Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban
200 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) Jako su ga psovali, Ter su ga pelali к te slavne vode Gde se je kriz mocil. Zidovi se smehavaju „Kaj hocemo H kriza poseci Ili Jézusa navleci na njegov sveti kriz?" Njegove svete ruke s cavli pribili, Njegovu svetu glavu s trnjem krunili, Njegova sveta vusta sjoctom napajali. Dosla к njemu sveta Majka, ter mu je rekla: „Predragi Sinek moj, pretesku muku ti trpis." „O, predraga Majka, Ja radje jos jedamput takvu tesku muku trpeti hocu, Как samo jednu dusu vu pekel pustiti. Nego prestri tvoj sveti plasc pod moj sveti kriz, Ter ti pustim tri kaplje krvi. Jednu nosi na ono ravno polje, Gde bude rasla belica psenica, S cim se budu gresniki krepili, hranili, I svete mese dicili, na oltaru alduvali. Svet, sveto telo Kristusevo. Drugo nesi na onu goru visoku, Gde bu raslo сто grozdje, S njega bude vino, S kime se budu svete mese sluzile, Na oltaru alduvale. Svet, sveta krv Kristuseva. Tertju nosi na on gresni svet, Med ono gresno ludstvo Da on otkupi gresni svet, Da ne budu gresniki, Nego Bozi nasledniki, Da se budu znali spominjat Kako je zmehvka muka i smrt Kistuseva. Amen. Az imát VLASICS József Molnáriban (Zala megye) lakó tanár levélben (2002. márciusban) küldte a szerzőnek. Az imádságot nagyanyjától Vlasics Györgynétől szül. Rodek Borbálától (Tótszentmárton, 1884-1967) tanulta Tótszentmártonban az 1930-as években. Az imádságban hármas kapcsolatok mutathatók ki: Jézus születése - halála - újjászületése. Másrészt, a világteremtés (Ég és Föld) - az ember megteremtése (bűntelen élet) - megváltás. Kimaradt tehát egy láncszem az eredeti bűn (Ádám bűnbeesése) állapotának a leírása, amelyet Krisztus halálával, vérével vált meg, azaz így állítja vissza a kozmikus rendet, valamint az idők kezdetéhez így térhet vissza az emberiség. Krisztus három csepp vérének további hármas kapcsolatai: a vér sík mezőre vivése, ahol fehér búza terem motívumok mellett megjelenik a magas hegy, s rajta a fekete szőlő, amelyekkel a bűnös emberiség megváltódik és Isten örökösévé válik. Az alábbi horvát, szlovén és román paraliturgikus szövegben a búza és a szőlő kapcsolatban áll Jézussal és Szűz Máriával, akiktől elválaszthatatlanok, mivel azok Nagyon szidták, Majd a dicsőséges vízhez hajtották Hol a keresztet áztatták. A zsidók nevetnek „Mit tegyünk, vágjuk össze a keresztet Vagy Jézust szent keresztjére ráfeszítsük?" Szent kezét szegekkel átverték, Szent fejét tövissel koronázták, Szent szájába ecetet öntöttek. Eljött hozzá az ő szent Anyja és mondta néki: „Drága Fiam, kínok-kínját szenveded." „O, drága Anyám, Mégegyszer elszenvedném ezen fájdalmat, Mintsem, hogy egy lelket a pokolba engedjek. Hanem szent palástod terítsd ki szent keresztfám alá, Hadd engedjek néked három csepp vért. Egyiket vidd arra a sík mezőre, Hol fehér búza nő, Melyet a bűnösök esznek, És szent miséket dicsőítenek, az oltáron áldoznak. Szent, szent a Krisztus teste. Másikat vidd arra a magas hegyre, Hol fekete szőlő nő, Bor lesz belőle, Mellyel szent misét tartanak, Az oltáron áldozatot mutatnak be. Szent, szent a Krisztus vére. Harmadikat vidd arra a bűnös világra, Bűnös emberek közé, Hogy váltsa meg a bűnös világot, Hogy ne legyenek bűnösök, Hanem Isten örökösei, Hogy tudjanak emlékezni Milyen keserves volt Krisztus halála. Amen. Jézus véréből, illetve testéből és testének vízéből erednek. A három csepp vért Mária veti vagy ülteti el a sík vagy széles mezőn, illetve a széles nagyvilágban (horvát ima), valamint a széles hegyen (szlovén), és rajta fehér, illetve sárga vagy pirosló búza (horvát), valamint szeretett búza (szlovén) nő, míg a magas vagy sötét hegyen (horvát), illetve a szőlőhegyen (szlovén) fekete vagy szőlőszem (horvát) vagy három szőlőszem (szlovén) terem, valamint Jézus véréből és vízéből szőlőtőke, rajta szőlőszem terem, abból bor készül (román). A román népi imádságok külön megemlítik, hogy Krisztus testéből búza nő. Az imákban jelentkező hegy, mező és a nagyvilág motívumok a térben elfoglalt helyükre utalnak. A népek rítusát és szokásait értelmezve megfigyelhető, hogy bennük megfogalmazódik a „bekerített" vagy saját tér, amelytől elválik a „bekerítetlen" vagy idegen tér. Ez a felosztás ellentétesen is értelmezhető, úgy, mint „szelíd", „szociális" tér, és vele szemben helyezkedik el a „vad" tér. Ily módon beszélhetünk „meghódított", „szervezett" térről, amely szemben áll a „meg nem hódított", azaz „kaotikus" térrel 42 . A tér az ember bizton-
