Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patrícius család története I.

JÁRÁNYIL.: EGY PÉCSI PATRÍCIUS CSALÁD L 169 közöl kerek számokat, így a 40-es szám is gyakori. Bertalan ősöm gyermekeinek életkorát figyelembe véve az 50-55 év a valószínű életkor, születhetett tehát még a török időkben, valószínűleg az 1660-1665 közötti években. Nézzük hát ezeknek az éveknek eseményeit: Zrínyi Miklós csapatai az 1664-es téli hadjárat alkalmával felégették és kifosztották a várost, sokan elpusztultak a török, de a keresztény lakosságból is. 1686. szeptember hónapban - két ízben is - Makár János kapitány csapataival elfoglalta, kirabolta és felégette a várost

4

. Végül 1686. október 22-én a várat is feladták a török csapatok, a nőket és gyermekeket szabadon engedték, ezer körül volt a sebesültek száma és 800 török került hadifogságba. Milyen állapotban volt a város mindezek után? Elképzelhető. 1686/87 telén lakatlan, égett romhalmaz. Csak az éhező és fagyoskodó katonaság bolyongott a kísértetvárosban, ahol a városkapukat sem lehetett becsukni és a főtéren éjszakánként a Mecsekből lecsörtető vaddisznók turkáltak

5

. Aztán lassanként előmerészkednek az elmenekült őslakos horvátok, kevés számú magyarok, csatlakoznak az itt maradt, nem is kis számú törökök, és a romokon megindul az élet. Tudjuk, hogy a török alatt Pécsett jelentős számú horvátság élt, akik katolikus hitükhöz nagyon ragaszkodtak, mert ez egyúttal a nemzetiségük megtartását is jelentette. A török központi hatalom meggyengülése miatt a Boszniában, Dalmáciában élő katolikus horvátok és bosnyákok élete egyre nehezebb lett és egyre többen menekültek Magyarországra és Pécsre is. Azok a bosnyák ferences barátok, akik ezeket a menekülőket vezették, sokszor csoportosan és tömegesen is - mint a korabeli forrásokból tudjuk - tudták, hogy Baranyában, Pécsett mi a helyzet, szívesen jöttek hát ide

6

. Mennyien lehettek ezek az őslakos, török időket átvészelt horvátok és magyarok, a következő adat ad rá választ: 1698-ban 637 család és kb. 3500 fő a város lakossága és közülük úgy egynegyed rész, 159 család, mintegy 800 fő már 1686-ban is itt élt, őslakosnak számítható

7

. Hogy hogyan vészelték át a hadak járását, tűzvészeket, ostromokat, erre csak következtetni lehet: ott volt számukra menedéknek a város feletti Mecsek erdőrengetege, a várost körülölelő kiterjedt szőlővidék, és ami még ezeknél is valószínűbb: a város alatti, hatalmas pincerendszer, néha 2-3 emelet mélységben, itt-ott még kutakkal is ellátva. Nem igen akadhatott olyan zsákmányéhes katona, aki ezekbe a pincékbe a menekülő lakosság után lemerészkedett volna, vagy ha mégis, ott lenn a rejtőzködő lakosság férfi tagjai voltak előnyben. És itt térünk vissza a család történethez, mert ezek között a túlélők között ott volt Bertalan ősöm és családja is. 1714. november 13-án, a tanácsülésen felveszik a polgárok közé: Barthol Martinovicsot: »... Fleischhacker aus Bosnia, gebürtig" azaz Martinovics Bertalant, aki mészáros, Boszniából, pontosabban: boszniai születésű

8

. A polgárkönyvet 1694. augusztus 24-től vezették 1746-ig, de közben az 1704-től kezdődő háborús események miatt pár évet szünetelt. 1697-ben a polgárjogot nyertek sorában 298. sorszámmal ír Juró Martinovicsról, akiről később a betűrendes névmutatóban ez áll: „Martinovics Juró 298 LC 1698 nr. 413: már a török időkben is itt lakott"? A két bejegyzés csak látszólag ellentétes, mert a Martinovics Bertalannál szereplő kitétel: Boszniai születésű - nem zárja ki azt, hogy apja Juró Martinovics az 1660-as években menekülhetett Pécsre családjával, köztük a még Boszniában született Bertalan fiával is. így lehet igaz a Martinovics Gyúrónál szereplő megjegyzés is: már a török időkben is itt lakott, hiszen 1686-ig még török uralom alatt volt Pécs. Ezt az időpontot teszi valószínűvé Bertalan esetében az, ha gyermekeinek születési idejét számításba vesszük, míg apja Juró Martinovics esetében a következő logikai feltételezés: Juró Martinovics - aki nagy valószínűséggel - szintén mészáros, mint fia, Bertalan is, már 1697-ben polgár. A polgárjog megszerzése pedig már feltételezett egy módosabb vagyoni szintet: házat, szőlőt, rét és földek birtoklását és nem kis összeg volt az ún. polgártaxa, ezért a polgárok többsége nem is szerezte meg a polgárjogot. Például

10

: 1695: összeírt háztulajdonos: 269, polgár 106 1698: összeírt család: 637, polgár 171 1701: összeírt adózó 736, polgár 191 A későbbi adatok alapján arra lehet következtetni, hogy Bertalan biztosan birtokolta az Anna u. 41. sz. házat és a szomszédos Anna u. 39. számot is. Adóösszeírási adatok utalnak arra, hogy itt a 39-ben élt az apa Martinovics Gyúró mészáros, de úgy is lehet, hogy az övé volt a 39. és a 41. számú ház is, amiből a 41-et örökölte Bertalan, míg a 39-et Anna nevű nővére, aki Sárics Péter felesége volt

11

. A házak mellett szőlők és egyéb birtokok is voltak, mert Bertalan gyermekei örököltek ilyeneket, például Péter a legidősebb fiú 1724-ben 20 akó bor után adózik, az ehhez szükséges szőlőbirtokot pedig egy legényember, fiatal mészáros - mert Péter is az volt - a maga erejéből még nem szerezhetett, ezt csak örökölhette apjától.