Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: „Van a belvárosban egy kis palota ...” A pécsi Szent István tér 17. két évszázada

Sonkoly Károly : „Van a belvárosban egy kis palota..." - A pécsi Szent István tér 17. két évszázada 255 önálló telek az övé.

29 A városi iratokból kitűnik, hogy az ingatlanspekuláció tőle sem volt idegen és ilyetén üzleteiben nem járt mindig törvényes úton. Vitéz 1791-92ben építkezik - mert pereli a kőműves az elmaradt fizetségért - de nem tudjuk, hogy melyik telkén.

30 Az 1794-es conscriptio-ban is, az összes, itteni, fundus még No. 259. alatt szerepel, perszámokkal jelölve.

31 AXVIII-XIX. sz. fordulójára tehető, rövid periódus igen fontos az ingatlan históriája szempontjából. Egy közvetett adat tanúsága szerint a török kiűzése utáni korszakban ekkor emelték a telken az első házat. Nem tudjuk, hogy Vitéz mikor vált meg az ingatlantól, de 1803ban már más adja el. Ekkor Simon József a gazdája a 2600 forintért áruba bocsátott 285. sz. háznak és a hozzá tartozó 927 négyszögöles fundusnak. Az összegből más, közel egykorú, belvárosi ingatlanárakkal összevetve - megállapítható, hogy az 1794-es conscriptio óta eltelt, néhány év alatt egy jobb minőségű, földszintes épületet emeltek a telken. Az építtető minden bizonynyal Simon József normáliskolai prefektus volt és nem Vitéz, akiről egyértelműen kiderült, hogy csak spekulációs céllal vásárolta meg az ingatlanokat. Ebben az időszakban indult az újonnan kiparcellázott fundusok beépítése. A folyamat szépen nyomon követhető a pécsi céhek tanulóleveleit díszítő fametszetes városképeken.

32 A korábbi példányokon még üres területnek először a déli részén jelennek meg a stilizáltán ábrázolt házak, hogy azután, az 1830 körüli időkben soruk már a várig felhúzódjék.

33 Megkíséreljük rekonstruálni a Simon-féle házat, bár erre vonatkozó forrásokat nem ismerünk, a fenti 1803-as ingatlanáron kívül. Ebből - összevetve más, hasonló, egykorú adatokkal - csak következtetni tudunk méreteire, minőségére. Úgy tűnik, hogy - mint mondtuk egy földszintes, de elég színvonalas épület lehetett. Falkutatás nélkül csak hipotézisként vethetjük fel, hogy a Simon-féle épületet a hátrébb, a déli telekhatárnál ma is álló kisebb lakóházzal azonosíthatjuk. Hasonló, az utcavonalra merőleges, földszintes, háromsejtes épület volt a szomszédos, 15. sz. ház magja, amely szintén a XVIII. sz. végére datálható. Ez a fésűs beépítés voltjellemző a korábbi periódusban is, például ilyen a Szent István tér 9. sz. udvarán álló, XVIII. sz. közepi Orlovicsház.

34 Nem tudjuk, hogy Simon József miért adta el néhány év után újonnan épült házát. A Rihmer-ház felépülése a XIX. sz. elején A főépület 1. építési periódusa az ingatlan történetének a következő, 1803-1855 közötti szakasza elejére keltezhető. 1803 nyarán vásárolta meg a 285. sz. házat, a hozzá tartozó telekkel Rihmer (Riemer, Rimer) József (1770-1850).

35 A város irataiból tudjuk, hogy korábban az Arnold gasséban lakott, ahol 1792-ben szerezte meg a mai Zrínyi u. 13. sz. ingatlant, amikor már hivatalnokként kereste kenyerét.

36 Az akkor itt álló, kis ház helyett egy nagy, földszintes épületet emeltetett, amint ezt a 920 forintos vételi és az 5000 forintos eladási ár közötti különbség is mutatja.

37 Alig néhány év múltán, 1800-ban túladott új házán, de a vár alatti, Simon-féle telket csak 1803-ban szerezte meg. Nincs arra vonatkozó adatunk, hogy a közbeeső, két évben hol volt az otthona, de feltehető, hogy a szemináriumi intézőlakban (Papnövelde u. 3.), hiszen 1792-ben már a Szeminárium számtartójaként említik.

38 Az új helyen már végleg megtelepedett, évtizedeken keresztül itt szerepel a forrásokban, egészen 1850-ben bekövetkezett haláláig. A família emlékezetében fennmaradt, hogy a ház régen az övéké volt. Az 1828-as Regnicolaris Conscriptio már Rihmer József fiait is hozza ezen a címen.

39 Őket a forrás ügyvédnek titulálja, s később jogászként működtek Baranyában.

40 Az apa ekkor már a káptalani, a székesegyházi és a szemináriumi uradalmak számvevője. Tehetősségét a fenti összeírás adatai is tanúsítják. 1844ben megvette Pécsett a mai Ferencesek u. 40. sz. házat is, amelyet az 1860-as években örökösei kezén említenek.

41 Vagyonából kegyes adományra is áldozott. A Főtéren álló barokk Szentháromság-emléket 1844-ben a saját költségén kijavíttatta, és 350 váltóforintos alapítványt tett a további karbantartásra.

42 Azt a családi hagyományt, miszerint az első Rihmer még a török kiűzése után érkezett Pécsre, a legendák közé sorolhatjuk, csakúgy, mint a szepességi eredetükre vonatkozót, ami az ottani, nemesi adománybirtokuk révén születhetett.

43 A kiterjedt pécsi família őse két, prágai születésű fivér, akik a XVIII. sz. közepén, nőtlen fiatalemberekként telepedtek le városunkban. Felix Riemer szappanos és Wenzel Riemer szűcs

44 egy-egy ma is álló, szép késő barokk stílusú polgárházzal gazdagította Pécset (Ferencesek u. 21., Király u. 41.).

45 Az utcai homlokzataik emeleti falfülkéiben elhelyezett szentek szobraival - bizonyára otthonról hozva az ötletet - divatot teremtettek új lakóhelyükön. Itt alapítottak családot, gyermekeik, unokáik zöme céhes mester lett. Az iparos ősöket még a múlt századelőn is emlegették a família nemesi címet nyert ágában.

46 Rihmer József is polgári családba született. Apja a Prágából érkezett testvérek közül a fiatalabbik, Wenzel Riemer szűcsmester volt.

47 1792-ben - néhány hónappal első házának megvásárlása előtt - vette feleségül Perger Annát, aki 3 évvel volt idősebb nála. Házasságukból Ignác, Ferenc és János fiaik születtek. Rihmer József 1828-ban kapott nemességet maga és fiai számára,

48 s egyúttal birtokadományt is a szepesi Granasztovra. Innen ered a família granasztói (granasztovi) előneve, amelyre egyik águk a XX. sz.-ban magyarosított. Közvetlen, egykorú források (tervek, számlák, stb.) nem ismertek, de ezek híján, a közvetett adatokból is egyértelműen kitűnik, hogy Rihmer József építkezett a telken, mégpedig nem sokkal annak megvásárlása után. Egy 1855-ben keletkezett adásvételi szerződés felsorolja az itt álló épületeket.

49 Ennél több segítséget nyújt számunkra a város 1865-ös színezett birtoktérképe megfelelő szelvényének részlete (19. kép),

50 bár a kocsibehajtót már beépítettnek jelöli, amely Rihmer ideje-