Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban
Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban 199 A felsoroltakon kívül azonban más analógiák ismertetésére is kitérünk. A oíema-isten vilék (tündérek) és а kígyónők а hazai Dráva menti horvátok mondáiban hasonló módon halnak meg, mégpedig azzal a céllal, hogy megsokszorozzák a gabonatermést. Az aratási ciklus végén a tündéreket, illetve a tündérek saját gyermekeit széttépik, míg a kígyónőket a velük szemben álló főhős szekercéjével a ciklus elején - tavaszkor - a Dráva partján ledőlt fűzfán (arbor mundi, axis mundi, életfa, illetve világfa) feldarabolja, és a Dráva vizébe veti. 32 A távoli maláj népköltészetben a hős Peluig felvágja mellét, kihulló vére megtermékenyíti a földet. 33 Más esetben pogány eredetű vallási szokásokkal van dolgunk, amelyeket a zsidók a görög-római korban vettek át, így például a bor rituális használatát. Az archaikus népi imádságok, mint már jeleztük, kimutatják Jézus vére és a szőlőtőke, valamint a bor kapcsolatát is. A közlésre kerülő imák könnyebb megértése céljából szükséges szólnunk a szőlővel és a borral kapcsolatos szimbólumokról. A szőlő egyik legősibb kultúrnövényünk, élet- és haláljelkép. Ahol csak termesztették (a Mediterráneumtól az indiai Kasmírig), kezdettől fogva szent és isteni növénynek, életfának tekintették. 34 A szőlővesszőnek a világmodell szimbolikus kialakításában sokrétű lehetősége adódik. Ugyanis az egyidejűleg az állandóság ideát és a változás {megújulás) ideát tartalmazza, mert gyökerével és tőkéjével több évig élő növény, amelynek élettartamát tekintve túlhaladhatja az emberi életet, és hajtás (vessző) révén minden évben kihajt (ámde minden évben metszik is), egyúttal az új hajtások termést hoznak. A változás ideája pedig a szőlőnek a borba való átmenetén keresztül valósul meg. A szőlő „halálával" a must felforrása révén, azaz a borba történő átmenet során, megvalósul benne az e világi, azaz az ideiglenes világból a másikba, az örök és állandóba történő átmenet. A szőlővessző átváltozásának jellege és képessége miatt a kenderhez és a lenhez hasonlít, amelyek a vízben történő áztatáskor „meghalnak", és kóccá alakulnak át, analóg módon a búzához hasonlóan, amely a liszten keresztül, illetve a tésztává való erjedés során, valamint kenyérré sütésekor, szintén a „halálon" keresztül az „újjáalakuláson" megy át. A Keresztény Egyházban a bor és a kenyér tehát nem véletlenül a Megváltó vére és teste 35 . A szőlővessző kozmikus növényt is jelképez, Jézus se je rodil Jézus se je rodil vu Betlehem varosu, Stvorilje nebo i zemlju, Dal cloveku telő i dusu. To su Zidovi zaculi, Jézusa tu prijeli i vlovili, Ter su ga pelali po torn glatkom putu, Koji je Jezusu pripravljen bil, S cavli podmocene stupinje jesu postojale puné krvi. Z bici su ga bicuvali, ugyanis támaszával (karó, oszlop) együtt világfaként is értelmezhető. Emellett, benne és általa a termékenység és a bőség ideája fogalmazódik meg 36 . A szőlővessző a bibliai szimbolikában Isten - a szőlőmunkás képében - és az ember - szőlő - közti viszonyt jelképezi, egyben Jézus a szőlőtőke. A fenti idézetből az a következtetés vonható le, hogy a szőlővessző jelképe nagyon közel áll a templomhoz, mint jelképhez, valamint, hogy a szőlővessző a templomot is szimbolizálhatja 37 . A szőlővessző bibliai szimbolikája az ősi keleti, a vesszőről, mint az élet növényzete képzetekből eredeztethető. A sumeroknál az élet jele általában a szőlővessző levele volt. Ez a növény a Nagy-istennőknek lett szentelve. Az Anyaistennőnek kezdetkor a Szőlőtőke Anya volt a neve. A Szűzanya attribútuma szintén a szőlővessző 3 *. A sumer írás az "élet" szót szőlőlevél alakú jellel ábrázolta. Egy zsidó hagyomány szerint a paradicsomi fa szőlőtöke volt. 39 Az imádságokban megnyilvánulnak az Ég - kő I fa tenger kapcsolatok, amelyeket a világfa egyik transzformációjaként értelmezhetünk, az ugyanis ezeknél fogva a kezdeti erős idő állapotát éleszti fel, és annak a lehetőségét, hogy minden dolog megváltoztatható, amennyiben az nem azonos a kezdeti állapottal 40 . A kezdeti állapot pedig a bűntelenség állapota volt. Jézus tehát feláldozza magát, hogy az emberiséget megváltsa, azaz, a bűntelen kezdeti állapotba vezesse vissza. A népi imádságok kutatói megállapítják, hogy a népi imádságok esetében olyan műfajjal van dolgunk, amely voltaképpen a kereszténységhez szorosan kötődő európai örökség. 41 Mint tapasztaltuk a bevezetőben, és mint tapasztalni fogjuk a későbbiek folyamán, ami jóval tágabban értelmezendő. Közlésünkben horvát - főként Mura menti „kájhorvát" -, szlovén, szlovák, szerb, magyar (csángó), és román apokrif imákat hívunk segítségül, valamint azokat cseh és osztrák adatokkal kiegészítve próbát teszünk Krisztus kiömlött vérével kapcsolatos interetnikus motívumok kimutatására és értelmezésére. A magyarországi horvát népcsoportok közül egyedül csak a szlovénokkal szomszédos Mura menti „kájhorvátok" és a román népi imádságokban mutatható ki hogy Krisztus három csepp véréből búza, szőlőtőke nő. Jézus megszületett Jézus megszületett Betlehem városában, Megteremtette az eget és a földet, Testet és lelket adott az embernek. Meghallották ezt a zsidók, Erre Jézust megfogták, És azon a sima úton vezették, Mely Jézusnak volt előkészítve, Léptei szegek nyomán vérrel lettek tele. Ostorokkal ostorozták,
