Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban

206 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) Té so ga pa Zidovge tau zacütili, pa so bole zvezali. Spot so si z njega delali, fige, jezike so njemi kazali. Z zeleznimi rokajci so ga scipali, korono trnovo so bole na njegovo s veto glavo stisnili. Té so ga pa gnali do edno velike vödé. Jezos

je sel po vodej, Zidovge pa so sli po brvi. Te se eden stari Zidov nazaj zgledno pa je pravo: „Ka smo mi tau fcinili, ka krvava voda za nami tece?" Té pa je eden Zidov pravo: „Guci ti tu z menof dvej ali tri rejci, jas te man oblast rejsiti, pa man oblast vmoriti." Té je Jezos tijo bijo, nika nej guco. Té so ga pa zvezali, pa so ga gnali do ednoga kriza. Tan so se zgucavali: „Kriz je prevelki, Jezos je premali. Skoda bi nan bilau kriz fkraj sekati, bole nam bou Jezosa nategnoti." Té so ga pa prijale pa so ga nategnili. Так, ka so njegove svete zile spokale, i njegovi sveti sklepi so se razno ftagüvali. Té so ga pa prijali, trikrat na zemlau vdarili. Так ka se neba, zemla strausila, zvejzda so doli kapala na svojo materno zemlau, Sunce je potamnelo, Mejsec svétlost pogübo, pacine so se pokolé, zidine so se podirale. Blajzena Devica Marija tau trejskanje zacütila, pa je bejzala pod ta sveti kriz. Té se je nasmileno jaukala, skozila. Té je Jezos pravo: „Primite vi tau zensko za njeno rokau, pa jo pelajte fkraj od mène. Bole bolijo mène njene suzé, как moje bridke moke." Té pa Marija pravila: „Sinek moj predragi, slatki! Do tejga mau sam bila tvoja lastivna mati, zaj sem ti pa lücka zenska?" „Mati moja draga, slatka! Da bi jas tebi tau pravo, ka si ti moja mati, slatka tebi se ti srcé bi razpocilo, És a zsidók ott ezt meghallották és jobban megkötötték. Kigúnyolták-csúfolták, fügét mutattak neki, nyelvet öltöttek reá. Vaskesztyűvel tépdesték, szent fejére a töviskoronát erősebben odaszorították. És akkor egy nagy vízhez hajtották. Jézus a vízen járt, A zsidók meg bürün mentek. Egy öreg zsidó hátranézett és mondta: „Mit tettünk, hogy véres víz folyik utánunk?" Egyik zsidó mondta: „Válts vélem pár szót, hatalmamban áll megmenteni téged, és hatalmam van megölni téged. " Ám Jézus csak hallgatott, nem szólt semmit. És ismét megkötözték, ismét hajtani kezdték egy keresztfáig. Ott tanakodni kezdtek: „A kereszt nagyon nagy, Jézus meg túl kicsi. Kár lenne a kereszt végeit levágni, jobb lesz inkább Jézust arra kinyújtani." És ismét megfogták és kinyújtották. Úgyhogy szent erei szétpattantak, és szent medencéje kitágult. És ismét megfogták, háromszor a földhöz csapták. Úgyhogy az ég, és a föld megremegett, a csillagok lehulltak az anyaföldjükre, a nap elsötétült, a hold elvesztette fényét, a sziklák megrepedtek, a falak ledőltek. Áldott Szűz Mária meghallotta a recsegést és a szent kereszt alá szaladt. És keservesen jajveszékelni, sírni kezdett. És Jézus azt mondta: „Fogjátok meg ezt az asszonyt karjánál fogva és vezessétek el tőlem. Jobban fájnak nékem az ő könnyei, mint éles kínjaim." Feleli néki Mária: „Drága jó, édes fiam! Eddig még anyád voltam, most meg idegen asszony vagyok neked? „Drága jó, édesanyám! Ha én azt mondanám neked, hogy te az anyám vagy, édes szíved meghasadna,