Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Erdődy Gyula: Egy pécsi találmány 1847-ből

Erdődy Gyula: Egy pécsi találmány 1847-bol 99 „... Azért alázattal kérem a Méltóságos Elnök, Tettes Karok és Rendeket szíveskedjenek ezen még eddig honunkban ismeretlen találmányom megszemlélésére Bizottmányt kiküldeni, kik azt megbírálva, annak mineműségéről bizonyítványukat adnák, hogy az után felsőbb helyrül veszteségem pótlásául ... évekre találmányomra nézvést egyedáruságot nyerhessek..." Baranya Vármegye Közgyűlése a témában hozott határozatával a Baranyai Gazdasági Fiók Egyesület hatáskörébe utalta az ügy kivizsgálását, amelynek munkatársaitjelentéstételre szólította fel. A Baranyai Gazdasági Fiók Egyesület illetékes képviselői 1848. január 22-én meghívott műértők és gazdatisztek társaságában meg is jelentek a Pécsi Nemzeti Kaszinó

19 kerti termében, hogy a bejelentett újítást megszemléljék és elbírálják. Az egyesület által Baranya Vármegye Közgyűlése számára készített jelentés rövid leírást is tartalmazott a szerkezet külalakjára vonatkozóan is. A kerek idomú, több mint öt láb

20 átmérőjű rosta alkalmas volt a tiszta gabona, valamint a „vadócz", a szemét szétválasztására és kieresztésére. Höffler Pál ezt három lyuk tervezésével és kiképezésével érte el. A por eltávolítására vászonból készült szellőzőcső szolgált, beépítése a maga korában jelentős újításnak számított. A feltaláló a hátsó negyedik láb fölé egy faalkotmányt készített, amit a régebbi rosták mintájára „hajtóval" látott el. A vizsgálatban résztvevő szakértők működés közben is kipróbálhatták a szerkezetet. Ennek során egy pozsonyi mérő

21

, igen szemetes gabonát töltöttek a találmány hátsó felénél elhelyezett tölcsérbe. Négy percnyi működés, „hajtás után" fél pozsonyi mérő22 gabona, amely konkolyos

23 volt ugyan, de a tölcsérbe töltött „ucsunál"

24 tisztábbnak találták. Különvált negyed pozsonyi mérő „vadócz" is, a másik negyedrész por alakjában távozott a szerkezetből. Ezután a fél pozsonyi mérő tisztább gabonát visszaöntötték a tölcsérbe. Három perces, az elsőnél mérsékeltebb „hajtás" után szinte „vadócz" és szemét nélküli gabonát kaptak vissza a szemlélők. „... Tapasztaltatván egyszersmind, hogy ama osztályba, hová az első sebes hajtás alkalmával vadócz jött, oda ezen másodszori kísérlet, és 3 percnyi mérsékelt hajtás után, a kisebb, s száradt szemek estek. Melly körülményből a jelen volt mű értők azt következtették, miként ezen rosta nemcsak vadócz, hanem a kisebb és száradt szemek el különítésére is alkalmas, hogy pedig cső által a por eltávolíthatik, e rostának maktárakbani alkalmazása igen czélszerű, és mivel könnyen forgatható, ekép egy egész napra időszakonként alkalmazandó 4 férjfiú 1 óra alatt sebes hajtással 16 (1.000 liter), mérséklet hajtással 12 (750 liter) mérő gabona vadócztol meg tisztítva rostálhatnék meg..." Höffler Pál tájékoztatta a szemlén megjelent szakértőket, hogy egy rostát 14 nap alatt tud elkészíteni. Tartósságáért és működéséért három év garanciát vállalt. A műértők és az uradalmi gazdatisztek a találmány hasznosságáról és célszerűségéről kivétel nélkül csak felsőfokon beszéltek. A bizottság tapasztalatairól jelentését még a szemle napján megfogalmazta, amit Forrás József, a Baranyai Gazdasági Fiók Egyesület alelnöke és Nendvich Tamás egyesületi választmányi tag írtak alá. A ma már a Baranya Megyei Levéltárban őrzött irat mellé három papírba csomagolták és mellékelték az először és másodszor tisztázott gabonát és a gabona mellől a rosta által kiválasztott, megrostált „vadóczot". Ismeretes, hogy Magyarország, ezen belül is szűkebb pátriánk Baranya vármegye ipari fejlődése erőteljesen az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után indult meg. A bemutatott találmány, a rosta egy volt a sok közül azon kísérletek sorában, amelyek megvalósulására és alkalmazására a 19. század elején és közepén nyílt lehetőség. Ezekre az évtizedekre egyre több találmány kerülhetett a gyakorlatba, amit elsősorban a kor egyre mélyebbről fakadó gazdasági szükségletei és elvárásai tettek lehetővé. Jegyzetek A céhek Mohács előtti megalakulására, működésére a Várady Ferenc által szerkesztett 1896-ban megjelent „Baranya múltja és jelenje" című monográfia 643. oldala ad némi támpontot. „Ama német iparosok ugyanis, akik a tatárpusztítás után Béla által behíva megyénkben letelepedtek, túlnyomórészben posztó és szabó iparok voltak, kik magukkal hozták iparos-egyesületi szervezetüket, s azt itt bizonyárajókor meghonosították. Ha nem is állíthatjuk tehát pozitív adatokra támaszkodva, hogy a legelső hazai czéhek keletkezése idején Baranyában is működtek már egyes czéhek, a XIX. században ily czéheknek megyénkben, illetve Pécsett is, fönt állani kellett, mert a czéhek a fönnforgó körülmények szüksége által jöttek létre, Pécsett pedig már ekkor a posztóipar, s ennek már kereskedés tárgyát is képezett gyártmányit földolgozó szabó ipar virágzott, a molnár ipar már előbb nagy jelentőségű volt nem csak számára, hanem a termékek mennyiségére is, az itteni kiterjedt szőlőművelés a kádárok számát szaporította, miáltal bizonyára fölébredt ez iparosainkban is a czéhekbe egyesülés eszméje, s ez elsők között honosította meg megyénkben a czéhszerszervezetet." Erdődy Gyula: A Baranya megyei iparoktatás szervezete, a céhtestületek pecsétéi és oklevelei a 19. században. Kézirat. Bölcsészdoktori disszertáció. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1983. 198 oldal (a továbbiakban p.)