Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Mohács az 1848/49-es események idején

BEZERÉDY GY.: MOHÁCS AZ 184a/49-ES ESEMÉNYEK IDE^N 69 forradalmárok elfogták, - s így mély tisztelettel megkérem Méltóságodat, méltóztassék a pétsi pékeknek kegyesen megparancsoltatni, hogy Siklósnak, Kátsfalunak. Belly ér e naponta 1200 kenyér részeket hova szállítsanak, mert ma már Eszékrők hoztunk kenyeret. Batinánál áll 4 ágyú a Duna mellett, Vörösmartnál pedig szinte 2 ágyú, - mert tartunk tőle, hogy a forradalmi gőzösök itt is megjelennek, vagy mire állíttatik hajó, hidjukat erre felé leszállítandják. Eme gőzösöknek közelgése volt a többi közt oka annak, hogy Mohátsot az amúgy is kevés számú katonaságnak elhagyni kelletett, különben szépen elfogtak volna bennünket."

u A kitűnően értesült magyarok természetesen azonnal tudomást szereztek Perczel főbíró és a Mohácson állomásozó 44. siklósi század eltávozásáról és amitől Perczel tartott, az bekövetkezett. A gerillák Bácskából váratlanul átkeltek a Dunán és megrohanták a mohácsi sóházat és azt kirabolták. Náray János számtartó, a püspöki rezidencián keresztül rendkívül jólértesült volt, naplójában többször foglalkozott a császári csapatok állandó vonulásaival, melyek rájuk, a pécsi polgárokra súlyos, főleg anyagi következményekkel jártak, legfőképpen a magyarok hallatlan jólértesültsége következményeként. A stratégiailag fontos településeket sokszor teljesen indokolatlanul elhagyták, 1. Szűcs Emil: Baranya megye 1848-1849-ben. Baranyai Helytörténetírás 1973. 13. p., ill. Fölkér József: Mohács története. Mohács, 1900. 81. p. 2. Tarnai Károly: A forradalom alatt. Mohácsvidéki történetek. Sokszorosított kézirat. Szerk. Müller Géza. Mohács, 1974. Tamai Károly munkája először a Mohács és Vidéke hasábjain jelent meg 1886-ban az 1-4. számban, illetve Fölkér József: Mohács története i. m.-ban. A mohácsi események első napja megtalálható Várady Ferenc szerkesztésében 1897-ben megjelent Baranya múltja és jelenje című monográfia II. kötetében a 677. oldalon. E részt író Németh Béla ismerte Fölkér munkáját és az adatokat tőle vette. 3. Az eredeti kéziratból derül ki az, hogy Tamai két részletben írta le a történteket. A második részt jóval később, talán 1886-ban, erre a stQusváltozás és az írástechnika alapján lehet következtetni. Tamai Károly: Mohácsvidéki történetek. Kézirat, BML. Lymbus СХШ/9. 4. Ete János: Részletek Mohács múltjából. Mohácsi honismeret 1. szám. Szerkesztette: Müller Géza. Sokszorosított kézirat. 1973. 5. Nem ismerjük pontosan a mohácsi nemzetőrök létszámát, de a mohácsi járásra kivetett létszámot igen, ami 1350 fő volt s ez a szám a megyében a második helyen állt. A nemzetőrök parancsnoka Perczel Antal volt. Baranyai Helytörténetírás 1973. Baranyai Okmánytár 295-408. p. Közreadták: Baranya Margit, Bezerédy Győző, Fáncsy József, Kardhordó Kálmán, Kisasszondy Éva, Kopasz Gábor, Sándor László, Szita László, Tegzes Ferenc. Pécs, 1973. Tamai írásában egy zászlóaljat és 6 ágyút említ. Tamai i. m. 5.p. gyakran hitelt adva a különböző rémhíreknek. Ilyenkor aztán a gerillák, pontos értesüléseik nyomán, valóban betörtek ezekre a helyekre és a különben kislétszámú erők (korabeli elnevezés szerint: „csikósok, ostorosok") nagy károkat, veszteségeket okoztak az őrizetlenül hagyott depókban tárolt hadianyagokban és az állatállományban. Náray számítása szerint a megszálló csapatok összlétszáma 1848-ban 16 000, 1849-ben 38 000 ember volt. Ezzel szemben a Dráva vidékére kirendelt nemzetőrök kivételével - ők ugyanis a válság idején elhagyták a megyét - 1848-ban mindössze 4600,1849-ben 9000 volt a baranyai nemzetőrök és a falvakban felkelt önkéntesek létszáma.

35 A magyar csapatok vezetésének jólértesültsége, akcióik váratlansága csaknem kiegyenlítette ezt a jelentős létszámkülönbözetet. Végső soron, az ellenség győzelméhez nem fért kétség, de kapkodásuknak, tétovázásuknak, rossz taktikai érzéküknek súlyos következményei voltak. Mohács stratégiai jelentőségének, csakis kellő katonai erővel lehetett volna érvényt szerezni. Érdekes módon ezt mindössze ketten ismerték fel: a baloldali Batthyány Kázmér és a jobboldali Perczel István. Pedig egyikük sem volt katona. 6. Ebben az időben a DGT. még a brennbergi. esztergomi, oravicai szenet használta, elsősorban hajóinak fűtésére. Pécs a nem titkolt jövőt jelentette. Erre utal az a levél, melyet Majláth György Kir. biztos írt Pribék Bódognak a Pécsváradi Alapítványi Uradalom felügyelőjének. A vonatkozó részlet: a Pécsváradi Uradalom kebelében lévő kőszén bányák czélszerűbb és műtanibb kiaknázása nemcsak nemzet gazdászati szempontból igen kívánatos, hanem érintett uradalomra nézve az amúgy is csökkent jövedelmezés nem csekély ágát képezendné, miért is kötelesnek érzem magamat fenntisztelt Uraságod figyelmét érintett bányák minél okszerűbb mívelésére felhívni, mint hogy a szakértők egyhangú tanúsága szerint a Vasast aknákból szerzett kőszén a gőzhajózás szükségére e vidéken inkább alkalmazható." A levél kelte, 1849 augusztus 28. BML. Pécsváradi Közalapítványi Uradalom iratai II. a. Prefectorátus 1849. 2H/1 kútfő. 7. Magyar Vasúti Lexikon. Budapest, 1879. Magyarország vasutai címszó alatt. 161. p. ill. Babies András: A pécsvidéki kőszénbányászat története. Budapest, 1952. 60. p. 8. Országos Hadigőzös Mészáros, hadigőzössé való átalakítása előtt Franz I. nevű 350 tonnás hajó, 1949-től császári zászló alatt Generál Schlick néven szerepelt. Urban Aladár: A „Mészáros hadigőzös" 1848-ban. Hadtörténeti Közlemények XXXIV. évf. Budapest, 1987. 668-690. p. 10. Fölkér József: i. m. 127. p. 11. Szűcs Emil: i. m. 25. p. 12. 1848. szeptember 26. BML. Pécsváradi Közalapítványi Uradalom iratai. Úriszéki iratok: 9/1848. Jegyzetek