Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Történettudomány - Szajcsán Éva: A magyar-jugoszláv viszony és a mohácsi sokacok helyzetének alakulása (1945–1950)
Szajcsán Éva: A magyar-jugoszláv viszony és a mohácsi sokacok helyzetének alakulása (1945-1950) 169 tisztán kulturális, a politikai akcióktól magát távol tartó szerveződést képzelt el. Ezen a konferencián hangzott el a mohácsi körzetet és magát Mohácsot illetően, hogy „[...] sajnos itt nem mondható el a MSZAF olyan előrehaladott szervezettsége, mint a Bajai Háromszögben. Ennek oka az olyan agilis emberek hiánya, akik szívükön viselik a MSZAF sorsát, és akik komolyan vennék a hivatásukat. Mindezek ellenére Dr. Lászlovics Márton tevékenységének köszönhetően a szervezet elmozdult a mélypontról, és reméljük, hogy munkájában további segítőkre fog találni". 18 Az elhangzottak mögé tekintve itt kell kitérnünk arra, hogy hogyan viszonyultak ezen kétségkívül aktív politikai és kulturális tevékenységet felvállaló szervezethez maguk az érintettek, a délszláv nemzetiségű lakosság, esetünkben a mohácsi sokacság. Ehhez azonban vissza kell kanyarodnunk a két világháború előtti időszakhoz. Mohácson 1905-ben alakult a Mohácsi Sokacok Olvasóköre, melynek működését Mohácsi Sokacok Magyar Olvasóköre néven engedélyezett a Belügyminisztérium. Megfelelő sokac vezetők híján - mivel saját értelmiségi réteget egyáltalán nem mondhatott magáénak a sokacság - magyar értelmiségiek álltak az olvasókör élén. A kör gyűlései és jegyzőkönyvei is kezdettől fogva magyar nyelven zajlottak és íródtak 19 . Az alapszabályzatban az alapítás célját illetően a következőket olvashatjuk: „[...] hírlapok, könyvek olvasása, felolvasások, előadások rendezése stb. által a magyar művelődést hazafias szellemben terjeszteni, hazánk alkotmányát társalgás közben a tagokkal megismertetni hazafias törekvés arra, hogy minden honpolgár jogait és kötelességeit megismerje, s hogy még az előbbieket gyakorolni, az utóbbiakat teljesíteni törekedjék. Politikai és hazánkat érdeklő, valamint községünk közügyeire vonatkozó kérdésekben egymásnak fölvilágosítása és társadalmi életének bensőbbé és kedélyesebbé tétele" 20 . Az évek multával a Sokackör nagy népszerűségre tett szert, mély gyökeret eresztett nemcsak a szűkebb tagság (mely ekkor kizárólag csak férfiak közül került ki), de a mohácsi sokac társadalom körében is. 1942-ben a szervezet tevékenységében a hagyományos kulturális feladatok mellett a gazdasági célkitűzések is megjelentek, megalapították a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasóköre Mezőgazdasági Gépszövetkezetét. A Gépszövetkezet gépeinek segítségével hatékonyabban tudták földjeiket megművelni (a város legkorszerűbb gépparkjával rendelkeztek) 21 . A szövetkezet Nikolits Mihály főispán, és más magas rangú tisztviselők pártfogásának köszönhetően többször is részesült államsegélyben, melyet munkagépek vásárlására fordítottak. 22 A pezsgő kulturális és gazdasági működés nem párosult politikai törekvésekkel. A mohácsi sokacok saját hagyományaik és anyanyelvük őrzése mellett kaput nyitottak környezetük, a magyar kultúra felé, még akkor is, ha ez magában hordozta a nyelvi asszimiláció veszélyét. Úgy vélték, ha nem nyitnak a magyar kultúra irányába saját fejlődésüket akadályozzák. Ebbe a miliőbe csöppent az Antifasiszta Front helyi szervezete. Bár mint láttuk, Mohácson volt példa a helyi kezdeményezésre is (Bács-Baranyai Szláv Kultúregyesület), a többség támogatottságát mégsem sikerült elnyernie ezeknek a szervezeteknek. Az írott források alapján nem lehet megállapítani azt, amit az adatközlők beszámolói érzékeltetnek; a sokacságnak mintegy 80%-a nem szimpatizált az Antifasiszta Fronttal. 23 E jelenség több okkal is magyarázható. Egyrészt a mohácsi sokacoknak volt már egy több évtizedes múlttal rendelkező, népszerű olvasóköre, melynek célkitűzéseivel azonosulni tudtak. Kitartottak apolitikus hagyományaik mellett, így távol tartották magukat a MSZAF-tól is. Nem nyerte el tetszésüket a szervezet kommunista színezete sem, mivel többségük régóta a Kisgazda Párttal rokonszenvezett. Mivel a Front helyi szervezetének tagjai jórészt olyan emberek voltak, akik nem voltak tagjai a Sokackörnek (magát Lászlovics Mártont már korábban kizárták a Körből), ezért a Front - sokszor nem éppen a legmegfelelőbb hangnemet választva - rivalizálni kezdett a másik egyesülettel. Nézeteltérésük - főleg Lászlovics Márton nyilatkozatainak köszönhetően - a helyi és az országos lapokban is egyaránt visszhangra talált, sőt a konfliktust a jugoszláv sajtó is szította. A Borba jugoszláv napilap 1946. január 17-i számának vezércikke („Terror kisebbségünk ellen Magyarországon") számolt be a délszlávok helyzetét felmérő Kormány Bizottság tevékenységéről, melyben a Tanjug 24 tudósítója és a SZEB képviselője is helyet foglalt. A Bizottság tiszteletére összehívott mohácsi konferencián Lászlovics Márton összegezte a sokacság nehézségeit. Szerinte bár a sokacok a város népességének több mint a felét alkotják, mégsem működik egyetlen horvát iskola sem Mohácson. Horvát tanítót kért diplomáciai úton Jugoszláviából, népszámlálást és a sokacság számarányának megfelelő képviseletet a városi igazgatásban. Kifogásolta a felső- kandai tanító 25 magatartását, aki azzal ijesztgette a Frontba belépni szándékozókat, hogy ez esetben át fogják dobni őket a határon. Lászlovics továbbá kijelentette, hogy a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasókörének fasiszta (!! Sz. É.) egyesülete a polgármester, Cserta Béla támogatását élvezi. Bár az olvasókört nemrég betiltották, mindezek ellenére szerinte mégis tovább tartja gyűléseit. 26 Miután 1946 januárjában elrendelték a Sokackör működésének felülvizsgálatát 27 , majd Rajk László belügyminiszter 1946. szeptember 11-én a fegyverszüneti egyezmény 15. pontjára való hivatkozással feloszlatta a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasókörét 28 , a Front helyi szervezete mindent megtett, hogy megszerezze a Kör székházát. Ezzel elkezdődött a harc a megszüntetett olvasókör helyiségéért. A Nase Novine 1947. február 3-i cikkében szintén Lászlovics Márton a feloszlatott Sokackör elnökét, Petrovics Károlyt 29 , és a vezetőségét ismét a Horthy-rezsim hű szolgájának nevezte, aki elnemzetietlenítette, elmagyarosította a sokac fiatalokat. Véleménye szerint a népellenes tevékenységéért feloszlatott olvasókör he-
