Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Ferkov Jakab: Száz év a mohácsi busójárás történetéből, a helyi sajtó tükrében (1883–1942)

194 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) és az ilyenkor esetről esetre rögtönzött táncházakat, hova minden álarcos belépődíj nélkül bemehet, éberen ellenőriztesse, előforduló rendellenesség esetén pedig az adott körülmények szerint járjon el. A nagyközségi rendőrök mellé, vagy ezek által megfelelően elosztandók."

13 MV 1912. „Busójárás. Ragyogó, szép tavaszi nappal köszöntött be farsang vasárnapja, legnagyobb örömére a Mohács ősi szokását követő s mulatni vágyó „búsóknak". S e szép idő ki is tartott kedd délutánig, amidőn az eső esni kezdett. Tarkábbnál-tarkább színezetű jelmezeikben vigan, dalolva jártak végig a busók ezeken a napokon, nagyobbára a Koronaherceg- utcában.Kacaj, dal, kurjongatásoktól csengett az utca! Mi mohácsiak nagyon sokban hátra vagyunk más vidéki városoktól, de ebben a farsangi különlegességben vezető szerepet játszunk. Azonban dicsekedni ezzel nem igen lehet okunk, különösen tekintve e három nap estéjét, midőn már minden cselekedet a bor, sör s pálinka gőzének hatása alatt történik s nagyon sokszor ízléstelen, otromba és bántó tréfákat engednek meg maguknak, sőt a verekedések, bicskázások sem ritkák. Mégis ugy látjuk, mintha ez a farsangi különlegesség évről-évre vesztene intenzitásából, érdekességéből és rendellenességéből. De hogy teljesen megszűnjék: addig még sok víz fog lefolyni a Dunánkon."

14 MH. 1924. „A haladás útját az ízlés finomulása jelzi. Évről-évre fogy a farsangi busók száma, a szertelen, durva, sáros tömegek zajos felvonulása, ellenben állandósul a sokacbál, kedves műkedvelői előadásaival..."

15 MH. 1925. „A Kath. Legényegylet tea-délutánnal, az Iparoskör pedig a hagyományos „Farsang-temetés"-sel búcsúzott a farsangtól. Mindkét helyen sokan megjelentek s nagy vígsággal gyászolták az elmúló jókedvet, elhallgató zenét s elpihent táncot."

16 „Vasárnap, hétfőn és kedden lett volna a mohácsi speciális busójárás, amely azonban az idén részben az eső, de részben a sok táncmulatság miatt is majdnem egészen elmaradt. Vasárnap egy-két suszterinason kivül más busót nem láttunk. Hétfőn az országos vásár miatt szintén alig egy-kettőt. Kedden is a nézők sokasága lepte el a Király-utcát, de ezen a napon már akadtak busók is. Egyrészt sajnálhatjuk, hogy Mohácsnak ez a specialitása elmarad, de ha visszaemlékezünk azokra a durvaságokra és trágárságokra, amelyek nemrégen jellemezték ezeket a napokat, csak örülhetünk, hogy a mulatnivágyók a báltermekbe vonultak. Jellemző farsangunkra, hogy erre a három napra az államrendőrség 39 táncmulatságra adott ki engedélyt."

17 Az 1920-as évek közepén már úgy látszott, hogy a hagyományos mohácsi busójárás is arra a sorsra jut, mint pl. a bajai maszkajárás, vagyis végleg megszűnik és átadja helyét a különböző jelmezes polgári táncmulatságoknak. Ekkor azonban újabb fordulat következett be. A város akkori vezetése felfigyelt arra, hogy a DGT (Dunai Gőzhahózási Társaság) utas listája szerint, a busójáráskor megugrik a városba utazók száma. Vagyis e farsangi esemény olyan látványossággá vált, amely idevonzza a vendégeket, növeli az idegenforgalmat, tehát bevételt jelent a városnak. Következésképen nem elsorvasztani, hanem felülről megszervezni és még látványosabbá, vonzóbbá kell tenni. További ösztönözőként hatott, hogy már a filmipar is felfigyelt az eseményre. A konszolidáció következtében viszont most már az jelentett gondot, hogy a hagyományos jelmezbe beöltözni, többé szinte senki sem volt hajlandó. Ezért különböző módokon - mint pl. díjazással is-, igyekeztek újjá éleszteni az alakoskodás régi formáját. Erről az időszakról szólnak a következő tudósítások. MH. 1930. „Farsang az óvodában. A Jókai utcai óvodában kisfarsang napján kedves jelmezes délutánt rendezett Klúg Józsa óvónő. A kis óvódások szebbnél-szebb jelmezben vonultak fel s vigan ropták a csárdást és magyar kettőst. Késő délutánig „báloztak" a kicsinyek, végül is az agilis Józsa néni ozsonnával vendégelte meg őket."

18 „Filmezik a farsangi busókat. Mint értesültünk, a farsang utolsó napjain felvonuló busók, maszkák filmre kerülnek egy külföldi vállalat megbízásából. Akik tehát a mozivászonra vágynak, most itt az alkalom: csak busóknak kell felöltözni."

19 „Busójárás. Vasárnap, hétfőn és kedden folyt le a mohácsi busójárás. Az idő nagyon kedvezett a busóknak, azonban az eredeti mohácsi busókból csak három mutatkozott összesen. Ezek azonban új kiadásban, amenynyiben régi alakú lárvákkal(

20

) ugyan, de újonnan elkészítve jelentek meg az aszfalton. A modernizált busók, a különféle díszes és dísztelen ruhájú maszkok elég szép számban járták a Király utcát, különösen kedden délután. Sok eredeti tréfás kedvvel készülnek egyesek a farsangra. Még külön hangsúlyozni kell, hogy a busójárás a régi durvaságát majdnem teljesen elveszítette s csak jókedvű utcai maszkajárás volt. A busójárással kapcsolatban érdekes lesz rámutatni, hogy ennek a speciális mohácsi szokásnak némi, elég tekintélyesnek mondható anyagi haszna is van. A mostanin is igen sok szakszerűen maszkírozott álarcos volt látható, tehát a fodrász is keres, de egy-két nagyon szép jelmezes a női szabók munkáját dicsérte. Ezekhez hozzászámíthatjuk az álarcok stb. kereskedőit s a végén a kocsmákat és vendéglőket. Miután a város már egy ízben megkísérelte a rendezés kezdeményezését de a hivatalos kérésre sehogy sem akaródzott a busóknak felöltözni, talán igen helyes lenne, ha a vendéglősök, az érdekeltek