Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - T. Mérey Klára: Pécs gyáriparának legfontosabb adatai egy 1942-ben készült felmérés tükrében

142 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) tanított munkás és 1 tanoncfiú.) Magasabb volt ez a létszám az átlagosnál (16 fő), de elmaradt a legnagyobb létszám (21 fő) mögött. Normális üzemmenetben 40 férfi és 10 nő dolgozott ebben a nyomdában, amelynek 1942-ben az üzeme csak 30%-ban volt kihasználva. A munkaidő napi 8 óra volt, s munkabérre a jelzett évben 34.551 P-t fizettek ki. 1942-ben 298 napon keresztül üzemelt, üzemszüneti napot nem jelöltek. Hét villanymotor, 17,6 lóerős teljesítménnyel szolgáltatta a gépi erőt, az áramot vásárolták. 1942-ben a nyomda 128.687 pengő termelési értéket mutatott ki, 26.769 P volt a fűtőanyag és egyebekre kifizetett összeg, s az ipari haszon 101.918 P volt. A negyedik pécsi nyomda a nagyhírű „Taizs József könyvnyomda" volt, amely 1867-ben jött létre és 1936 óta volt a jelenlegi tulajdonos birtokában. Egyéni, nem zsidó tulajdonú cég. A befektetett állótőke összege 110 ezer P volt, a forgótőkéje 55 ezer P Egy férfi gyárvezető állt az élén, havi 800, évi 9.600 P kimutatott jövedelemmel. Két tisztviselő (az egyik nő) dolgozott a nyomdában és október hónapban 18 munkása volt a következő elosztásban: 7 férfi szakmunkás, 4 betanított munkásnő, hat napszámos (közülük 5 nő). Ez a létszám elmaradt az átlag (20 fő) és abban évben ott dolgozó legnagyobb munkáslétszám (22 fő) mögött. Normális üzemmenetben 15 férfit és 17 nőt dolgoztattak a nyomdában, tehát az üzem kihasználtságának foka ebben az évben 80%-os volt. A munkaidő napi 8 óra volt és az 1942-ben munkabér címén 42.220 pengőt fizettek ki. Ebben az évben 298 napon keresztül üzemelt a nyomda, nem volt üzemszünet. Nyolc villanymotor, 16,6 lóerő teljesítménnyel adta a gépi segítséget, az áramot vásárolták a működtetéséhez. Az 1942-ben megtermelt áruk értéke 131.274 P, fűtőanyag és egyéb címen kifizetett összeg 42.198 P, az ez évi ipari többlet 89.076 P volt. A négy nyomda tehát kivette a részét a pécsi gyárak termeléséből, bár a mutatók - az üzem jellegéből kifolyóan - nem mutatnak magas értékeket. Mindamellett a pécsi gyárak munkásainak 3%-a volt nyomdász, a pécsi gyárakba fektetett tőke 1, illetve 2%-a e nyomdák munkáját segítette elő. A gépek teljesítőképességének ugyan csak a 0,2 %-át találjuk ezekben, de az 1942-ben Pécs gyáraiban megtermelt összeg 1,1, az ipari haszon 1,5%-a ezekben a nyomdákban jött létre. Az eredmények összegzése, a kutatás további távlatai A pécsi gyáripar Baranya megye területén mindenképpen vezető szerepet játszott 1942-ben. Erre mutat az a tény, hogy a gyárak 42%-a volt Pécs területén, és ezek közül mindössze két gyár szünetelt (a megyében - ezeken kívül - még 4 gyár, illetve gyárjelleggel dolgozó ipartelep adatai hiányoztak, illetve szünetelt a működésük.) Pécs gyáripara mindenképpen jelentős volt, az ipar beleépült a város életébe. Ezt mutatja a táblázatos összefoglalásunk és a mellékelt térképek is. Mielőtt azonban ezek elemzésére térnénk át, vizsgáljuk meg azokat az adatfelvételi szempontokat, amelyek a korra is jellemzőek, de ugyanakkor a történeti vizsgálatok számára is segítséget nyújtanak. Ezek egyike a gyárak és a gyárjelleggel működő vállalatok megalapításának éve és a cégformával kapcsolatos kérdés. Voltak olyan gyárak, amelyek korai alapításuk évével büszkélkedhettek. Ez alátámasztotta megbízhatóságukat, megindokolta hírnevüket. Ezek közé tartozott Pécsett az Angster orgonagyár, a mészégetők (amelyeknél ebben a táblázatban hiányoztak a termelési adatok), a Zsolnay gyár, a Hamerli kesztyűgyár, a sör és a pezsgőgyár, a Justus-féle olajfinomító, a szappangyárak stb. A 19. század végére nyúlik vissza a városi villanytelep, a gázgyár, a közüzemi vízmű létrejötte, mely két utóbbi a megye területén csak Pécsett üzemelt. Villamosenergia telepek viszont - a környező bányákhoz kötődően - a megye más részein is voltak. Fontos kérdésekre adhat választ a cégforma, amelyben - a nagyobb tőkeszükséglet és a háborús kockázat miatt is - megnőtt a részvénytársaságok aránya. Ehhez kapcsolódik - igen fontos szempontként - az a kérdés, amely a gyár zsidó vagy nem zsidó voltára kíván választ. E vonatkozásban már utaltunk az ú.n. zsidótörvényekre, amelyek korlátozták a zsidó származásúak jogait. Az 1920. XXV t.c. a zsidók egyetemi hallgatónak történő felvételét ,annak arányát határozta meg, de az 1938.XV t.c, majd a második zsidótörvénynek elnevezett 1939. IV t.c. már a gazdasági életbe is belenyúlt. 1938-ban a kereskedelmi és a kulturális életben való részvételük arányát csökkentette, 1939-ben pedig 12%-ban határozták meg a magánvállalatokban a zsidó származásúak részvételi arányát. A törvényben azt is pontosan leírták, hogy kik számítanak zsidónak, kiket érint a törvény.

4 A táblázatos adataink alapján érdemes lenne további kutatásokat végezni annak megállapítására, hogy milyen módon és mértékben befolyásolták ezek a törvények a város gyárainak működését. A tőkeállományra és a gépek teljesítőképességére vonatkozó kérdésekre adott válaszok a gyárak értékét, korszerűségét mutatják be a számok nyelvén. A gyári munkások száma és az iparágak közötti megoszlása a város társadalmának egy fontos rétegéről ad hiteles és érzékletes képet. Fontosnak tűnik azonban az is, hogy e táblázatok adataiból kialakítható városi képet nemcsak a korban, hanem a térben is elhelyezzük. Ezt a célt szolgálja a mellékelt négy térkép-vázlat. Ezekről a térképről leolvasható azonnal ennek a rövid összefoglalásnak nagy hiányossága is. 1941-ben u.i. visszacsatolták Magyarországhoz a Baranya-háromszöget, és így a táblázatos kimutatásban annak adatai is szerepelnek. A felvétel azonban azon a területen - ép-