Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Suba János: A Jugoszláv Királyság északi határának kitűzése. (A Magyar-Jugoszláv Határmegállapító Bizottság működése, 1921–1924)
SUBA J.: A JUGOSZLÁV KIRÁLYSÁG ÉSZAKI HATÁRÁNAK KIJELÖLÉSE 237 tási munkálatok elvégzése szempontjából előforduló különös helyzetet szabályozta az egyezmény. Két fontos rendelkezését kell kiemelnünk. Az egyikben a szerződő felek arra kötelezik magukat, hogy változatlannak megállapított határvonalat megfelelő jelzésekkel látják el mindenütt, ahol egy folyónak mederváltoztatása ezt megköveteli, továbbá arra, hogy 10 évenként felülvizsgálják a határvonalat mindenütt, ahol ez hajózható folyó sodorvonalával esik össze (1. cikk. 3. bek.). A második: olyan megrongált határköveket, amelyek a Mura, Dráva, vagy más határfolyó mentén állnak, vagy általában mindazon határköveket, amelyek egészen a Szerződő Felek egyikének területén állnak és ennélfogva a határt nem jelzik közvetlenül, az állam tartozik helyrehozatni, amelynek területén ezen határkövek állnak (2. cikk. С pont). A megrongált határkövek pótlásával kapcsolatos műszaki munkálatokat, az egyezmény úgy rendelkezik, hogy az А, а С és az E szakaszokon jugoszláv, aß,aC és az F szakaszon magyar mérnökökre bízza a munkálatok végrehajtását (5. cikk). Ez összhangban áll a határkitűzés folyamán történt felosztással. Az egyezmény határkövek és a határjelek fenntartását, mind a megrongált kövek helyrehozatalát illetően fele-fele részben közös költségviselést fogadta alapelvként. Ez az elv azonban csak anyagkiadásokra és munkadíjakra volt érvényes. A közigazgatási költségeket az egyezmény a két érdekelt állam belügyének tekintette. További kivételek voltak: Ha megállapítást nyert, hogy a határkő rongálását magyar vagy jugoszláv állampolgár követte el, az illető állam, illetve maga károkozó viselte a helyreállítási költségeket. Ha harmadik állam polgára okozta a kárt, őt terhelik a költségek, ha azok behajtása nemzetközi jogi szempontból lehetséges (2. cikk). A megrongált köveket a két érdekelt állam közös költségen beszerzett kövekkel pótolja (4. cikk) 69 . Határvonal utóélete: a „Határügyek" Magyarország új déli határa kijelöltetetett. Ez után a mindennapi élet határozta meg a határvonal további sorsát. A határincidensek, rendkívüli események sokszor előfordultak. A magyar közigazgatási hatóságok a különböző határügyekből eredő problémákat a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézés érdekében három kérdéskörbe sorolták 70 : 1. elvi kérdések; 2. belső, láilső és vegyes természetű adminisztratív ügyekr 3. műszaki ügyek. A határincidensek közül elsősorban azok a figyelemre méltók, amelyekből „elvi kérdések" lettek, amelyek valamely terület hovatartozását, ezáltal a határvonal futását kérdőjelezték meg. Ilyen probléma volt a „Hadica" sziget hovatartozása is. Ez a „elvi" határügy úgy kezdődött, hogy a Dráva - a torkolatától számítva kb. a 78. km-nél a „Tamásos"-i erdő alatt lévő Hadica szigetnél - megváltoztatta a folyását, úgyhogy a hajózási meder nem maradt a sziget és a magyar part között, hanem a sziget és a jugoszláv part közé került. A jugoszláv hatóságok azon az alapon, hogy a határmegállapítás során szerkesztett térképen a határvonal a sziget és a magyar part közötti akkori hajózható folyamrész középvonalát követi, 1928. febr. 4-én karhatalommal megszállták a szigetet 72 . A kérdés elvi jelentősége nem az volt, hogy a Dráva kanyargása következtében kié legyen a sziget. Hanem abban, ha magyar fél enged a jugoszláv fél követelésének, akkor ezzel a fix határ álláspontjára helyezkedik, holott Vassel ezredes és a magyar műszaki tisztviselők a mozgó határ mellett érveltek. A Magyar-jugoszláv HMB irataiban а С szakasz határleírásában: „a határ a Barcsi vasúti hídtól felfelé a régi politikai határ, míg a Dráva folyó nemzetközi szakaszán, vagyis a hídtól lefelé a Dolnji Miholjac alatti kijelölt pontig a Dráva hajózási medrének középvonala képezi. „Vagyis a határvonal a mindenkori hajózási meder középvonalával esik össze. Mihelyt a Dráva a hajózható medrét a kérdéses szigettől - amely a térképeken „Szöböre" néven van" - délre létesítette, a sziget a határvonalon belülre került és magyar fennhatóság alá jutott. A döntő kérdés az volt, hogy a határvonal mozgó határ vagy fix állandó határ 73 . A HMB döntése értelmében a Dráva egész folyója ezen részben mindenütt hajózható lévén, a határt a hajózható meder középvonala fogja képezni, és úgy marad, ahogy a határkitűzési munkák megállapították 74 . Tehát a mozgó határt fogadták el, azzal a kikötéssel, hogy a határ a hajózható meder középvonala, de megmarad a kitűzött jelzőköveken belül. A HMB 44. számú jegyzőkönyvében rögzített és ismertetett megfogalmazása homályos és nem szabatos, mind a két variáns levezethető belőle, mert az első része a mozgóhatár mellett, a második része a fix határ mellett foglal állást. A problémát még az a bizonytalanság is fokozta, amelyet a Barcs felett lévő Dráva hovatartozása idézett elő. A határleírás szerint a Barcs feletti részen az új országhatárt a régi Magyarország és Horvátország közötti volt határ képezi. így ezen a részen a Dráva hol magyar, hol jugoszláv folyó. Ebből nagyon sok probléma adó-
