Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsanna: A sétatéri kioszk. Kaufer Sándor építész (1863–1900) működése Pécs város mérnöki hivatalában

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998) 301-317 Pécs, 1999 A sétatéri kioszk. Kaufer Sándor építész (1863-1900) működése Pécs város mérnöki hivatalában MENDÖL Zsuzsanna Bevezető A pécsi Sétatér (Scitovszky, ma Szt. István tér) kedvelt szórakozóhelye, a kioszk épülete száz éves. Szokatlan életkor egy - használatát tekintve - provizórikus, idény­jellegű épülettípusnak, amely nem egy kastélypark remetelaka, amit háborítatlanul hagyott az egymást követő tulajdonosok hagyománytisztelete. A városi sétatér komfortját szolgáló vendéglátói feladatú építmény maradandóságát ezúttal vélhetően a szerencsés helyvá­lasztásnak, annak történelmi hagyományához - az egykori püspökvár ide lokalizált sarokbástyájához ­kapcsolódó formájának köszönhette. Az épülettípus jelentéktelensége, környezetébe illő arányai, szolid historizáló megjelenése nem keltett építésze iránt érdek­lődést. SZÖNYI Ottó útikalauza (Pécs, 1927) említi ugyan az Erzsébet téren a kioszkot, tervezőjének neve nélkül. MADAS József Pécs belváros telkei és házai (Pécs, 1978) című adattára azért nem hozza, mert az épület az általa vizsgált időszak után keletkezett. A Sétatér 1976-os felújítását követően REGÖLYI Zsolt levéltári kutatás alapján ismertette ugyan építéstörténetét, közölve egyúttal Piacsek Gyula elutasított tervét is 1 . Itt néhány további adattal kiegészítve foglaljuk össze az épület keletkezés­történetét, környezetének formálódását, a városi mérnöki hivatal működésének egy periódusát is bemutatva. A kioszk török eredetű szó. A kastély-kertek kerek vagy szögletes alaprajzú, oszlopos kerti házait, szabadon álló, minden oldalról nyitott kilátó - belvedere - építmé­nyeit nevezték így a 18. században, majd a városi parkokban, tereken elhelyezett, a sétáló, pihenő emberek kényelmi igényeit szolgáló árusító pavilonokat, bódékat is. A legegyszerűbb épülettípusok közé tartozik, gyakran egyterű, vagy több kisebb térre bontott belsővel készült, külső kialakításában sok szabadságot engedett tervezőjé­nek. Megjelenése a városi környezetben a fagylaltfo­gyasztás divatjával és a városi társas élet alakulásával kapcsolatos. A biedermeier korszakban Pest utcáin is feltűnt a cukrászok, vendéglősök kezdeményezésére a nyári hónapokra az utcákra, terekre kitelepített szellős kis kiszolgáló épület, napvédő ernyői alá telepített asztalok­kal. „Hébének kioszkja", az első magyar feliratos nyilvános helye Pestnek a Szervita téren 1840-4l-ben sátorszerű építmény volt. 1842-1866-ig a Színház téren álló kioszk - „fagyiaida" - éppúgy, mint a Szervita téri, hamar kedvelt találkozó és szórakozó helye lett a művel­tebb közönségnek. Garay János Regélő Pesti Divatlapja a Színház téri kioszkot „Pest valódi díszeként említi." 2 . A városi forgalomnövekedésnek azonban hamarosan útjá­ban álltak az utcára telepített teraszok, s az idény elmúl­tával eltűntek többnyire ezek a hangulatos építmények is. A sétányok társas életéhez tartozó térzenének is emeltek a 19. század második felében oszlopos, rácsos „csipkés", öntöttvas pavilonokat 3 . A század utolsó harmadában oly gyakori országos termékkiállításokon, vásárokon az ott már bevált, megkedvelt pavilon életét és használatát meghosszabbítandó a kiállítás befejeztével a városban kerestek számára megfelelő helyet, ahol újra felállították, vendéglátó létesítményként üzemeltették. Pesten az Erzsébet téren (1866-ban Koch Henrik, Petényi Ottó, 1870-ben Ybl Miklós tervei után) 1873-ban épült fel a Hauszmann Alajos tervezte neoreneszánsz stílusú kioszk, amit éppen a pécsi kioszk tervezése idején, 1894-ben bővítettek vasvázas télikerttel. (Az épületet elbontották.) Budán pedig a várkert kioszk (Ybl Miklós terve 1874-79 között) neoreneszánsz téglaépület bábos korlátú árkádokkal, toronnyal eredetileg a várpalo­ta szivattyútelepét befoglaló épület volt. A Sétatér rendezése és a kioszk tervei A pécsi Sétatér mai képe többszöri fejlesztés, rendezés eredménye. A 19. század elején a dóm Pollack Mihály féle külső átépítését követően bontották el a belső vár délkeleti sarokbástyáját, kaputornyát a déli várfalsza­kasszal. Helyüket elegyengettetve Szepesy Ignác püspök az egykori várárok felett parkot létesített, e sétánnyal 1833-ra a belső várat bekapcsolta a város testébe 4 . Későbbi szépítései a hely történelmi hagyományaira utaló megjelölés szándékával történtek. Az egykori belső vár kaputornyának helyét jelölték ki 1885-ben az alapító Szepesy Ignác emlékszobrának, amely a dóm restaurálá­sát követően 1893-ban került ide s . A felső tér (Káptalan u. és Iskola u. - ma Janus Pannonius u. - határolta térség) a fazekasok vásártere volt, amely 1866-ban az

Next

/
Thumbnails
Contents