Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban
Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban 213 Krisztus eltűnik anyja elől, azaz a meghaló (tágabb értelemben: eltűnő) és feltámadó (visszatérő) istenekkel szóló mítoszokkal hozható kapcsolatba. Az egyiptomi Oziriszt húga/felesége, ízisz megtanította a földművelésre, ő maga, mint kultúrhős az embereket tanítja meg a földművelésre és az állattenyésztésre; a mítoszok azonosnak fogják fel őt az árpa- vagy búzavetőmaggal, feltámadását pedig a Nílus apadásával és megáradásával. A sumer, görög mitológiában hasonló párhuzamok mutathatók ki. 106 Az archaikus horvát és magyar népi imádságokban Jézus azonosul a gabonamaggal, míg az összes többi motívumra nem térnek ki az imaszövegek, ezért kell szólnunk a hozzá hasonló jegyekkel rendelkező istenekről, akik a kánaániak vallásában mutathatók ki. Marduk is évente „eltűnt" a „hegybe zárva". Baal győztes harcos a vízi „káosszal" szemben, és ezáltal a világmindenség ura, sőt „világteremtő" isten; a vihar és a mezőgazdasági termékenység istene (a „Gabonaszem" fia Dagon) uralkodó isten, aki elszánta magát, hogy az egész világon (így tehát az Alvilágon is) uralkodjék. Anat és Mót esete sem mellőzendő a Jézussal való párhuzamok megvonásakor. Anat Mótot megragadja, és „karddal fölvágja őt, tőrével átszúrja őt, tűzzel megperzseli, kövek közt megőrli, mezőn porát széthinti. Maradékét madarak megeszik." 107 Nos, Máriához hasonló jegyekkel rendelkezik Él, akinek két hírnök jelenti, hogy megtalálták Baal holtestét. Él a földre roskad, megszaggatja ruháit, a mellét verdesi és meghasogatja arcát; röviden szólva végrehajtja az Ugaritban szokásos, előírt gyászszertartást. A jajveszékelő, síró Máriának a bosnyák (horvát) imákban is két hírnök nevezetesen Szent Péter és Szent Miklós jelentik, hogy tudják hol található a meghalt Jézus. Mót megölése és Baal sorsa között megvan a kapcsolat. Él azt álmodja, hogy Baal életben van. Kacagni kezd és kijelenti, hogy most már letelepszik és megpihen, mert a „győzedelmes Baal létezik, a Föld Hercege él" 108 . Szűz Mária, habár nem tesz ilyen fajta kijelentéseket, azonban letelepedését és megnyugvását a horvát archaikus imádságok is érzékeltetik, őt ugyanis szent Péter külön Na kamenu Gospa kleci Na kamenu Gospa kleci Prste lomi, suze róni, Vjernog Boga moli. Al govori sveti Petar i Nikola: „Sto ti, Majko, klecis I u srcu jecis? Prste lomis, suze ronis, Vjernog Boga molis?" Odgovara Majka Bozja: „Kako ne bi klecala, suze ronila, Vjernog Boga molila, Kad cetrnaest dana Sina moga nisam vidila, Sliku ni priliku." Al govori sveti Petar i Nikola: úton, illetve szárnyas angyal („andel peruta" 109 ) vagy szárnyas lény („perutak" 110 ) szárnya alá téve vezeti, illetve viszi fel a mennyországba. Éppúgy ahogy Jamm visszatér az életbe, Mót is felbukkan hét év után, míg Jézus három, tizenkettő, illetve tizennégy nap elteltével tér vissza az életbe. Visszatérve az alapproblémában jelzettekre, nevezetesen hogy Jézus kiömlött véréből virágok nőnek, szükségesnek tartjuk a további analógiák ismertetését. A Pécs környéki egyik horvát (bosnyák) archaikus népi imádságban Jézus véréből virág nő. Hogy az alkotás lehetőségének vagy meglétének összes lehetősége kimerüljön, ahhoz szükséges a teljes emberi életnek az elhasználódása. Amennyiben az erőszakos halállal hirtelen megszakad, akkor más alakban kíván folytatódni: növényben, virágban, termésben. 111 Krisztus élete erőszakosan és hirtelen halállal ér véget, ezért élete növényben (búza, szőlővessző), virágban (rózsa, liliom, szegfű) és termésben (búzaszem, szőlőszem) folytatódik tovább. Mária eltűnt fiát Jézust Szent József segítségével találja meg, úgy, hogy annak bal lábára áll, és kezén átnézve veszi észre. A láb a járás szerveként a társadalmi kapcsolatokat szimbolizálja. A közeledést segíti elő, a barátkozást, megszünteti a távolságot: vcalójában társadalmijelentősége van. 112 A kéz az alkotás, a hatalom és a domináció képzetét fejezi ki. A távol-keleti nyelvekben a rátenni a kezet, leengedni a kezet általában a kezdetet, illetve valamely munka befejeztet jelenti. A kéz némelykor a szemhez hasonlítható, az tehát lát. Ez a magyarázat a pszichoanalízisben maradt fenn, mert a kéz az álomban szemnek tekinthető. 113 Szűz Mária Fia halálát valójában álmában látja, ezért némely ima a „Marijina sanja" (Mária álma) címet viseli. Az imasorok egyértelműen közlik, hogy Mária rááll Szent József lábára. Valójában közte és Jézus között ezáltal szűnik meg a távolság. Esetünkben a kéz szemnek tekinthető, ugyanis Mária megpillantja Fiát, aki a világot újra teremtette, azaz bejfejezte művét. Boldogasszony a kövön térdel Boldogasszony a kövön térdel Ujjait tördeli, könnyeit öntözi, A hűséges Istent imádja. Am mondja néki Szent Péter és Miklós: „Anya, miért térdelsz És szíved miért sajog? Ujjaid tördeled, könnyeid öntözöd, A hűséges Istent imádod?" Válaszol az Istenanya: „Hogyne zokognék, könnyeim öntözném, A hűséges Istent imádnám, Amikor tizennégy napja ahogy Fiamat nem láttam, Sem képét, sem alakját." Am mondja néki Szent Péter és Miklós:
