Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Surján Miklós: Bibliával a gettóba. Egy elfelejtett pécsi tanárnő, Lénárt Franciska élete

Surján Miklós: Bibliával a gettóba - Egy elfelejtett pécsi tanárnő, Lénárt Franciska élete 151 én közvetlenül nem írok, hogy ne kapjon semmi olyan írást, amint rajta áll, hogy honnan jön. Maga azonban írhat nekem, ha a feladó nevének nem kell rajta állnia. Ha azonban igen, akkor dr. Várkonyi Mária (József u. 1711) nevén. Gondolhatja, mit jelentenek majd nekem a levelei. Mindössze 3 könyvet viszek magammal: A Bibliát, Kempis Tamást és az Officiumot. Es egy képet: azt a lussinoi képet, amelyet Magától kaptam. Amint látja, mindent a végsőkig leredukáltam. A lelkemben pedig: egy élet emlékét, amelyben volt csodálatos szépség, amilyen keveseknek adatott, s amelyekért örökké hálás maradok - volt sok bánat és csalódás, amely elmélyített, s mindennek eredménye az, hogy nyugodt lélekkel megyek a - remélhetőleg hamari - vég elé. A szépségek és örömek - tiszta örömök voltak - egy részét Magának köszönöm és köszönöm is. Talán még egyszer írhatok majd, hacsak pár szót is. És Maga is nekem. Tegye meg, kérem. Isten áldja. Fran. 3. 1944. május 16. Kedves Ferenc, 10-i levelét megkaptam. Sietek megnyugtatni problémáját illetőleg: az a barátja, aki Magának elküldte az említett dolgokat, bizonyára örült, hogy olyanvalaki kezébe kerülnek, aki megbecsüli és felhasználja. T. I. kisasszony - azt hiszem, róla van szó - a legteljesebb elégtételt érzi, ha tudja, hogy Maga örül a kapott emléknek és azt híven megőrzi, s valahányszor a kezébe veszi, áldoz majd a Barátság szellemének, amely ezt a hölgyet a lelke mélyéig áthatotta, éltette és élete sok nehéz órájában megsegítette. így lesz ez a jövőben is, amíg az Úr akarata őt e siralomnak völgyében fogva tartja. Csakugyan jól emlékszik: volt Ex libris-em, azonban a még létező példányok könyvszekrényemben maradtak és azzal együtt a Városi Könyvtárba kerültek. Ne sajnálja, nem nagyon sikerült műalkotás volt. Lehet, hogy majd pár napig, esetleg hosszabb ideig is, nem tudok majd írni, de ha a helyzet megengedi, akkor természetesen hamarabb is írok, amint múltkori levelemben ígértem. Maga mindenesetre írjon Vas Gereben utca 45 címre, - s ha hosszabb ideig nem kapna választ, akkor forduljon Barátnőmhöz. Elég nehéz napjaink vannak, a készülődés, bizonytalanság közepette egész búcsújárásbanjönek barátaim, -Mint V Károly, én is láthatom, kik jönnek el a temetésemre. Mondhatom, vannak emberek, akik miatt szinte érdemes lenne élni! Igaz, hogy olyanok is vannak, akik könnyűnek találtatnak a végső mérlegen... De sem az egyik, sem a másik nem ingat meg, impavidam ferient ruinae, vagy, ha jobban tetszik, per asperas ad astra, - nem kell, hogy szégyenkezzék öreg barátja miatt. Hiszen igazában már úgysem vagyok itt és most talán nem fognak majd viszszahozni, mint a szanatóriumból. Tartson meg jó emlékezetében F 4. V.26. Kedves F, - nagyon rég nem kaptam Magától hírt, - ide még semmit - pedig a posta rendesen jön, a régi címre küldött levelek is eljöttek, Albotól is kaptam egyet. Úgy ír, amint vártam tőle... És végre levelének a hatására megeredtek a könnyeim is, amelyek másszor olyan könnyenjöttek és mostanában nem akartak könnyíteni rajtam, mind befelé folytak és nagyon-nagyon keserűek voltak. Elhelyezkedtünk hát, Mamával ketten, betegségemre való tekintettel, egy kis kertre nyíló, fákra néző konyhában. Egy nagyon korrekt rendőrtiszt foglalkozik az üggyel és kijelentette, hogy számomra a lehető legjobb elhelyezést kívánja. Hát ennél jobbat nehéz lesz találni... a világon a legszörnyűbb dolog az egyedüllét és a csend hiánya. Emiatt szenvedek a legtöbbet és ezen a legnehezebb segíteni. Olyan üres, gondolat, vágy, érzésnélküli vagyok, közömbös minden iránt, mintha nem engem érintenének a dolgok, nem jutnának el a tudatomhoz, mintha én valami távoli idegen lennék attól a valakitől, akinek a teste itt van. Hiszen igaz, a szanatóriumi „Zwischenfall" óta nem is voltam egészen itt, s ez a dolog be fogja fejezni a megkezdett művet. Egészségem kissé megsínylette az izgalmakat, fáradalmakat, lázas lettem (pedig már nagyon régen nem ment 37 fölé). A szeles, hűvös idő nem használ. Nem baj, most már kissé nyugodtabb a környezet, pár napig fekve maradok, majd elmúlik. " A fizikai léten - vegetáláson - túl nem sok maradt meg. Mint Arany J. Gólyája, én is „felnézhetek az égre". Meg is teszem... És felnézek a Mecsekre is, sok csodálatos óra csodás szépségének színhelyére. Tiszta vonala rárajzolódik az égre, és azt a képet nyújtja, amelynek szépsége 27 év előtt megejtette lelkemet úgy, hogy ide jöttem. És megvan ennek a 27 évnek minden emléke. - Néhány fénykép (köztük a Magáé), a falon a lussinoi fénykép, egy kis Dürer Madonna és egy feszület, melyet Tirolban faragott egy mester, akinek a házában laktam, fényes hársfából (kár, hogy ezt nem látta, remekelt vele a mester, utolsó művésze ennek a fafaragásnak). Néhány könyv (a múltkor említetteken kívül Gregorovius Wanderjahre in Italien és Trogat Dosztojevszkije). A velünk egy házban lakók, - nagyrésze régi ismerős csupa intelligens ember, akik ma elvesznek a vegetatív lét ügyes-bajos dolgaiban. Kivéve barátnőm férjét, aki nyugodtan folytatja kémiai stúdiumait... Milyen az élet a Maguk táján? Maguk hogy vannak? Min dolgozik, kik írnak és minden egyébről írjon! Isten áldja. F