Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Ferkov Jakab: Száz év a mohácsi busójárás történetéből, a helyi sajtó tükrében (1883–1942)

Ferkov Jakab: Száz év a mohácsi busójárás történetéből, a helyi sajtó tükrében (1883-1942) 193 zül ki akart szabadítani, az egyik úgy fejbe vágta őt, hogy súlyosabb sérülést szenvedett. A garázda busót, Zombori Mátyást, letartóztatták."

8 MV 1895. „Busók világa. A busójárás, a mohácsi lakosság egy részének ez a különleges farsangi mulatsága az idén sem múlt el vérontás nélkül. Ugyanis Bubreg Mátyás 23 éves szolgalegény, hiven a hagyományhoz, hétfőn szintén magára öltötte álarcát s elment farsangolni. Azonban vesztére. Alig távozott hazulról, máris találkozott Kunovszky Ádám és János mohácsi lakosokkal, kik a szokásos kézrázás után őt fejbe verték. Eszméletlen állapotban vitték özvegy anyja házához. A bűnvizsgálat megindíttatott, s a tetteseket már le is tartóztatták. Hallomás szerint ez az eset sem páratlan, mert ezen kívül még számos kisebb nagyobb verekedés és sérülés történt, amint ez nálunk ily alaklommal már -sajnosnem meglepő dolog."

9 MV 1896. „Véres farsang. Az a rakoncátlankodás, duhajkodás, a mely a mi népünk jó részének farsangi mulatságait jellemzi akkor, amidőn álarcot öltve „busó" alakjában a városban szerte szét jár: könnyen válhatott verekedéshez vezetett f. h. 17-én. Borbély János hajófütő ugyanis három társával álarcot öltve és a várost bebarangolva már épen hazakészült, a midőn a kórház előtt három álarcos búsóval találkozott. Kis szóváltás után ezek egyike, Kersity Márton a nála volt, fejszével Borbélyt karján és fején oly módon vágta meg, hogy Borbély vértől borítva, esett össze. Müller Péter kereskedősegédet, ki álarcosán sétált végig a városban, egy álarc nélküli ember ütötte akként fejbe, hogy elszédülve összeesett... Ezeken kívül még számos sebesülés megtörténtének hire terjedt el, azonban mivel népünk ily esetben egy kis fájdalom pénz árán hamar megalkuszik, a tettesekről nem sikerült adatokat megtudnunk."

10 Az 1890-es évek második felétől a busójárásban megindult egy konszolidációs folyamat. Ezt részben a különböző egyletek farsangi rendezvényeivel, részben a hatósági szigor következetesebb alkalmazásával, és nem utolsó sorban a fiatalabb generációk irányított nevelésével érték el. A konszolidáció olyan sikeresnek bizonyult, hogy az 1920-as évek közepére a hagyományos alakoskodás már szinte teljesen megszűnt. Az átalakulás során, a polgárosuló társadalom olyan új elemekkel gazdagította farsangi mulatságait, amelyek beépültek a későbbiekben újjáéledő busójárásba, és ott már hagyományként maradtak fenn, mind a mai napig. Ezen az átalakulási folyamaton vezetnek bennünket végig a következő tudósítások, miközben rávilágítanak az átalakulás fontosabb állomásaira is. MV 1896. „A farsang temetése. A mohácsi iparosok olvasókörének vigalmi bizottsága f. hó 18-án, farsang utolsó napján, igen sikerült mulatságot rendezett az iparos kör helyiségeiben. A mulatság eredeti ötletek alapján rendeződött: a gyászba vont táncteremben Karnevál herceget temették el ünnepélyesen, a búcsúzó herceg ravatalához este 10 órakor gyászdalokat fújó zenekar vonult komoly megilletődéssel. Aztán - egy kis tánc után 11 órakor elkezdődött a komor gyásszertartás. Tessék egy nagy menetet elképzelni, amelynek élén bohóc lépkedett megfagyott hetvenkedéssel, majd zenészek következtek a világ valamennyi fajtájú hangszerébe fújva rémséges ambícióval, ott voltak pap és kántor uraimék s egy bús egyházfi füstölővel, aki mellett barát hamvazott. A herceg koporsóját négy vörös frakkos álarcos cipelte, a koporsót vörös lepel borította, a farsangi herceg összes jelvényeivel: paprikával, vöröshagymakoszorúval, vívó-eszközökkel, kártyával s legyezőkkel. A gyászkiséretet képezték: agglegény, aggszüz vörös fátyollal, pólyás baba, négy ász, pezsgős üveg, nagy bőgő és néhány jelmezbe bújtatott cigány. A zenekar hangjai mellett a menet kétszer körüljárta a termet, azután a terem közepén a polgári pap felolvasta a búcsúztatót, mely után a zenekar felhangzó gyászdala és a bohóc folytonos jajgatása közben a menet elvonult. A temetési menet 24 álarcosból állott. A jókedv általános volt egész éjszaka s csak reggel felé lohadt le, amikor sokan a táncteremből egyenest a templomba mentek, hogy a homlokukat - meghamvaztassák."

11 MV 1900. „Álarcos bál. A Mohácsi Kat. Legényegylet farsang vasárnapján álarcos táncvigalmat rendezett. Ez volt a nevezett egyletnek első álarcos bálja és ez kitűnően sikerült. Voltak szép elegáns maszkok, de általánosságban mindenki jól festett. Az érdekes baba, a szép virágárus leány, a fess szátenelló, a kedvesen röpködő pillangó, az igéző tengerész, az idillikus arató- és kertészlányok, a szebbnél szebb magyar és sokac menyecskék és oláh leány, a fekete jelmezben is csinos kéményseprő leányok, stb. stb. álarcosok hol elbűvölték, hol megkacagtatták a vig társaságot, sőt némelyik fiatal emberben fölpezsdült a vér s ment, rohant ész nélkül egyik-másik maszk után. A bál vig és kedélyes volt. Erkölcsi sikere kétségtelen."

12 „A busójárás alkalmából járásunk főszolgabirája a következő rendeletet idézte a helybeli csendőrőrshöz: „Az utolsó farsangi napok alatt Mohácson divó u. n. busójárás alkalmával előfordulni szokott rendzavarások, verekedések, sőt nagyobb büntetendő cselekmények megelőzése végett m. évi február hó 9-én 1354. szám alatt kiadott fölhívásommal kapcsolatban fölhívom, hogy f. hó 24-én éjjel, továbbá 25., 26. és 27-én nappal és éjjel két-két állandó járőrt vezényeljen ki, és ezekkel az ú. n. busó teret, Vármegye-, Hosszú-, Barát- és mindazokat az utcákat, a hol az álarcosok fölvonulnak, a kocsmákat