Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)
Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patricius család. II.
130 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 44-45 (1999-2000) Termények: a szőlők terméséről már szó volt. A szántóknál a kor szokásos vetésforgója szerint, a földek egyharmada minden évben parlagon marad, ezt figyelembe véve, Andrásnál évente mintegy 54 hold termésével lehet számolni. A korabeli feljegyzések szerint holdanként 8-14 pozsonyi mérő gabona és 8-12 mérő kukorica átlaggal számolhatunk a jól termő földeknél. András pedig nagyon jó gazda volt. Találkoztam olyan feljegyzéssel, hogy András rozsföldjéből vették az egyik éven az adózás alapjául szolgáló előzetes mintát 38 . Számolhatunk tehát, mázsára átszámítva 5-6 mázsa gabonát és 5 mázsa kukoricát, ez a területtel beszorozva 320 mázsa termést jelentett, ebből már bőven lehetett eladni. Míg a két idősebb fiú el nem költözött, 1790-1791 körül a család létszáma: a hat fiú és a két lány, a szülők, még 12 inas, vagy segéd és legalább ennyi cseléd, szóval 1214 fővel lehetett számolni, ezeknek kenyérgabonából legfeljebb 35-40 mázsa kellett. A jószágállomány ellátására, számolva a 4 pár ökröt, a 3 tehenet és még 3 növendék szarvasmarhát, és ha hozzáveszem a sertés és baromfi állomány szükségletét, a szénán felül szükséges kukoricát 45-50 q-ra becsülöm. Ezeket levonva, András megtermelt terméséből óvatos becslés szerint 200-220 mázsa gabonát és kukoricát tudott piacra dobni. Ez, ha a kukorica és kenyérgabona árakat átlagolom és 10 frt-os árat számolok, legalább 2000-2200 frt jövedelmet jelentett Andrásnak minden esztendőben. Gadó Anna, a szépanyám „Moja Anna" - így diktálja végrendeletében András, a szépapám, amikor a feleségéről szól. Méltó társa volt mindenben, a vagyon megszerzése és megtartása se ment volna az ő munkája nélkül. Harmincnégy évig éltek együtt, tizenegy gyereket szült és közülük felnőtt korba sikerült felnevelnie hat fiút és két lányt. A kor egészségügyi viszonyainak ismeretében óriási dolog volt ez, hiszen akkoriban a gyerekek nagy része meghalt már csecsemőkorban. Nagy rendnek, tisztaságnak kellett lenni szépanyám otthonában, családjában, hogy ez így sikerült. Ezt a nagy családot - írtam már róla: 12-14 főt - ellátni, a két házat rendbe tartani hatalmas feladat volt. Jól nevelte családját, házasságuk első részében férjének kiskorú testvéreit is, bizonyíték erre, hogy sem az 1782. évi vagyonfelosztás után, sem itt, a szépapám halála utáni nagy vagyon felosztásakor komolyabb viták, veszekedések nem fordultak elő. 1804-ben volt ugyan pár kisebb eltérés a két idősebb és a két fiatalabb fiú véleménye között, de - amint majd látni fogjuk - ezeket a vagyoni eltéréseket testvéri szeretetben rendezték el a gyerekek egymás között. A nagy család gondjait szaporította még a szőlőket megmunkáló „kapások" napszámosok létszáma is. Láttuk, hogy közel negyvenkét hold szőlője volt Andrásnak. Ennyi szőlő megmunkálására nem volt elég a nagy család, külső segítségeket is kellett fogadni. Tudjuk a korabeli feljegyzésekből, hogy a környező falvak szegényebb bosnyákjai, de gondolom, a pécsiek is, rendszeresen jártak szőlőmunkákra a pécsi vagyonosabb szőlősgazdákhoz. Egy-egy gazdának megvolt a megszokott, kialakult kapás gárdája, akik éveken átjártak ugyanazon gazdához, családhoz dolgozni 39 . Külön hegyközségi rendelkezések voltak a részükre. A munka kora reggeltől napnyugtáig tartott, reggel nyolckor egy félóra reggelivel, délben egy óra volt az ebédidő, és délután négykor járt még egy félóra uzsonnaidő is. Legtöbbször haza se mentek ezek a kapások, míg az épen esedékes szőlőmunka el nem fogyott, hanem kint aludtak a szőlőkben, présházakban. Láttuk, hogy szépapám legtöbb szőlője a Makár hegyen volt, ahol a birtokán volt présház és pince is, meg lehetett tehát oldani a szállást. Azonban ezeknek az embereknek enni is kellett adni a bor fejadagjukon kívül, és ennek a gondja az illető családok háziasszonyaira, a feleségekre hárult. így, Anna szépanyámnak is meg volt ez a gondja, a kapások ellátása. Arról is írtam már, hogy ő adta el a háznál a bort is, és bizony ekkora mennyiség, 650 akó bor eladása, kimérése - amiről a végrendelet is szól - négy hónap alatt nem kis fizikai munkát is jelentett. Biztos, hogy a háziállatok ellátását a férfiak végeztek, de az aprójószág, csirkék, tyúkok, libák ellátása, a feldolgozás a háziasszony dolga volt. Szükség is volt ezekre ekkora család ellátásában. Aztán a tej feldolgozása. Gondoljuk csak el, három tehén volt a háznál, a túró, vaj, sajt, nem kis munkával került a család asztalára. Biztosra veszem, hogy volt cselédje, később már a lányai és menyei segítségére is számíthatott, de a gond nagy része az ő vállain nyugodott. Még valami, ami szintén elég sokáig szaporította gondjait: amíg a fiúk kisebbek voltak és szépapám vásározni járt, ilyenkor a műhelyi munka felügyelete is a mester feleségére, Anna asszonyra hárult, mert a céhekben ez volt a szokás. András végrendeletéből is lehet látni, hogy szépapám mélyen vallásos volt, nem is lehetett ez másként, hiszen a család légkörében ez benne volt. Unokabátyja volt a jezsuita Járányi Antal, a fiát papi pályára adta. Benne volt ez az érzés már az ősök sorában, is hiszen végső fokon a hitükhöz, a katolikus voltukhoz való ragaszkodás szerepelt az okok között, amik miatt elhagyták őseik hazáját. Az is természetes, hogy vele együtt Anna szépanyám is ugyan ilyen vallásos volt. Ha kinézett háza, az Anna u. 40. sz. ház ablakán, szemben, egész kis távolságra ott látta az Ágoston téri templomot. Biztos az is, hogy András ősöm nemcsak a város vezetésében vett részt, mint a külső, a „Nagy Tanács" tagja, nemcsak a bocskoros céh vezetésében, mint céhmester, hanem az akkori években, 1789-ben megalakuló Ágoston téri
