A városfal mellett húzódó sávot - a jelenlegi 36. sz. tömböt - az első lépcsőben parcellázták fel, mert ennek egyenes keleti határa már szerepel a fenti helyszínrajzon, és az északi sarokteleknél már feltüntetik az új tulajdonos, Franz Huber nevét. 21 A döntés már 1786-ban megszülethetett, mert ekkorra datálhatjuk Franciscus Quits geometra térképét, 22 amelyen ki van jelölve ez a terület (15. kép). Keleti határát léniával húzták ki egyenesre, s ezért például az akkor már meglévő, mai 9. sz. telket - amelynek határa korábban beljebb volt - még ki is egészítették a közterület rovására. A nyugati térfal mindmáig megőrizte ezt a szabályosságot, szemben az organikus fejlődés során kialakult, déli térfallal. A belvárosi ingatlanspekuláció, a korrupt összefonódás már akkor sem volt ismeretlen dolog Pécsett. Közvetett forrásokból úgy tűnik, hogy a parcellázásnál a helyi potentátok előnyt élveztek. 23 Például egy nagyobb területre Sauska Keresztély tette rá a kezét. A fent már említett, végül nem megvalósult, a mai tér házhelyekre való kiosztásának tervét mutató, Josef Georg Eisenhut mérnök készítette, évszám nélküli, 1788-ra keltezhető helyszínrajzon (16. kép) is a többinél nagyobb - nagyjából a Pezsgőgyárnak és a vele délkeletről szomszédos telkeknek megfelelő - ingatlant jelölnek a nevén. 24 A befolyásos, baranyai középbirtokos család egyik tagja, Sauska Antal helytartótanácsi tanácsos volt az 1780ban, a szabad királyi városi rang kihirdetésére kirendelt, királyi biztosok egyike. 25 Sauska Ferenc 1786-1788 között alispán, 26 testvére, Keresztély pedig 1783-tól haláláig, 1790-ig a pécsi kerület tartományi főbiztosi tisztét viselte. 27 A vizsgált ingatlan első birtokosa, Vitéz Imre ebben a minőségében először az 1789-es városi telekösszeírásban bukkan fel. Az összes itteni új telket és tulajdonosaikat csak a lajstrom végére jegyezték fel, s még sorszámuk sincs. Azt feltüntetik, hogy a Püspökvár melletti területről van szó. 28 Ekkoriban még több, később
