Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Mohács az 1848/49-es események idején

66 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41-42 (1996-97) mozgását megnehezítendő, „a drávai kompok, szállító eszközök lefoglalását elrendeltem." Majd így folytatja jelentését: „Sept. 27-én értésemre esvén, miszerint az ellenség 16 szekereken lőszert szállít fó hadi serege után, Molnár József őrnagy s önkénytes mozgó nemzetőri zászlóalj parancsnokával együtt aképp intézkedtem, hogy 27-én déltájban Mohácsról 150 önkénytes Boros kapitány alatt, s köztük 100 fore menő derék pécsiek szekereken Szabolcsra, egy Pécs melletti faluba küldettek, itt néhány Pécsről önyként a vállalatra ajánlkozókkal egyesülendők s az ellenséget éjjeli állomásán, Pécsen túl egy állomásnyira megtámadandók, az egész csapat vezérletét Perezel Antal nemzetőrségi bátor őrnagy úrra bízván..."

15 E jelentésből is kiderül, az oroszlói rajtaütés tervei a mohácsi főhadiszálláson születtek meg. Az oroszlói zsákmányt azonnal Mohácsra rendelte, majd ezek egy részét a fővárosba irányította, másik részét saját egységei felszerelésére fordította. Nem kétséges, hogy a Bács megyéből visszatért nemzetőrök hajtották végre a kisebb oroszlói és a jelentősebb pécsváradi akciójukat. Batthyány hatalmas szervezésbe kezdett, kérte a kormányt, hogy hajóval felszerelést, kb. 1000 db szuronyos puskát szállítsanak Mohácsra, egyben jelezte azt is, hogy több, mint tízezer önkéntes nemeztőr áll készenlétben és felfegyverzésük esetén az ellenség ellen azonnal fel kívánják venni a harcot.

16 Október 2-án Batthyány Kázmér feladta mohácsi főhadiszállását és a közvélemény nyomására visszatért Pécsre és mintegy 1000 pécsi, valamint 10 000 megyei és dunántúli népfelkelővel újra elfoglalta a drávai őrhelyeket. Milyen tanulsággal szolgál Batthyány mohácsi tartózkodása? A legfőképpen azzal, hogy sikerült a népfelkelők, nemzetőrök hangulatát megjavítani a rajtaütések eredményességével, nem utolsósorban az ozorai és pákozdi győzelmekkel harci kedvüket fokozni.

17 A hadi helyzet azonban annak ellenére, hogy a horvátok egy újabb átkelési kísérletét október 3-án megakadályozták, nem javult. A derűlátást nagyon beárnyékolta Eszék labilis helyzete. A lefegyverzett horvátok fegyvereiből 1000 szuronyos puskát a kormány hajón Mohácsra küldött, egyben Kossuth arról tudatta Batthyány Kázmér, hogy ha a Dráva vonalán súlyosbodna a helyzet, Mohácson egy gőzöst szándékozik állomásoztatni, hogy azzal a harcokba eredményesen be lehessen avatkozni. Ez a felfegyverzett hajó nyilván a Mészáros hadigőzös lehetett. Nem tudjuk, meddig időzött Mohácson, de a harcba nem kellett beleavatkoznia. Eszéken a helyzet azonban, annak ellenére, hogy maga Batthyány Kázmér vette kezébe a védelem szervezését, és magyar nemzetőröket és magyar zászlóaljat vezényelt a várba, tovább romlott, pedig az erőd körüli harcokban részsikereket is sikerült elérnie. A védelem ingatag, a tisztikar megbízhatatlan volt, végül február 12-én az áruló tisztikar Batthyány távollétében feladta Eszéket. Ezzel a súlyos veszteséggel a megye gyakorlatilag elveszett, Mohácsnak és környékének helyzete egycsapásra tarthatatlanná vált. Elvesztette stratégiai jelentőségét is, melyet korábban éppen az erős Eszék biztosította. A vár elestével nyitva állt az út Eszéken át, a sokévszázados hadiúton haladva az ország belseje felé. A tél beálltával - mely 1848-ban a szokottnál is keményebb volt - visszavezényelték a hajókat, így a felfegyverzett hadigőzöst is. Rövid ideig, a kapott parancsnak megfelelően Nemegyei Bódog szabadcsapataival Mohácsot is igyekezett megvédeni, de a veszély növekedésének hírére elhagyta a megyét. Közben decemberre nagyot változott Magyarország katonai helyzete. December 13-án Windischgrätz hadseregével átlépte az ország határát s megkezdte előnyomulását a főváros felé. Az ellenség Baranyában is támadásba lendült és január 31 -én Pécsre is bevonultak a császári csapatok. Mohácsot február 8-án foglalták el.

18 A mohácsi bevonulás előtt egy nappal (7-én) a mohácsi járás szolgabírája, Nagy Márton, a behódolás tényét igazolandó, a rend helyreállítása érdekében utasítást adott ki. Ebben, többek között kimondja, hogy I. Ferenc József uralkodó királynak, illetve katonai parancsnokainak utasításait be kell tartani, valamint a hűség és hódolat jeléül a templomok tornyaira a fekete-sárga színű zászlót ki kell tűzni.

19 Mohács természetesen nem tudta megvédeni magát, aminek következtében Eszék feladása után könnyen került a császáriak kezére, kik a továbbiakban Mohács és környékének védelmét, természetesen Eszékre támaszkodva úgy szervezték meg, hogy a védelmi erőket a stratégiailag fontos helyekre osztották szét. „A Cs: Kir: gyalog katonaságból mintegy 500 Bellyén tanyáz, - azon kívül vagyon Darázson 50 gyalog, kik a csolnakokra vigyáznak, Dárdán van 100 lovas, melyek Baranyavár és Hercegszőlős felé éjjel nappal négyenként, ötönként cirkálnak..."

20 - jelentette fölöttesének Perczel István főbíró, kit alaposan nyugtalanított a gerillaháborút folytató forradalmárok, - ahogy ő nevezte, „rabló csoportok" rajtaütésszerű akciói. Aggasztotta Mohács sorsa is, melyet teljesen védtelennek tartott. Gondjait tovább fokozta, hogy Jellasïé déli hadseregcsoportja, a tavaszi harcok során alaposan megtépázva (Nagysalló, Tápióbicske), de még így is nagy erőt jelentve, Budától dél felé vonulva május 2-án Dunaszekcsőre érkezett. Természetesen nem attól a néhány tucat gerillától féltette