Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: „Van a belvárosban egy kis palota ...” A pécsi Szent István tér 17. két évszázada

Sonkoly Károly : „Van a belvárosban egy kis palota..." - A pécsi Szent István tér 17. két évszázada 253 alkóvját már leválasztották. Innen lehetett elérni a másik fürdőszobát, amelynek márványlap burkolata megegyezik a fent leírt párjával. A ház - a lépcső és a hall mellett - talán legszínvonalasabb kialakítású, reprezentációs terei a kerti traktusban, egymás mellett található, két, nagy alapterületű helyiség. A déli, a hallal három, ión fejezetes falpillérekről illetve a középső két oszlopról indított ívezetű nyílással összekapcsolt (7. kép), egykori dohányzó nyugati apszisának ablakain keresztül kapja természetes megvilágítást. Mennyezetén neorokokó stílusú stukkódíszek láthatók. A déli falon régen három, félköríves záródású falfülke volt, amelyeket rekonstruálni kellene. Velük szemben, az északi falon, három, félköríves záródású ajtó van. Említést érdemelnek szép, üvegezett faszerkezeteik, profilált kereteik. Ezek az északon szomszédos, a dohányzóra merőleges hossztengelyű, régi ebédlő terét kapcsolják ide (10. kép). Az északi falában lévő, nagy nyílás helyén eredetileg alkóvszerű lezárás volt. A szomszédos tálalót egy oldalajtón és folyosón keresztül lehetett elérni. Az ebédlő a természetes megvilágítást a kertre néző öt, félköríves záródású nyíláson keresztül kapja, amelyek a dohányzóba szolgáló ajtókhoz hasonló kialakításúak. Az ablakok alatti, táblás lambéria és a középső ajtó keretének alsó szakasza, valamint a díszes parketta nemrég pusztult el, gombafertőzés következtében. Pótlásukra a ház felújításánál sort kell keríteni. A terem legszebb részlete a sztalaktitos stukkómennyezet, amely az angol késő gótikában divatos perpendicular style imitációja akar lenni. Az utóbbi évtizedekben, barbár módon megcsonkították, amikor egyes elemeinek helyére villanykörtéket tettek. A helyreállításnál ezek kijavítandók. A telek északi határán hátranyúló oldalszárny látni valóan több szakaszban épült ki, ami eltérő tetőkialakításain is jól megfigyelhető. Ennek megfelelően a déli homlokzat nyílástengelyeinek kiosztása sem túl szabályos. A T-osztós ablakszerkezetek a főépület átalakításával egykorúak. Eredeti állapotában egytraktusos lehetett, de később keleti részén vékony, újabb válaszfalakkal osztották a belsőt. A hátsó szárnnyal szemben, a telek déli szélénél, szabadon álló, kis, földszintes, nyeregtetős, részben alápincézett melléképület régen cselédház lehetett (11. kép). Nyugati végén másodlagos toldás van, s a belső válaszfalak némelyike is újabb. A terepviszonyok miatt a ház keleti végén a piceajtó már a kapualj előtti udvarrész járószintjén nyílik. A pince hátsó szakasza boltozott. Az udvari homlokzat egyik ajtaja elé, már a XX. sz. elején építettek egy kis fatornácot. A kert két, nagyobb részre oszlik. Az alsó, a keleti nagyjából az oldalszárny végéig ér. Az elején, a kapualj udvari kijárata mellett, a mély bevágásban vezetett út déli oldalán, a szomszéd ház tűzfalának épített, kis „műrom" tulajdonképpen már a kerthez tartozik. A minden valószínűség szerint a XX. sz. elején, törtkőből rakott építmény a preromantika és romantika parkdíszeinek kései leszármazottja. A kertben több, másodlagosan felhasznált, megmunkált kő található. A zömük már újkori lehet. Külön említést érdemel a főépület kerti kapuja után kialakított út északi oldalának támfalába beépített, fehér keménymészkő faragvány, amely egy nagyobb, középkori, gótikus nyíláskeret eleme. Az udvari melléképület alsó szintjének (pincéjének) ajtajához vezető bevágás északi oldalának támfalában egy faloszlop alsó részének töredéke látható. Az alsó kert nyugati részén, középen egy régebbi, négykaréjos, tőle délre pedig fiatalabb, félkörös formájú, földbe süllyesztett szökőkút medence van. Az előbbi közepén, budafai homokkőből kifaragott, XIX. sz.-i, műszikla pillér áll. A tetejére, már a XX. sz.-ban, műkőből készült, béka formájú vízköpőt helyeztek el, amelynek felületén zöld mázolás nyomai látszanak. Innen lépcső, majd meredek ösvény vezet fel a városfalig nyúló felsőkertbe. Gondozás híján már eléggé elvadult, de említést érdemel néhány szép, öreg fa, a díszcserjék és a pavilon körüli fenyők. A városfal felől a telek nyugati vége alá benyúló pincerendszerben most étterem működik. A kert végében, a városfalnál álló, nyolcszög alapú, csúcsban végződő manzárdtetővel koronázott, kétszintes pavilon (12-14. képek) az együttes értékes eleme.

3 Az artisztikus megjelenésű, klasszicizáló késő barokk stílusú kisarchitektúra e nemben az egyik legszínvonalasabb műemléke városunknak. Földszintje boltozott, az emelet pedig síkmennyezetes. A belsőben, a földszinti helyiség nyugati falában látható, faragott kőkeret egy befalazott ablak helyét mutatja. A két szint közötti közlekedést a déli oldal mellé épített, külső lépcső biztosítja. A városfalra ráépített teraszról - ahová az emeleti helyiség ajtaja szolgál - szép kilátás nyílik a környékre. Említést érdemel nyílvesszőkkel díszített, klasszicista stílusú kovácsoltvas korlátja. A pavilon külsején csak vízszintes tagolók, alacsony, kő lábazat, egyszerű osztópárkány és tagoltan kiugró főpárkány láthatók. Földszinti, kovácsoltvas ráccsal ellátott ablakai félköríves, a könyöklős, zsalugáteres emeletiek pedig egyenes záródásúak és valamennyi kőkeretes. Az épületen vakablakok is vannak. A pavilon legszebb részlete a profilált keretelésű, nyomott íves záródású kapunál

4 lévő, budafai homokkőből kifaragott portálé. A két, ión fejezetes oszlop tartotta gerendázat felett, az emeleti ablak parapetjénél álerkélyt építettek, amelynek fonatdíszes mellvédjét két kőváza szegélyezi. Ez utóbbiakat, amelyeket néhány éve elloptak, a helyreállításnál, a régi fotók segítségével pótolni kell. A pavilon közelében, délre álló, kisebb méretű, már 1928-ban,

5 ízléses, kései historizáló stílusban épült társa - Kőszeghy Gyula (1891-1944?) műve

6 - szintén védettséget élvez. Korábban a szomszédos Szent István tér 15. sz. házhoz tartozott, de a város 1980 körül, amikor tervbe vette egy „vársétány" létesítését, kisajátította az itteni telkek nyugati sávját. Ez igen szerencsétlen lépés volt. A város részéről a szándékot nem követte tett, s a köztulajdon-