Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)
Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patricius család. II.
126 A jANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 44-45 ( 1999-2000) András tehát életének első, nagy feladatát sikerrel teljesítette, és itt ki kell emelni feleségének, Gadó Annának az érdemeit is, András szorgalma, gondoskodó szeretete testvérei iránt csak a feleségével együtt volt megvalósítható, hogy ez így sikerüljön. Az omladozó szülői házból, az elhanyagolt gazdaságból, az árva, kiskorú gyermekekből az osztozkodás idejére jómódú, saját házzal, birtokkal rendelkező polgárok válhattak. András elindítja saját családi életét Az természetes, hogy már az első feladat teljesítése közben is, a saját családi életének kiépítésén is kellett dolgozni. Láttuk, hogy 1766-ban megnősül. Az apai házban egyre szaporodik a család, a kiskorú testvérekhez egymásután érkeznek a fiatal pár gyermekei is. A negyedik gyermek születésekor, 1776-ban András lépésre kényszerül. Anyagilag ekkor már annyira összeszedte magát, hogy meg tudja venni a közeli, Nagy-Flórián utcai házat, a 26-os számot. Ez a ház a várfalnak nekiépülve állott, nem volt nagy, de ebben egyelőre elfért a család és az ott hagyott apai házban is megszűnt a zsúfoltság. Tartozott ehhez a házhoz, egy hosszú, felfelé elnyúló üres telek, a várfal mentén végig, mintegy lezárva az Anna utcát és felért még a Papnövelde utcába is. Ez nagyon megfelelt András terveinek, mert nyomban fel is épít itt, a telke északi részén, az Anna utcai házak vonalában egy kis házat, műhely céljára, nekiragasztva szorosan a várfalnak. Kellett Andrásnak a műhely, hiszen ekkor, 1777-78 körül már segítségére lehettek testvérei, György és talán már József is, ő maga pedig valószínűen tartott segédet és inast is, ugyanakkor a vásárolt házból kikerült a műhely és így jobban elfért a család. Anyagi helyzete egyre javul, erre a legbiztosabb jel, hogy már 1777 előtt a városi Külső, az úgynevezett „Nagy Tanács" tagjává választják 15 . Elköltözésével nem lazul meg a szoros kapcsolat testvéreivel és a szülői házzal, amit különben ezekben az években építenek újjá az ott maradt két fiú részére. Láttuk, hogy elköltözése után is még hat évig együtt gazdálkodnak és csak ekkor osztják el a vagyont. A két ház, az apai és az András által vásárolt, különben is nagyon közel van egymáshoz. Hadd idézzem ismét Német Bélát az 1901-ben írt cikkével, amikor ezt a részt találóan nevezi: Járányi negyednek" az itt levő, szorosan egymás közelében levő Járányi házakkal 16 . A Nagy-Flórián u. 26-ot már ekkor elkezdi bővíteni, hogy egyre gyarapodó családjával elférjen. A vagyon felosztásakor már hét gyermeke volt, akik közül a két legidősebb, György és Ignác már a bocskoros mesterséget tanulták apjuk műhelyében, látjuk, majd követni fogják őket még a többiek is, kettő biztos, de lehet, hogy hárman, mert volt még egy fiú, Imre, aki 1792-ben meghalt. Közben ezekben az években, 1782 után, amikor már csak a saját dolgaival kellett törődni, egyre másra vásárol földeket, réteket és szőlőket. így ezek jövedelme, különösen a boreladás jelentős pénzt hozott, hiszen számításaim szerint már ekkoriban is 5-600 akó évi borterméssel lehetett számolni, ebből bőven tudtak eladni is. Érdekes, hogy szántóföldjük 1782-ig semmi sem volt, rét is kevés, ami nemigen fedezhette a 4 ökör és a 3 tehén takarmány szükségletét. A három tehénre pedig igen nagy szükség volt, gondoljuk csak el, az 1776-os szétköltözésig a család: a szülők, a négy gyerek, András három testvére és hozzá még egy, de inkább két segéd vagy inas, a létszám tehát 10-11 fő volt, nagy szükség volt tehát tejre, sajtra, túróra. De a szálastakarmányon kívül vásárolni kellett, szántóföldek híján a kukoricát és kenyérgabonát is. Tekintve, hogy két és fél, három mázsával lehet számolnia az egy főre jutó gabona fejadagot 17 , ez, még ha a gyerekek kevesebb fogyasztását számításba is veszem, Andrásnak évente 28-30 mázsa kenyérgabonát kellett vásárolnia. Ez nem kis pénzbe került, ha nézzük az akkori árakat. 1786-ban, mázsára átszámítva a pozsonyi mérőt, amiben általában mindent számoltak (a pozsonyi mérő 62,5 litert súlyban kb. 48 kg-ot jelentett), egy mázsa búzaliszt 30 forintba került. Nem valószínű, hogy kész lisztet vettek volna, inkább gabonát, búza és rozs keverékére kell gondolni, amit aztán a tettyei malmokban megőröltettek. A búza ára például 1807-ben mázsában számolva 10-11 forint, a rozs és a kétszeres (ez a búza és a rozs keveréke) 8, 8 és fél forintba került. Tehát ha keverve vették a gabonát, lehet számolni egy 10 forintos átlaggal, ez, számítva a családnak szükséges fejadagot, cirka évi 250280 forint kiadást jelentett 18 . Ugyanekkor egy mester egy pár csizmáért 6 forintot, egy pár bocskorért négy, négy és fél forintot kapott, a borát pedig, akóját egy forintos áron számolva tudta eladni, házánál kimérve, szent Mihálytól szent György napig, amikor a pécsi szőlőtermelő polgároknak szabad kimérés volt engedélyezve. Itt említem meg, hogy a polgárok a rossz közbiztonság miatt, meg a pécsi sziklába könnyen vájható pincék miatt, borukat általában otthon, a házuk pincéjében tartották. Ilyen kiadásokkal, egyre gyarapodó jövedelmeivel szemben érkezett el az 1785. esztendő, ami nagy változásokat hozott András szépapám életében. András telkét kettévágják (1785) Ebben az évben a városi Magisztrátus, eleget téve a polgárság kérésének, hogy az Ágoston téri templomot, és a Tettye vízfolyásánál levő műhelyeiket könnyebben elérhessék 19 kinyitotta az Anna utcát, ami eddig csak András telkéig ment, áttörve a városfalát, egy új kaput nyitott, de ezzel kettévágta szépapám telkét. Még sze-
