Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patricius család. II.

JÁRÁNYI L.: EGY PÉCSI PATRÍCIUS CSALÁD, II. 127 rencse volt, hogy, a műhelynek épült kis házat, annak idején az Anna utcai házak sorára tekintve építette fel és így nem kellett lebontani, nem esett bele az új utcarész nyomvonalába. így a kis műhelyház az utca túloldalára került. A teleknek legészakibb részét, a műhely háta mögött, 31 négyszögölet András azonnal el is adott

20

, ez lett a Papnövelde utca 47. sz. ház telke. Magát a kis házat, ami csak 20 négyszögölön áll, még egy darabig megtartotta, de mivel megközelítése az utcán át nehézkessé vált, a műhelyre megoldást kellett találni. Ez meg is történt András kárpótlásával. Ugyanis, kárpótlásul az elvett telekrészért, a várfal túlsó oldalán, a Nagy-Flórián utcai ház telkével párhuzamosan, a várárokban kapott egy ugyanakkora telket és még hozzá 300 forintot

21

. Itt, a várárkot feltöltve, felépített még egy házat, ez kapta az Anna utca 40. számot, benne műhellyel és még alatta egy pincével. Az új műhely építése miatt még adókedvezményt is kapott . így már a kis házra végkép nem volt szüksége, ezért 1799-ben el is adta

23

. Meg jegyeznem még. hogy ezekben az években adta el a városi Tanács a városkapukat és parcellázta ki házhelyeknek a várárkokat. Ezt a kedvezményt a város 1780-ban kapta, amikor visszanyerte szabadságát. így kaphatott András is kárpótlást a várárokban kimért telekkel. Ötletes módon oldotta meg ekkor szépapám a zavartalan közlekedést a várfal két oldalán párhuzamosan fekvő két háza között. A várárok kiparcellázásnál ugyanis megengedte a Tanács, hogy a tulajdonosok a telkükre eső várfallal szabadon rendelkezzenek. (Még szerencse, hogy a legtöbb polgár kényelmi szempontok miatt, nem nyúlt a várfalhoz, hanem hozzá, vagy beleépítette házába, így legalább megmaradt. ) így, szépapám kis kaput vágott magának a várfalon a két ház között, és hogy a pincékben is könnyebben lehessen dolgozni, régi pincéjét, a Nagy-Flórián u. 26. alatt és az új ház alatt létesített pincét is összekötötte átjáróval. De, bölcsességére és életismeretére jellemző, hogy végrendeletében külön kitér arra, hogy ezeket az átjárókat a házak és a pincék között, a házakat öröklő gyerekei falaztassák be

24

. Sikerült bejutnom ezekbe a házakba és várfalon vágott kis kapu befalazott helyét mindkét oldalról megtaláltam, a pince befalazott átjáróját azonban csak az Anna u. 4o. szám felőli oldalon, míg a Nagy Flórián u. 26. pincéjébe nem tanácsolták a lakók a lemenést Zavartalanul, mehetett tehát a borkezelés a két pincében és a családi élet is a két ház között, ezért íratja szépapám végrendeletébe ezeket a szavakat: „a véle házban egy kenyéren levő két fiainak Járányi Mihálynak és Jánosnak", mert közös háztartásban éltek és a háztartási felszereléseket is csak halála után rendeli szétosztani két fia és hátra maradt özvegye között. Zavartalanul mehetett tehát a műhelyi munka is, és hogy jól ment, és szépapám egyéb vagyoni dolgai is jól mentek, bizonyítják András házépítései és folyamatosan tartó szántóföld, rét és szőlő vásárlásai. András családja Említettem már, hogy gyermekei közül György és Ignác, a két legidősebb már kitanulta apja műhelyében a bocskoros mesterséget, sorra követte őket Mihály és János, de talán még egy fiú az Imre is. Ez az Imre ugyanis 1792-ben 22 éves korában meghalt. Nem találtam még nyomát annak, hogy ez a fiú hirtelen halállal, esetleg valami baleset következtében, vagy hosszantartó betegségben halt-e meg, így az ő esetében nem biztos, hogy ő is bocskorosnak tanult, vagy részt vett-e egyáltalán a műhelyi munkában. A négy fiú azonban: György, Ignác, Mihály és János igen, biztosan, mert 1804-ben így szerepel aláírásuk a vagyonfelosztó levélen: Pécsi polgárok és varga mesteremberek

25

. így az 1790-es évek elején már az apjukkal együtt öt bocskoros mester dolgozott a műhelyben, ami a céhes világban másutt talán nem is fordult elő, legalább is ilyen nagy számban. Természetes az is, hogy öt mester munkája komoly jövedelmet jelentett, még akkor is, ha közülük egy-kettő esetleg vásározni járt, vagy az egyre gyarapodó családi vagyon dolgainak intézésében volt éppen elfoglalva. Biztosra veszem azt is, bár még nem találtam nyomát, hogy András szépapám részt vett a bocskoros céh vezetésében is, hiszen a céh létszámának jelentős részét, ők, öten adták. Jóval később, az 1828. évi céhösszeírásban például 17 mestert jegyeztek be és ezekből négy volt szépapám fia, ükapám György és testvérei

26

. Még egy fia volt Andrásnak, Antal, akit taníttattak, papnak készült. Két lány is megérte a felnőtt kort: Katalin, aki Ferencsevics Ádámhoz ment feleségül 1778-ban, és Mária, akit 1788-ban Mihályevics Lőrinc vett el. András családja tehát 1792-ig, amikor Imre meghalt, 12 főből állt, a hat fiú és a két lány, meg a szülők, elég népes család volt. András a legnagyobb adózók között Ezekben az években már évről-évre jelentősen nőtt szépapám vagyona. Az öt bocskoros mester - mint fentebb láttuk - sokat tudott termelni, de ezt is felülmúlta már az egyre gyarapodó ingatlanok jövedelme. Ezeket a jövedelmeket András ügyesen forgatta, újra és újra vásárol. Bizonyíték erre az 1786-1788. évben elvégzett, II. József rendeletére történt országos összeírás, melynek iratai Pécsett, majdnem teljes egészében megmaradtak

27

. Ezekből lehet látni, hogy ezekben az években már sok szántó, rét és szőlő van András birtokában, de ezekről majd később szólok részletesen. Itt csak egy dolgot akarok kiemelni vagyonának érzékeltetésére: a geszté-