Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban

Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban 203 Bomo Jezuseka respneli Jézust felfeszítjük Jezusek se rodil v Betlehen varosu V stalici, v jaselci, med oslekom, volekom. Oslek, volek nadehnul, Jezusek se otopil; Za nega su zeznali hudi ludi Zidovi. Su mu tesku muku zavdavali, S kamenjem kamenovali, I z bici bicovali, S trema sibrami sibrali. I negvo sveto rebro suricom preboli. Kot so ga pelali skupine su zeznale, Puné krvi stajale drev mok Jezusevi. Su ga dupelali su kre slavne vode, Tam ga cakal negov tezak kriz trideset i tri let star. Si ga pivlekel negva sveta pleca, Si ga nesel na golo Kalvariju. Tam su Zidovi spominali: „Kaj ve ocemo vciniti? Kriz nam je veliki, Jezusek je mali. Kriza nam je kvar seci, Bomo Jezuseka raspneli! " Su Jezuseka raspneli, Se negva svete zilice kuturic se rezzlocile, Negva sveta kuturilica od erele stopila. Tarn je dosla Majka Boza Svetem Janosekom Jezuseka pohada. „Mili, predragi Sinek moj, Tesko si ti muku terpis." „Mila i predraga Majka ma, Isce bi jeno vakvu muku preterpeti, Nego jeno dusicu v pekel pustiti. Hojd' ti stani pod moj tezek kriz, Pak si ti zdigni tvoj sveti plasc. Na nega ti panu tri kaplic krvi Jeno si bos nesla vu to siroko pole, Kaj ti bude rodilo s torn zutom senickom, Kaj se budo gresniki hranili, Da se budo spovedali od drev muki Jezusevi. A drugo si рак bus nesla vu tu сто goru, De ti bo raslo to cerleno vince, Kaj bodo mesniki spili, Da se budo spovedali od drev muki Jezusevi. A tretju si bos nesla vu to siroko pole, Kaj ti bode pole rodilo z otom senickom, Kaj se bodo hranili gresniki, Da se bodo spovedali od drev muki Jezusevi. Crikveni pragi su pucali, Stupine su se rasipale, Drobne zvezde cvapale, Sonce je potemnilo, Mesec je preobledel od drev muk Jezusevi. A ki bi meni tu molitvicu izmolil Saki Mladi petek, Ako saki Mladi petek ne, Bar saki kvaterni, Isce bi tri dusice muk peklenski vun znel Jenu japinu, Jézus megszületett Betlehem városában Istállóban, jászolban, szamár és ökör között. A szamár és az ökör leheletével melengette; Tudomást szereztek róla a rosszakaratú zsidó emberek. Nehéz kínzásnak vetették alá, Kövekkel kövezték, Ostorral ostorozták, Háromfonatú vesszővel vesszőzték. Szent oldalát lándzsával átalverték. Amikor vezették a tömegek megtudták, Sok vér volt ára Jézus fán kínzásának. A dicsőséges vízhez vezették, Ott várt reá harminchárom éves keresztfája. Az ő szent vállára tette, Kies Kálváriára vitte. Ott a zsidók tanakodtak: „Most mit cselekedjünk? A kereszt nagy, Jézus pedig kicsi. Kár a keresztből levágni. Jézust fogjuk reá kinyújtani!" Jézust reá kinyújtották, Szent erei szétfakadtak, Szent véredényeiből meleg vére ömlött. Odajött az Istenanya, Szent Jánossal Jézust meglátogatni. „Szerelmetes, drága jó Fiam, Kínok-kínját szenveded." „Szerelmetes, drága jó Anyám, Inkább még egy ilyen kínszenvedést kiállanék, Minthogy egy lelket a pokolba engedjek. Jöjj, állj súlyos keresztem tövébe, És emeld fel szent palástod. Vérem három cseppje hullik reá Egyiket vidd a széles mezőre, Hogy azon sárga búza teremjen, Amelyet a bűnösök esznek, Kik meggyónnak, gondolván Jézus fán való szenvedésére. Másikat vidd a sötét hegyre, Hol majd piros bor terem, Mit a misézők isznak, Mikor áldoznak, Jézus fán való szenvedésére emlékezve. A harmadikat vidd a széles mezőre, Hogy a mező ilyen búzával teremjen, Hogy táplákozzanak a bűnösök, Meggyónjanak, Jézus fán való szenvedésére gondolva. A templom lépcsői megrepedtek, Az oszlopok szétmállottak, A csillagok aláhullottak, A nap elsötétedett, A hold elhaloványult Jézus fa általi szenvedésétől. Ki ezen imát elmondja Minden újhold péntekjén, Ha nem is minden újhold péntekjén, Hanem minden negyedikjén, Három lelket szabadíthat meg a pokol kínjaitól Egyiket az apjáét,