Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A forradalmi építészet ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleumban)

180 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41-42 (1996-97) Monument (WffiBENSON, 1969, p. 63., Pl. 13.; WATKIN, 1982, p. 36.). 77 A kérdésről: GAUS, 1971, passim.; RYKWERT, 1981, passim. Jellemző példa: GROHMANN, 1810, Cah. 17./II. (Otaheitischer Sommer Haus). Ugyanezt említi, ill. a folyóirat egy másik számából újabb példát is hoz Tahitiból ROSENBLUM, 1967, pp. 143., Fig. 166. (utóbbihoz lásd még: GAUS, 1971, S. 52 ff., Abb. 23.). Ez az „Otahitische Hütte" a fentinél archaikusabb építmény és alapformája („kupola" és a bejáratot alkotó, döntött falú „dromosz") az általunk vizsgált épület felé mutat. A fenti példa hatását tükrözi a kortárs Lequeu tervrajza (GAUS, 1971, S. 51., Abb. 21.). A „tahiti-stílus" belsőépítészeti emléke is fennmaradt e korból (ARNDT, 1964, S. 21., Abb. 19.). 78 HIRSCHFELD, passim.; LANGNER, 1963, passim.; Kaufmann, 1968, 55-56.; ROSENBLUM, 1967, pp. 140-143.; GAUS, 1971, passim. Ennek az építészeti divatnak szép példái valósultak meg a Rousseau-ról elhíresült, Ermenonville-i parkban (HlRSCHFELD, Bd. IL, S. 59 f.; GANAY, 1949, pp. 206-209.; LENORMAND, 1977.; WffiBENSON, 1978, passim.; CAYEUX, 1987, pp. 93-101., 161-162.; Lásd még a 66.-, 145.-, 152.- és 153. jegyzetekben), például a Temple de la Philosophie modemé, a Temple Rustique, v. cabane Philemon et Baucis és a Dolmen (ROSENBLUM, 1967, pp. 116., 141-142., Fig. 124., 165., passim.; MosSER, 1983, pp. 55-56., passim.; CA YEUX, 1987, pp. 93-101., 161-162.; ide illik: HlRSCHFELD, Bd. III., S. 140. a mcgalitikus építményekről). Az Ermenonville-i, fából készült, „őstemplom"-nak több párhuzama ismert a kor építészetéből (LANGNER, 1963, S. 15., Abb. 17.; GAUS, 1971, passim.; HARTMANN, 1981, S. 132., Abb. 64.; MOSSER, 1983, p. 54.; HAJÓS, 1989, S. 73., 81./Abb. 28., Taf. VI.

c, passim.). Ide kapcsolódó, korai példa - bár itt inkább a műrom jelleg dominál - a Stowe-i parkba, William Kent által. Lord Cobham számára, 1737 k. tervezett Temple of Modem Virtue (George CLARKE: Grecian Taste and Gothic Virtue: Lord Cobham's gardening programme and its iconography. Apollo, june 1973, pp. 566-571., Fig. 5., passim.). Az emlékhez, a műfaj egésze szempontjából is fontos, újszerű ikonológiai tanulmány: STEWARD, 1996.). Jelen dolgozatunk tárgyával nem hozható kapcsolatba, de megemlítjük, hogy a fenti irányzatokhoz kapcsolódik - ill. néha velük egybefonódva jelentkezik - még a korban a rurális építészet divatja, amelynek emlékei a „hameaux" „chalets", „hütten", „cottages", stb. (HlRSCHFELD, Bd. II., S. 158 f., Bd. III., S. 84., passim; GROHMANN, 1810, 15./V., passim.; RAPAICS, 1940, passim; GANAY, 1949, pp. 214., 216., pl. LXX a., passim.; HAUTECOEUR, 1953, pp. 39-42., passim.; CONNOLLY - ZERBE, 1962, p. 109.; LANGNER, 1963.; KAUFMANN, 1968, pp. 63-66., 176., passim.; WiEBENSON, 1976, pp. 18-19.; HAJÓS, 1982, S. 32 ff.; WATKTN, 1982, passim, de különösen p. 181.[The Picturesque in Village and Town.]; CRUICKSHANK, 1985, pp. 17., 101.; CAYEUX, 1987, pp. 80-84., 166-167.; HITCHCOCK, 1987, p. 27.; BRAHAM, 1989, p. 246.; HAJÓS, 1989, S. 35 ff., 73 ff., passim.; SlSA, 1997, 159-, 169.). Érdekes, hazai példa a csákvári kastély parkjában az ún. indián műhely (SlSA, 1997, 159./24. kép., 160.). Viszont ide köthetők az ún. „follies" és „fabriques" néven összefoglalt, kerti kisarchitektúrák jó része (lásd 69-70., 74., 78., 151-153. stb. j.-nél) és a szintén az angolkertek divatjához (is) kapcsolódó műfaj, a „barlangépítészet" is (lásd 5g, j.)

t 79 Nem tartós, Ш. rusztikus anyagokból (fa, fakéreg, nád, törtkő) készült, szép példái ismertek a szentimentalizmus korának parkjaiból, ahol helyük a „melancholischen Reviers"-nél volt (HlRSCHFELD, Bd. I., S. 199., Bd. III., S. 96-108., passim.; JONES, 1953, pp. 57-65., passim.; LANGNER, 1963, passim.; ARNDT, 1964, S. 21.; GAUS, 1971, passim.; LENORMAND, 1977.; MOSSER, 1983, passim.). 1750 k.-i, angliai példája a Badmington-i parkban álló „Hermit's Cell", v. „Root House", amelyet más, különféle stílusokban készült, kerti épületekkel együtt, Thomas Wright tervezett Beaufort heg. számára (WATKIN, 1982, p. 35.). Fiatalabb, 1791-ben, H. Repton által tervezett társa Henbury-ben, a Blaise Castle parkjában áll (HAJÓS, 1982, S. 38., Abb. 23.). A gazdag francia anyagból csak a Raincy-ban emelt remetelakot említenénk (HAUTECOEUR, 1953, p. 40.). Ausztriai, Bécsben és környékén létesített parkokban - ahol úgy tűnik, az ún. „fischerhaus" volt a helyi specialitás - előforduló példáiról: HAJÓS, 1989, S. 35 ff., 73 ff., passim. A német kastélykertekből pl. a Wurzelhaus Wörlitz-ben (August RODE - Hartmut Ross - Ludwig TRAUZEITEL: Der Englische Garten zu Wörlitz. Berlin. 1987, Abb. S. 309.), a fakéreggel burkolt Einsiedelei Weimarban (KRÜGER, 1973, S. 84.), és a Drezda melletti Seifersdorfer Tal területén több kisarchitektúra is, mint a Rindenhäuschen, a Tempel der Musen vagy a Tempel der Wohltätigkeit, amely egy facölöpökből készült tholosz, nádból való kúpsüveggel fedve (GAMER, 1972, S. 142., 566./Abb. 2.; KRÜGER, 1973, S. 85-87., Bild 65.; HARTMANN, 1981, S. 44-45.; Lothar KEMPE: Schlösser und Gärten um Dresden. Leipzig, 1986, S. 226-230.). A példák hosszú sorát közli a kottás, ízlésformáló, Grohmann féle Ideenmagazin (GROHMANN, 1810, Cah. 13.Д1., Cah. 14.Д., Cah. 15AV., Cah. 19./X., Cah. 22./VIIL, Cah. 23./VI., Cah. 24./V. és VI., passim.). A magyarországi parkokban, a XVIII/XLX. sz. fordulóján is gyakran említenek remetelakokat, amelyek között bizonyára voltak olyanok is, amelyeket ide sorolhatunk (ilyen példákat is hoz GROHMANN, 1810, Cah. 19-/X., Cah. 20/VIIL, Cah. 23./VI-), de részletezőbb leírások, ábrázolások elég ritkák (pl.: SlSA, 1997, 158.), ill. néha közlik a források, hogy az adott esetben - bennünket most nem érdeklő - középkor imitációkról van szó (RAPAICS, 1940, passim.; ZÁDOR, 1973, 44.; ZÂDOR, 1985, 252.; HAJÓS, 1989, passim.). 80 Szimbolikájához - amely persze a konkrét esetre csak igen áttételesen alkalmazható-Jan BlALOSTOCKI: A Halál kapuja. Egy klasszikus motívumnak a síremlékművészetben való továbbélése, (magyar fordítása megjelent a szerző több más tanulmányával együtt: J. В.: Régi és új a művészettörténetben. Budapest, 1982, 183-205.), 183-184., 190.. 191-192., 197-., passim. A síremlékműfajban számos példát hoz az általunk vizsgált korból, rámutatva antik előképeikre: MEMMESHETMER, 1969, passim. 81 Persze, a konkrét esetben - szemben az alább felhozandó példákkal - ténylegesen csak egészen távoli és áttételes, hatásról beszélhetünk, amely csak a szimpla forma jelentkezésében fogható meg, s teljesen nélkülözi az általában szokásos, egyiptizáló ornamentikát. A funerális műfaj szempontjából az egyiptizálásra alapvető: MEMMESHEIMER, 1969, S. 148 f.; CURL, 1980, pp. 11-12., 22-23., 194-195., passim.; ETLIN, 1987, pp. 109-115., passim. Egyiptizálásra, mint „funerális stílus"-ra: PEVSNER, 1971/2, S. 197 f., 201 f., passim; WlTTKOWER, 1975/2, p. 260. Ilyen szempontból érdekes a római Caffé degli Inglesi Piranesiféle egyiptizáló falfestéseit (WlTTKOWER, 1975/2. pp. 271-272., fig. 353.) elítélő, az egykorú kritika (DoBROVTTS, 1993, 203204.). Az egyiptomi architektúrának a funerális emlékekhez illő jellegéről egykorú forrás forrás É.-L. Boullée kéziratának vonatkozó részlete (BOULLÉE.1985,77-79.; lásd ide WlTTKOWER, 1975/2, p. 272., fig. 356.), vagy P.-M. GIRAUD: „Les tombeaux ou essai sur les sépultures." c, 1801-ben kiadott műve (MESSERER, 1963, S. 175 ff.). Természetesen a magyar anyagban is találhatunk több példát arra, amikor a funerális műfajban jelentkezik az egyiptizálás, pl. I. Ferenc (fi835) budai castrum