Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A forradalmi építészet ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleumban)

SONKOLY К.: A FORRADALMI ÉPÍTÉSZET HATÁSÁNAK RITKA EMLÉKE A ZSELICBEN 179 71 GROHMANN, 1810, Cah. 19./1. (a közölt falfestés a „Griechischer Geschmack" nevet kapta, bár inkább Pompei hatását mutatja), passim.; KAUFMANN, 1930, S. 38., 45., passim.; LEES-MILNE, 1947, passim.; PEVSNER, 1971/1; ERICHSEN, 1980, S. 392-414.; WITTKOWER, 1975/1, passim.; CROOK, 1972.; CRUICKSHANK, 1985, pp. 15-16., passim; HITCHCOCK, 1987, pp. 14., 20., 27-29., passim.; RYKWERT, 1991, pp. 357., passim.; HONOUR, 1991,2122. 72 GROHMANN, 1810, Cah. 18./VII. (Verzierung eines Saales im Hetrurischen Geschmack); LEES-MlLNE, 1947, passim.; CONNOLLY - ZERBE, 1962, p. 18., pp. 114-123.; WITTKOWER, 1975/1, pp. 237-238., passim.; WITTKOWER, 1975/2, pp. 268-271.; Massimo PALLOTTINO: AZ etruszkok. (Budapest, 1980), 14-15.; SUMMERSON, 1989, p. 428., passim; HONOUR, 1991, 41-44.; DOBROVTTS, 1993, 197-202., passim. 73 Egykorú jellegzetes példáit hozza az Ideenmagazin (GROHMANN, 1810, Cah. 18.ЛХ. Cah. 20./LX., Cah. 2271., Cah. 24^V., passim.). Átfogó áttekintést adnak a kérdésről, érintve az egyiptizálás korábbi példáit is, a római császárkortól kezdve: PEVSNER, 1971/2. és WITTKOWER, 1975/2. Lásd még: KAUFMANN, 1930, S. 38. 45.; HAUTECOEUR, 1953, pp. 32-33.; ZÁDOR, 1960, 58./25.; MEMMESHEIMER.1969, S. 127 ff., 134 ff.; НгтснСОСК, 1987, pp. 14., 16., note 6.; RYXWERT, 1991, pp. 386-388., passim.; DOBROVTTS, 1993,197-204., passim. A tárgyalt korszaknak kb. a közepén, ennek az irányzatnak újabb lökést adott Napóleon 1798-as egyiptomi hadjárata (HAUTECOEUR, 1953,284287.; WrTTKOWER, 1975/2, p. 272.). Lásd még 81. j. 74 Ez jellemző a nem archeológus szakemberek, hanem a nagyközönség számára kiadott Ideenmagazinban hozott művekre (GROHMANN, 1810, passim. Jellegzetes példa a hellenizáló és gótizáló elemeket ötvöző, sőt, a forradalmi építészet kubusosságának hatását is mutató kápolna: Cah. 23 ./V.). A korszak stíluspluralizmusának számtalan, különféle műfajú példájáról lásd pl.: LANGNER, 1963, passim.; KAUFMANN, 1968, p. 204., passim.; PEVSNER, 1971/1, passim.; PEVSNER, 1971/2, passim.; WITTKOWER, 1975/1, pp. 245-246., passim.; WIEBENSON, 1976, passim.; ZÁDOR, 1978, passim.; RlZZI - SCHWARZ, 1980, S. 208.; WATKIN, 1982, passim.; CRUICKSHANK, 1985, p. 16., passim.; HAJÓS, 1989, S. 54 ff., passim.; DOBROVTTS, 1993, 197-204., passim. Ide kapcsolódik, Ledoux és más, kortárs francia kertművészeti teoretikusok elítélő kritikája (LANGNER, 1963, S. 10 f.) mellett Hirschfeld hasonló véleménye is, amellyel azt a gyakorlatot nehezményezi, amikor kora angol-kínai kertjeiben antikizáló, gótizáló, egyiptizáló, kínai, stb. stílusú építményeket halmoznak össze (HlRSCHFELD, Bd. III., S. 47., 83.), ahelyett, hogy a szerinte megfelelőbb, a természethez illőbb antikizálást alkalmaznák, egységes stílusban tartva a kerti kisarchitektúrákat. Hasonló a mi Kazinczynk véleménye is (CSATKAI, 1983, 35-36.). Ennek ellenére, a tárgyalt korszakban az általános gyakorlat a stfluspluralizmus volt. Az ún. „picturesque" iránynak ez kifejezetten sajátossága, amire Watkin nem csak angliai emlékeket hoz példának, hanem idézi építtetőik, Walpole, ill. Knight vonatkozó, elméleti állásfoglalásait is (WATKTN, 1982, pp. 90-%., passim). 75 LANGNER, 1963, passim.; ROSENBLUM, 1967, pp. 139-143.; GAUS, 1971; VOGT, 1972, S. 38., passim.; MOSSER, 1983.; CRUICKSHANK, 1985, pp. 16-17.; HITCHCOCK, 1987, p. 41.; BRAHAM, 1989, 48-49.; NERDINGER, 1990, S. 25-28. Kissé messzire kell visszamennünk, hogy elérjük a szóban forgó, az építészetben (is) jelentkező irányzat szellemi gyökereit, amelyek a felvilágosodásban keresendők. A legjelentősebb gondolkodója ennek, a „vissza a természethez" jelszót zászlajára tűző mozgalomnak, J. J. Rousseau, akinek 1749-ben, a dijoni Akadémia pályázatára beküldött, közismert esszéjét tekinthetjük a kiindulási pontnak, s eszméi a kor építészetét is befolyásolták (KAUFMANN, 1968, p. 204.; LANGNER, 1963, passim.; MEMMESHEIMER, 1969, S. 183 f., passim.; FLIEDL, 1978, S. 243., passim; MOSSER, 1983, passim; KRUFT, 1986, S. 170 ff., passim.) A kor francia kertépítészetével összefüggésben: GANAY, 1949, pp. 183-185., passim.; LANGNER, 1963.; LENORMAND, 1977. Ugyanez Bécs vonatkozásában: HAJÓS, 1989, S. 39 ff., 73 ff., 144., 155.). Hatása átszövi a kor egyik, bár a kertmfivészettel foglalkozó, de ezen jóval túlmutató jelentőségű alapdokumentumát, С. C. L. HlRSCHFELD: Theorie der Gartenkunst с. művét, amely magas színvonalon dolgozza fel, ill. alkalmazza tárgyához a „Bürger von Genf' eszméit (HIRSCHFELD, passim.; KRUFT, 1986, S. 303 ff.). 76 Ezt az érdeklődést - a fennmaradt, ős- és ókori emlékeken kívül - az antik auktorok tanulmányozása is inspirálta, ók leírják a klasszikus antikvitás előtti periódus ritka, építészeti emlékeit (pl. az Olümpia-i Héra-templom egyik, a hátsó részen megmaradt, régi, tölgyfából készült, dór oszlopát említi PAUSANIAS V. 16, 1. [PAUSANIAS, 1967, S. 266., 615 f.; SZILAGYI, 1962,

1. köt., 48.]; a fából és vegyesen, fából és kőből épült, korai görög templomokról: DURM, 1892, S. 16 f.), ill. elméleti síkon foglalkoznak a régebbi idők architektúrájával is, mint VITRUVIUS (2,1, 1-8.) (VlTRUVIUS,1988, 52-54.). Vitruvius munkájának vonatkozó részéi - korábbi előzmények, pl. FlLARETE (GAUS, 1971, S. 10 ff.; Kruft, 1986, S. 57., Abb. 7-9.), v. Gherardo SPINI (KRUFT, 1986, S. 106., Abb. 50-51.), Walter RlVTUS (Vitruvius Teutsch... Nürnberg, 1548, fol. LXII recto; GAUS, 1971, S. 14., Abb. 5-6.) és mások (GAUS, 1971, 11 ff.; passim.) után - quasi aktualizálta 1753-ban, a kor nagyhatású építészeti teoretikusa, Marc-Antoine LAUGIER (1713-1769) „Essai sur l'Architecture" с. művében (2. kiad. 1765), amelyben az építészet kezdeteit abban a „primitív kunyhó"-ban látja, amelynek ideál-rekonstrukcióját, az Építészet nemtőjének társaságában, a címlapnál közölt metszet mutatja (GAUS, 1971, S. 20 ff.; HAJÓS, 1982, S. 32., 44.; MOSSER, 1983, p. 54., passim.; CRUICKSHANK, 1985, pp. 16-17., passim; KRUFT, 1986, S. 170 ff., 693., Anm. 115., Abb. 92.; BRAHAM, 1989, pp. 48-49.; NERDINGER, 1990, S. 27 f. Laugier-ről magyarul: В. SZŰCS Margit: Mac-Antoine Laugier építészetelmélete. Építésépítészettudomány, XIII./3-4., 1981, 343-351.). Laugier hatása Franciaországban széles körben, pl. C-N. Ledoux-nál (LANGNER, 1963, S. 13 f., passim.; HAJÓS, 1982, S. 44.) J.-N.-L. Durand-nál (KRUFT, 1986, S. 311.), s még E. Viollet-le-Duc-nél is (HAJÓS, 1982, S. 44.) jelentkezett. Hasonlóképpen külföldön is, például Robert Adam-nál és Sir John Soane műveinél (KAUFMANN, 1968, p. 53.; CRUICKSHANK, 1985, p. 101.). Hazai példa - amely feltehetően Vitruvius, Ш. vagy külföldi előképek hatását mutatja - egy 1813-ban kiadott könyv képtábláján az 1. kép „Az Építésmesterség kezdete" címmel, amely egy rusztikus kivitelű, antikizáló templom formájú épület főhomlokzatát mutatja (Broó, 1980, 255./kat. 233.). Ennek az irányzatnak az egyik ága az ún. „doric revival"-al fonódik össze, aminek eredetét már a jegyzet elején érintettük (PEVSNER, 1971/1, S. 167., passim; MOSSER, 1983,p. 54., passim.; Lásd még 82. j.). Jellemző, hogy az angol építész, Sir William CHAMBERS, 1759-ben kiadott, „Civil Architecture" с. könyvében, a lábazat nélküli, így az addig megszokott, akadémikus sémákból kilógó dór oszlopot barbárnak nevezi, s ezzel a véleményével a kor Angliájában nem áll egyedül (WIEBENSON, 1968, p. 139.; PEVSNER, 1971/1, S. 165 f.). A dór stílus „árkádiai" jellegének korabeli felfogására, ill. az „ősi, természetes" építészeti manírhoz való kapcsolására pregnáns példa a Shughborough parkjában, 1758 k. állított Shepherd's