Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Pörös Béla: Szegénység és kirekesztettség. Szegregációs folyamatok Pécsett és környékén

Pörös Béla: Szegénység és kirekesztettség 187 ság 10-15%-a élhet a KSH által megadatott létminimum közelében, vagy alatta. Az elmúlt időszakban, a városban végbement társadalmi és gazdasági változások következményeként nehéz helyzetbe került lakossági csoportok felemelkedésének legfontosabb tényezője új munkahelyek létesítése lehet. A tartós szegénységbe süllyedt csoportok helyzete azonban nem javítható csupán a gazdaságpolitika eszközeivel, több ezer ember számára továbbra sem lesz esély a munkaerőpiacra való bejutásra (idősek, szakképzetlenek, cigányok stb.), ezért arra kell felkészülni, hogy jelentős számú lakossági csoportok tartósan szegények maradnak. A legfontosabb probléma az, hogy Magyarországon a rendszerváltás után 12 évvel még mindig nem született átfogó program a szegénység visszaszorítására. A városi szegénység vizsgálatánál megállapítható, hogy a külvárosi slumok és a szegregációnak indult külterületi övezetek jelentős mértékben hozzájárulnak a szegénység és az ezzel kapcsolatos problémák konzerválásához. Ezért ha egy hosszabb távra szóló programban gondolkodunk, akkor nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy mi lesz ezeknek a lakóterületeknek a sorsa, és miféleképpen lehet megakadályozni azt, hogy ezek a területek tartósan a városi szegénység és az ehhez kapcsolódó szubkultúrák, devianciák megjelenésének terepei legyenek. Egy jövőbeni program kialakításában meghatározó szempont kellene, hogy legyen az itt élő gyerekek és fiatalok helyzete, és meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy miféleképpen lehet csökkenteni a külvárosi slumoknak az itt élő gyerekekre és fiatalokra gyakorolt negatív hatásait A városi lakáspolitikának a szegregációra gyakorolt hatásai Amikor lakáshelyzetről beszélünk, az emberek egy része általában a lakáshiányra gondol. A statisztikai adatokat elemezve azonban az a következtetés vonható le, hogy Pécsett a legnagyobb probléma nem az, hogy kevés lakás van (1996-ban az egy lakásra jutó lakosok száma 2,5), hanem az, hogy nem működik igazán a lakáspiac elosztó-szabályozó szerepe, nincs „átjárhatóság" a piaci és a szociális lakásszektor között. A városban levő lakások száma 1996-ban: összesen 64.765. Az 1980-as évek végén meginduló lakásprivatizáció eredményeképpen 20.300 lakás került értékesítésre. Az Önkormányzat tulajdonában 4217 bérlakás maradt. A lakásprivatizáció után a városi önkormányzat tulajdonában többnyire olyan lakások maradtak, amelyek az értékesítés során nem keltek el, vagy a bérlők szociális helyzetüknél fogva nem vállalkozhattak a lakások megvásárlására. 4. táblázat A jelenlegi önkormányzati szociális bérlakás állomány összetétele: Komfort nélküli 1082 Félkomfortos 233 Komfortos 1056 Összkomfortos 1846 Összesen 4217 5. táblázat Az önkormányzati tulajdonban levő lakások közül 1 szobás 1658 1,5-2 szobás 2072 2,5-3 szobás 458 3 szobásnál nagyobb 29 Összesen: 4217 A szociális bérlakások jelentős része a város szociálisan és fizikailag leépülésnek indult területein található. (A Budai városrész egyes területei, Pécsbányatelep, István-akna, Meszes, Vasas-bányatelep, stb.) Az ezekben a lakásokban élők többsége munkanélküli, szociális és egyéb segélyekből, járadékokból él, alacsonyan iskolázott, többségük roma származású. Mivel a szociális bérlakásokban élők döntő többsége nem tud helyzetén változtatni, a lakáspiacra való bejutásra esélytelen, ezek a lakások a városi lakáspiaci történésekben gyakorlatilag semmiféle szerepet nem játszanak. A lakások bérlőinek cserélődésére alig van lehetőség, és mivel az önkormányzati lakásépítés 1990-2000 között megszűnt, a városi (szociális) bérlakás szektor tulajdonképpen bedugult. Sőt, a lakások felújításának elmaradása miatti avulás következtében a bérlakások száma évről-évre csökken. Kétségtelen tény, hogy míg 1990 augusztusában 6822 lakásigénylőt tartott nyilván az akkori Városi Tanács, 1997-ben már csak 2400 igénylőt regisztrált a Városi Önkormányzat. A két szám közötti jelentős különbség azonban nem csupán abból fakad, hogy sokan a lakáspiacon találtak megoldást lakhatási problémáikra, hanem abból is, hogy az önkormányzati lakásrendelet adminisztratív megkötöttségei miatt jó néhányan be sem adhatták kérelmüket - annak ellenére, hogy előbbutóbb valamilyen szinten mégiscsak szereplői lesznek a városi lakás- és szociálpolitikai történéseknek (mint önkényes lakásfoglalók, hajléktalanok stb.). A városi szociális lakásszektor vizsgálatánál alapvető kérdésként merül fel az, hogy a szociális lakásokkal kapcsolatos intézkedések mennyire befolyásolják az egyes területek elszigetelődését, mennyiben járulnak hozzá a szegregációs folyamatokhoz.