Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban

204 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) Drugu maminu, Tretju sam svoju. Da bi on stel vumreti, Stela bi Marija pred pekla zaprti, Diku nebesku otprti. Poslala bi Marija svoju svetu sveticu, Na nebo dragu dusicu, Da mi Bog pomori! Amen. Másikat az anyjáét, Harmadikként a sajátját. Halála óráján pedig Mária becsukná pokolnak ajtaját, Kinyitná mennynek ajtaját. Mária elküldené hozzá az ő szent asszonyát, Mennybe meg a drága lelket, Isten segíts! Amen.

63 Adatközlő: KANIZSAI Mária, Molnári, Zala megye Gyűjtötte és fordította: FRANKOVICS György* A bemutatott imáságokban megfogalmazást nyer, hogy Jézus vére a bűnösöknek halálukat követően új életet, a mennyországban való örömteli életet hozza, emellett bőséges búza- és szőlőtermést biztosít, egyúttal szól a szentmise áldozatának bemutatatásáról, a bűnösök bűnbánatáról, illetve a bűnbocsánat elnyeréséről, a gyónásról és az áldozásról is. Az ótestamentumi áldozati rendszer magában foglalja az engesztelő áldozatot, a „béke-" vagy „egyesülési" adományt és bűnbánati áldozatot.

65 A dicsőséges víz („slavna voda") motívum Krisztus kínzatását követően, a halálát megelőzően rendkívül szépen épül be az archaikus népi imádság cselekménysorába. Vélhetően a dicsőséges víz nem más, mint az élet- és a halál vize. Krisztus halála a dicsőséges vízzel való találkozás után következik be, értelemszerűen a dicsőséges víz a halál vizének tekintendő, ám Krisztus halálát követően ő új életre kel, egyúttal tehát a dicsőséges víz az élet vize. Ennek párhuzamaként felhozható Krisztus keresztje, mint életfa, amely egyben a halál fája. A ma használatos élet- és halál vize, az életfa fogalmak sorrendjüket tekintve azokat voltaképpen fordítottan kellene értelmeznünk, ugyanis bennük és általuk előbb a halál fogalmazódik meg, majd ezt követően az új élet. A halál- és az élet vize kapcsolatban áll a halál fájával, egyúttal az életfával. Krisztus halálával azonban visszatér az életbe, azaz az imákban a születés - halál - újjászületés motívumok jól körvonalazódnak. Az imádság szerint Jézus halála katasztrófák bekövetkeztét idézi elő: „...Az oszlopok szétmállottak, / A csillagok aláhullottak, / A Nap elsötétedett, / A Hold elhalóványult Jézus fa általi szenvedésétől...", amely állapot egyenlő a káosszal, ugyanis a földet tartó oszlopok

66 szétmállanak, és a sötétség lesz úrrá világegyetemben. A világ népeinek képzeteiben az oszlopok az ég és a föld közötti kapcsolatot jelképezik, s az gyakran azonosul az életfával.

67 A kereszt — életfa ily módon egy új elemmel az oszloppal egészül ki. A ledöntött oszlopok a káoszt jelképezik. Krisztus állítja vissza a kozmikus rendet, az eredeti állapotot, a föld és az ég közötti kapcsolatot, amely az eredetei bűn következtében megszakadt. Újhold péntekjén és a negyedik pénteken („kvatri") való imádkozás a Hold-kultusz jegyeit őrizte meg, amely valós gyakorlat volt a Mura menti, muraközi, a Dráva menti és a tököli (rácoknál) horvátoknál, akik hajnalban az újhold felé fordulva a két világháború közötti időszakban a földre térdelve imádkoztak. Nek puklekne, m aj ka moja Jezuáek se narodil V betlehemski stalici. Önje stvoril nebo i zemlu. Dal je coveku telő i dusu. Zidovi su ga spelali supert slavni vodi. Tam ga cakal negov teski kriz, Trideset let star. Zidovi so se spominale Kaj bi nim bilo bole, Al kriza seci, Al Jézusa nateci? Jézusa so natezali Da su negve s ve te zilice i kotrigice Pucale od negve teske muke. Nega je pohadal sveti János z Majkom Bozjom. Majka mu je rekla: „Sinek moj predragi, Térdeljen le az én anyám Jézus megszületett A betlehemi istállóban. Megteremtette az eget és a földet. Testet és lelket adott az embernek. A zsidók a dicsőséges víz túloldalára vezették. Ott várt reá az ő nehéz keresztje, Immár harminc esztendős. A zsidók tanakodtak Mi lenne jobb számukra, Vagy a keresztből levágni, Vagy Jézust reá kinyújtják? Jézust reá kinyújtották, Hogy szent eri és inai Ropogtak nehéz kínjaitól. Hozzá ment Szent János az Istenanyával. Mondta az Anya: „Lágdrágább Fiam,