Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Nagy Marianna: A Délkelet-Dunántúl (Baranya és Tolna megyék) helye a magyar agrárium térszerkezetében a 20. század elején

Nagy Mariann: A Délkelet-Dunántúl (Baranya és Tolna megyék) helye a magyar agrárium térszerkezetében a 20. század elején 115 A munkaerő termelékenysége (1242 K/mezőgazdasági kereső a teljes mezőgazdaságra vonatkoztatva, 4. térkép) azonban elmarad északi és nyugati szomszédai mögött. Ezt okozhatja részben az ezer mezőgazdasági keresőre jutó igásállatok alacsonyabb száma (750, míg a Közép- és Északnyugat-Dunántúlon 884, sőt a DNyDunántúlon is 815). A mezőgazdasági keresők műveltségében is megfigyelhető különbség a többi alrégió javára: elsősorban az szembetűnő, hogy ebben a két megyében a legalacsonyabb a négy középiskolát végzettek aránya (1,37 ezrelék, míg a Kisalföldön 3,85 de a Középés Északnyugat-Dunántúlon is magasabb 2,5 ezreléknél). Ez összefügg azzal, hogy ebben a térségben a délnyugati alrégióhoz hasonlóan inkább a családi gazdaságok jellemzőek, tehát itt jut a legkevesebb gazdasági tisztviselő ezer mezőgazdasági keresőre (1,89 fő, míg pl. a Közép-Dunántúlon 3,7 fő). A munkaerő műveltsége ettől függetlenül magas színvonalúnak mondható, hiszen a 20 alrégió közül a harmadik helyen áll

17 a mezőgazdasági keresők írni-olvasni tudását vizsgálva az ENy- és a Közép-Dunántúl mögött. Baranya és Tolna megyékben magas fokú volt az eszköz- és gépellátottság

18 is. A jó minőségű földek, a munkaerő iskolázottsága valamint a gépesítés színvonala egyaránt hozzájárult a kiemelkedő átlagtermésekhez, amelyeknél magasabbat csak a Dél-Alföldön és Dél-Erdélyben találhatunk. Mindazonáltal a műtrágyahasználat az országos átlag alatt maradt, s az ugar aránya (9,8%) itt a legnagyobb

19 (5. térkép) a két legfejlettebb nagyrégión belül. A növénytermelésben kimagasló helyet foglalt el a szőlő, amely a nettó mezőgazdasági termék közel 10%-át adta. (Ennél magasabb aránya a szőlőnek a nettó mezőgazdasági termékben csak a Duna-Tisza-közén volt.) Az állatsűrűség

20 és az állattenyésztés jövedelmezősége 20-25%-kal meghaladta az országos átlagot. A szarvasmarhatartásban a tarkafajták domináltak, s országos viszonylatban itt a legelterjedtebb a tejszövetkezeti mozgalom. A Délkelet-Dunántúlon az önálló földművelők 22,85%-a, az Északnyugat-Dunántúlon 19,26%-a volt szövetkezeti

21 tag. A nagyrégió (Dunántúl és Kisalföld) más tájegységein a 10%-ot sem érte el a tagok aránya. Igen fontos volt a sertéstenyésztés is, de ebben a tekintetben jelentős különbség volt a két megye

22 között. A bérmunka alkalmazása jóval csekélyebb mértékű, mint az Északnyugat- vagy a Közép-Dunántúlon, bár a művelt terület egyharmadát nagyüzemek foglalták el. A száz önálló birtokosra jutó összes mezőgazdasági munkás száma (83) még az országos átlagot (92) sem érte el. Erre a tájra a nagybérletek jellemzők: 1895-ben itt volt a legnagyobb a bérleti gazdaságok átlagterülete Egy mezőgazdasági keresőre jutó bruttó mezőgazdasági termelési érték, korona, 1906-1910 4. térkép