Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patricius család. II.

JÁRÁNYI L.: EGY PÉCSI PATRÍCIUS CSALÁD, II. 131 plébánia egyházközségi életének megszervezésében, kialakításában is, szépanyámmal együtt Károly Ignác apátplébános írja 1889-ben, amikor a plébánia megalakulásának századik évfordulóját ünnepelték, a „História Domus"-ban a következőket : „1789-ben, a plébánia megalakulásakor Pécs város volt a plébánia kegyura és a város joga volt az első plébánost kinevezni és ünnepélyesen beiktatni. Ezen az ünnepségen a beiktatást Járányi György volt polgármester végezte, mint megbízott

40 . Biztosra veszem, hogy ezen a beiktatási ünnepségen a szenátor Györggyel együtt ott ült unokaöccse, András szépapám is az új egyházközség képviseletében, mint az új plébánia lakója, hiszen láttuk, hogy egyik háza itt a templom szomszédságában, a Budai külvárosban volt, és mint az uj plébánia leggazdagabb lakója, jelentős szerepe lehetett annak életének kialakításában is. Szépszüleim egyik fia, Antal, papnak tanult, ez is a szülők mély vallásosságára utal, és ha András már nem is, de szépanyám Anna megérte fiának pappá szentelését és újmiséjét, itt az Ágoston téri templomban, 1804 novemberében. Később Lakócsán lett plébános, de az iratokból láttam, hogy továbbra is részt vett a család életében, vásárolt egy darab gesztenyést testvérei gesztenyése mellett, ezt valószínűleg testvérei gondozták és használták is. Később házat is vásárolt. Fiatalon, 44 évesen, súlyos betegségbe esett, hazajött Pécsre meghalni. A Mindenszentek templomában van eltemetve; valószínű, hogy itt nyugvó szülei mellett a templom kriptájában

41

. András szépapám végrendelete „Ebbe a hosszú betegségbe esve, szeretnék, még eszemnél vagyok, feleségem és gyermekeim körében, minden tulajdonomról, amit többnyire magam szereztem, végrendelkezni", ezzel a szokásos formulával kezdődik a végrendelet. Kijelöli temetkezési helyét a „Felső Cinctoriumban", ami, kutatásaim szerint a Mindenszentek templom kriptáját jelentette. Sajnos, ma már nem lehet lemenni, amikor az 1930-as években ide telepedett a szigorú női karmelita apácarend, a kriptát lefalazták. Itt, közel kétszáz éve nyugszanak András és Anna szépszüleim csontjai, és amint már az előbb írtam, valószínű,hogy Antal, a pap fiuk is itt pihen. „Szeretném, ha temetésemkor, minden templomban, minden harang szólna, és minden templomban reqiemet mondanának" - így szól szépapám kívánsága. Biztosan az Ágoston téri templomban volt felravatalozva, hiszen ekkora tömeg csak ott fért el. Gondoljuk el, micsoda temetési menet lehetett ez, amikor az összes pécsi harang zúgása mellett kísérték végső útjára szépapámat: gyermekei és a népes család, a számtalan rokon, a család élén az unokatestvér, a polgármester György és az egész szenátus. A Nagy Tanács, vagy Külső Tanács melynek szépapám is tagja volt, ott volt az egész bocskoros varga céh és a többi céhek képviselői, zászlaik alatt és égő gyertyákkal a kezükben, ahogyan azt a céhszabályok előírták. Számtalan rokont írtam, és ez nem túlzás. Gondoljuk csak el: Bertalan ősömnek huszonnégy unokája érte meg a felnőtt kort és alapított családot. Ha a dinasztia-alapító Bertalan idejétől 1804-ig, két, de inkább három generációval számolok, a huszonnégy unokának már száznál jóval több leszármazója lehetett. Elég csak belenézni, ezeknek az 1800-as évek első éveinek a város eseményeit ismertető köteteibe a Levéltárban, hogy mennyi Járányival lehet találkozni csak egy-egy év bejegyzéseinél is. Ez a „számtalan rokona" kifejezés magyarázza meg a végrendelet azon pontját, amikor meghagyja András: a temetésére, a halotti torára hat akó bort verjenek csapra, és biztosra veszem, hogy az ott említett két hízó közül is az egyik odakerült az asztalra, az András végtisztességét megadó rokonok, barátok és szomszédok elé. A végrendelet első pontja: „feleségemnek, az én Annámnak" megélhetéséről hagyatkozik: fiaim, mind a négy, a halálom utáni első évben 200 forintot, tehát fejenként 50 forintot kötelesek adni, a második évben és amíg él, minden évben mindegyik 150 forintot. Ezen kívül minden gyerek minden évben 1 kila (96 kg) gabonát, tehát összesen 4 kilát, borból pedig fejenként 3 akót, tehát összesen 12 akót adjanak anyjuknak. A házban jelenleg, ami termény van, abból hat kila az övé: 2 kila tiszta búza, 4 kila rozs és búza keverék. A borból, mi még van, 5 akó jár neki. A háztartási felszerelések egy harmadrésze, az általa hozott szökröny és egyéb bútorok, képek, ruhák, a házban levő készpénz, mind édesanyjuk rendelkezésére álljon

42

. A végrendelet többi pontjait, az előző részekben dolgoztam fel, e még szépanyámra vonatkozik a tizenegyedik pont: „az idei termésből feleségemnek még egy ötödrészt hagyok". A végrendelet három nagyív oldalnyi, horvát nyelvű, hitelesítette Laczkovics Ignác szenátor és Pirger Mihály, a város jegyzője. A végrendelet gyakorlati végrehajtásról szól az 1804. nov. 26-án kelt ún. vagyonfelosztó levél. Lényegében követi a végrendelet utasításait és teljes részletességgel leírja, hogy melyik fiú hol és milyen szántót, rétet vagy szőlő vesz át és milyen sorrendben, felsorolja szomszédokat is. Egyetlen ponton tér el végrendelettől, édesanyjuk javára a fiuk úgy döntenek, hogy a meglevő készletből nem 6 kila gabonát adnak neki, hanem 5 kila tiszta búzát és 5 kila kukoricát

43

. Erezhető volt azonban, hogy nincs teljes megelégedés a vagyonelosztás tekintetében a két idősebb és a két fiatalabb fiú között. Maga András is érezhette ezt, mert megemlíti a végrendeletében és többször is hivatkozik rá, ilyenformán: „Mihály és János, akik velem egy kenyéren élnek és engem istápolnak, többet kap" Próbálta ezt kiegyenlíteni - láttuk - a házak értéke közötti kü-