Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Történettudomány - Nagy Marianna: A Délkelet-Dunántúl (Baranya és Tolna megyék) helye a magyar agrárium térszerkezetében a 20. század elején
114 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) Milyen helyet foglalt el a Délkelet Dunántúl két megyéje, Baranya és Tolna e nagyobb régióban, hogyan viszonyult az ország többi agrár térségéhez? A dunántúli és a kisalföldi nagytáj részét alkotja az ország és ennek következtében e nagyrégió minden tekintetben legfejlettebb alrégiója, az Északnyugat-Dunántúl. Ide tartozott az ország legjobb teljesítményt nyújtó megyéje, Mosón, amely az egy főre jutó bruttó és nettó mezőgazdasági termék tekintetében egyaránt az első helyet foglalta el. A Délkelet Dunántúl e mutatók (2. térkép) esetében országos viszonylatban az ötödik, míg a nagytájon belül a Közép-Dunántúl után a harmadik helyen áll. A Baranya és Tolna megyékre kiterjedő alrégió vegyes lakosságú: 63%-a magyar, 30%-a német és 4%-a délszláv. Ennél nagyobb arányban németek ezen a nagytájon belül csak az északnyugat-dunántúli régióban éltek (43%). E nagytáj egyetlen olyan alrégiója, ahol a magyarság aránya a 90%-ot is meghaladta a Közép-Dunántúl volt 16 . Baranyát és Tolnát az országos átlagnál nagyobb népsűrűség (71,12 fő/km 2 ) jellemezte, de ezzel csak a Közép-Dunántúlt tudhatta maga mögött e nagyrégióban. Az iparforgalmi népesség aránya 25 %, amivel az előkelő 5. helyen áll az összes alrégió között és még a Közép-Dunántúlt is maga mögé utasítja, de a modernizálódó nagyipart sokkal inkább jellemző mutató, a gyárak egy lakosra jutó biztosított értéke az országos átlag kétharmadát (60 korona/egy lakos) alig haladja meg, míg a Kisalföld (111 korona), a Közép-Dunántúl (Győr megye !), és az Északnyugat Dunántúl messze kimagaslóbb értékekkel rendelkeznek. Jól tükröződik tehát a hagyományos ipar és kereskedelem megléte, ugyanakkor a modern nagyipar hiánya térségünkben. Nagy különbség van azonban ebben a vonatkozásban a két megye, Baranya és Tolna között: az iparforgalmi népesség arányában még nem olyan jelentős (Baranyában 27%, Tolnában 22%), azonban a gyárak biztosítási értéke Baranyában 91 K/lakos, ami valamivel magasabb az országos átlagnál, Tolnában azonban csak 30 K. Vasúthálózata révén ez a két megye az alrégiók első harmadában foglal helyet. Sem az általános fejlettségi szint, sem pedig az agrárviszonyok általános jellemzői alapján nem meglepő, hogy a Délkelet-Dunántúlról a kivándorlási veszteség jóval alacsonyabb volt az országos átlagnál, bár megjegyzendő, hogy Tolnában a baranyainál magasabb volt. Az agrárhányados és az agrársűrűség alapján a középmezőnybe tartozott ez az alrégió, de az országos átlagot nem érte el egyik érték sem. Természetföldrajzi adottságai - az egy holdra jutó kataszteri tiszta jövedelem (1308 fillér/hold) tanúsága (3. térkép) szerint - jobbak, mint a Közép- vagy Délnyugat-Dunántúlon, és a föld termelékenysége (149 K/hold, összes művelt terület) is nagyobb. Az országban csak a Dél-Alföldön (79,4%) és a Tiszántúlon (72,2%) magasabb a művelt terület (szántó, kert, rét, szőlő) aránya a teljes területből (71,5%). Egy katasztrális hold termőterületre jutó kataszteri tiszta jövedelem, fillér, 1914 3. térkép
