Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Mohács az 1848/49-es események idején

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-97) 63-70 Pécs, 1998 Mohács az 1848/49-es események idején Bezerédy Győző A március 15-i pesti forradalom első híradását egy komáromi kereskedő hozta, aki a Nádor nevű hajón érkezett a mohácsi kikötőbe, március 17-én. Lelkesítő előadása nyomatékául bemutatta a Nemzeti dal és a 12 pont egy példányát is. Valószínű, hogy ezt a két nyomtatott lapot vitték másnap Pécsre, ahol a forradalmi események 18-án vették kezdetüket.

1 A kereskedő beszámolójával valósággal lázba hozta a mohácsiak azon részét, kik a Bárány József „Batthyány Kázmér grófhoz" címzett dohány üzletben jöttek össze politizálni. Maguk között az üzletet „forradalmi csarnok"-nak nevezték el. Az események ezután forgatókönyv szerinti pontossággal következtek. A tömegnek vezére akadt Hatos Gusztáv (1813-1862) főjegyző, később főszolgabíró személyében. Szavainak következtében a felhevült forradalmárok a pesti események hatására cselekvésre határozták el magukat. A tömeg a Sóházhoz vonult, a kincstári épület faláról leszedték a kétfejű sasos címert, és a kapu, valamint az épületet szegélyező korlátok fekete-sárga színeit nemzeti színűre festették át. Egy nappal később az események ugyanígy zajlottak le Pécsen is. Mindkét városban ezután felállították a nemzetőrséget, melynek sorai közé csaknem minden polgár csatlakozott, még azok is, akik inkább csak az események szemlélői voltak és nem résztvevői. A mohácson történtek Tarnai Károly leírása nyomán olvashatók is. Később Tárnáit Fölkér József közismert művében részletesen idézi

2

. Tarnai Károly (1853-1899) még ismerte az 1848/49-ben szereplő mohácsiak jórészét, a történeteket az б elbeszéléseik alapján írta le később.

3 Fölkér ismerte a Mohács város irattárában őrzött dokumentumokat, illetve Németh Béla által írt Baranya monográfia ezen részét. Ezek alapján Tarnai ismertetését el is fogadta, s nagyjából be is kerültek az б városmonográfiájába. Mindezeket a XX. században kiegészítette Ete János, ki újrafogalmazta Tarnai feljegyzéseit.

4 Ez írások ismeretében kijelenthetjük, hogy 1848/49 Mohácshoz kapcsolódó történetét ismerjük, és megállapíthatjuk azt, hogy a város eseményei egy soknemzetiségű település apró történeteiből állnak, melyeket meghatároztak a város nemzetiségeinek állásfoglalásai. A Mohácson élő szerbek természetesen a maguk szemüvegén át tekintették a politika alakulását, de ingadozó volt a horvátok és a németek állásfoglalása. A magyarok és általában a város magyar érzelmű polgársága lelkes híve volt a forradalomnak, közülük kerültek ki azok a nemzetőrök, kik részt vettek később a harcokban.

5 Mohács jelentősége azonban túlnőtt ezeken az apró eseményeken. E városnál azonban nem szabad elfelejtkezni a szigetről, a Dunáról, a város mellett elvezető évezredes hadiútról és a környező településekről, Bátától Eszékig vagy Németbólyig. Mindenekelőtt a Dunáról kell szólni, melynek jelentősége az 1840-es években kezdett növekedni, ami a kezdődő gőzhajózásnak volt köszönhető. Mohács egyrészt, mint kikötő jöhetett számításba, másrészt a dunai gőzhajók szenelését is itt lehetett a leginkább megvalósítani.

6 Ez a tény egyre inkább a pécsi szénre irányította a figyelmet, de jelentősége igazán csak a Mohács-Pécs (Üszög) vasútvonal megépülése (1854) után nőtt meg. Ennek ellenére már a 40-es években szállították a szenet a mohácsi kikötőhöz, akkor még szekereken. A szén vásárlásába és szállításába az 1830-ban megalakult Dunagőzhajózási Társaság is bekapcsolódott. A szekereken történő szállítás (1857-ig) azonban igen költséges volt, aminek következtében a hajók szenelésére alig lehetett felhasználni.

7 A szekereken szállított szén hajóra pakolása Mohácson történt. A Dunán közlekedő hajók, valamint a szabadságharc idején itt gyakran megforduló hadihajók, pontosabban a felfegyverzett gőzösök

8 gyakran megfordultak a Duna déli szakaszán, főleg 1848-ban. Az „Országos hadigőzös Mészáros", ha Mohács alatt tevékenykedett, szénkészletét pécsi szénnel fedezhette. Ha Mohácson állt horgonyon, helyben szeneitek, ha délebbre - igen gyakran Apatinban - saját ellátó szenesuszályból rakták át a szenet a hajóra. A Mészáros hadigőzösnek nemcsak szénre volt szüksége, de biztonságos kikötésre is. Nem volt mindegy, hogy Mohács és a mohács-pécsi útvonal biztonságos volt-e. Különösen fontos volt ez azután, hogy a hadihelyzet kedvezőtlen alakulása miatt Brennbergbánya nem tudta biztosítani a szenet, miként a Krassó megyei Oravica sem. De még az esetben is, ha nem pécsi szén került a hadigőzös kazánjaiba, az uszályokat is biztosítani kellett, ezért csak biztonságos helyen tartózkodhatott a hadihajó, egyben muníciója is. A hadigőzösnek komoly szerepet szántak,