Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Természettudományok - Ortmanné Ajkai Adrienne–Dénes Andrea: A Dráva-holtágak fátlan növénytársulásai

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998) 27- 39 Pécs, 1999 A Dráva-holtágak fátlan növénytársulásai ORTMANN-né AJKAI Adrienne és DÉNES Andrea ORTMANN-AJKAI, Adrienne & DÉNES, Andrea: Non-forest vegetation of oxbows of river Dráva, South Hungary. Abstract. As a result of reviving botanical research of this region, authors publish a systematical characterisation of plant communities (belonging to Lemnetea, Potametea and Phragmitetea australis) of formerly rarely studied oxbow lakes. More important communities: Salvinio-Spirodeletum, Wolffietum arrhizae, Riccietum ßuitantis, Nymphaeetum albo-luteae, Nymphoidetum peltatae, Trapaetum natantis, Thelypteridi-Typhetum angustifoliae, Acoretum calami, Caricetum elatae. A kutatási terület természetes növényföldrajzi jellemzői A hazánk déli határvidékét képező Dráva-sík kevéssé ismert, több szempontból is különleges terület. Domborzata alföldi jellegéhez képest meglehetősen változatos: északi része magasabb fekvésű löszfelszín, déli részét elhagyott vagy levágott Dráva-medrek együttese és a köztük kiemelkedő lankás homokdombsorok jellemzik. Éghajlata az Alföld többi tájához képest jóval atlantikusabb, és a mediterrán hatások is jobban érvényesülnek. A humid klíma hozzájárul ahhoz, hogy a nedves területek élőhelyei, növénytársulásai - egy világszerte eltűnőben lévő táj- és termőhelytípus feltétlen védelemre érdemes képviselői (BORHIDI et al. 1994) - jelentős számban és gazdagságban fordulnak elő. Növényföldrajzi szempontból a terület az Alföld (Eupannonicum) flóravidékének Déli-Alföld (Titelicum) flórajárásába tartozik, de csapadékosabb éghajlata miatt klímazonális növényzete nem erdőssztyepp, hanem zárt tölgyes, sőt nyugati része már a gyertyános-tölgyes zónához közelít (BORHIDI 1961). Ennek köszönhető a Dráva-sík másik botanikai jellegzetessége: hegy- és dombvidéki növényfajok síkságon nagyobb faj- és egyedszámban való előfordulása (VöRöss 1968, HORVÁT, KEVEY 1984, KEVEY 1998, DÉNES 1996). A táj mai képének kialakulása A múlt század elejéig a Dráva - más síksági nagy folyókhoz hasonlóan - szabadon kanyarogva, kiáradva, medrét változtatva folyt keresztül ezen a tájon, sajátos élóvilágú „vadvízországot" létrehozva, melyhez az itt élő emberek is alkalmazkodtak: évszázadok tapasztalatára építve kialakult az ártéri gazdálkodás ökologikus, a természeti viszonyokkal egyensúlyban lévő rendszere (ANDRÁSFALVY 1974, 1997). A rendszeres elárasztás nehezen megközelíthetővé tette ezeket a területeket, lehetetlenné a földművelést, vagyis a természetes élővilág hatékony őrzője volt. A 18. sz. közepén kezdődött úrbérrendezések által átalakított birtokviszonyok, a gazdálkodás szempontjainak megváltozása (önellátó faluközösség helyett a Monarchia piacára gabonát termelő földesúri gazdálkodás), a folyók ennek érdekében történő szabályozása (lecsapolás: szántóföld; szabályozott folyó: víziút) a múlt századtól kezdve gyökeresen átalakították a Dráva-sík természeti képét (PÁLFAI 1996, O. AJKAI, DÉNES 1999', O. AJKAI 1999). A folyamszabályozások meghódították a területet az emberi tevékenység számára - ezzel párhuzamosan csökkent, tűnt el a természetes közösségek élettere. Talán egyetlen természetközeli élőhely „nyert": a természetes úton lefűződött, napjainkban a feltöltődési szukcesszió különböző stádiumait képviselő holtágak mellé felsorakoztak a nagy kanyarulatok levágásával kialakuló, jelentős szabad vízfelülettel rendelkező, napjainkban elsősorban horgásztóként hasznosított holtágak, melyekben a feltöltődést gyakran folyamatos emberi beavatkozással - kotrás, növényzet eltávolítása, vízzel való átöblítés - késleltetik. A növénytakaró általános jellemzése A Dráva-sík tehát napjainkban - más alföldi tájainkhoz hasonlóan - jelentős mértékben kultúrtáj, de az erdők, illetve természetvédelmi szempontból fontos rétek területaránya viszonylag magas: 17, ül. 4% (MAROSI, SOMOGYI 1990). A gáton belül elsősorban puhafa-ligeterdőket: fűzligeteket (Leucojo aestivi-Salicetum albaé), fehér- és feketenyár-ligeteket (Senecioni sarracenici-Populetum albae, Carduo crispi-Populetum nigrae), illetve nagy területű nemesfűz- és nemesnyár-ültetvényeket találunk. A