Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Mohács az 1848/49-es események idején

64 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41 -42 ( 1996-97) ami valójában csak részben teljesedett be a hadihelyzet kedvezőtlen alakulása folytán. A hadigőzös mintegy 600 km hosszú folyamszakaszon végzett felderítő, határbiztosító szolgálatot, sőt időnként bekapcsolódott a harcokba is.

9 Mohács a tél beálltáig ezt a szerepét be is tudta tölteni. A város és a hozzá tartozó folyamszakasz elsősorban stratégiailag töltött be fontos szerepet. Mindenekelőtt - amit már Fölkér is megemlít könyvében elsősorban az átkelési lehetőség, azaz a Bácskával való kapcsolat fenntartása miatt bizonyult nélkülözhetetlennek.

10 Ez történhetett Mohácson vagy Batinán keresztül. Ezt a kapcsolatot mindenképp fenn kellett tartani, annál is inkább, mert Bácskába több alkalommal is egységeket vezényeltek át a harcok támogatására, így Ottingernek, az akkor még a magyarok oldalán álló tábornok 5000 főt kitevő seregének java is átkelt Dunán és működésének színterét a túloldalra tette át." Ugyanebből a célból augusztusban újabb két zászlóalj kelt át a folyón. A verbászi táborba vezényelték át a 8. honvédzászlóaljat is, kik 1848. év végéig teljesítettek ott szolgálatot. Amint látjuk, a harcok alatt állandó kapcsolat állt fenn a bácskai hadszíntér és Baranya között. Ennek az összeköttetésnek az egyik kulcshelye Mohács volt. 1. ábra. Mohács város pecsétje 1848-ból. Batthyány Kázmér kormánybiztosnak elemi érdeke volt, hogy a megye keleti területe Mohács központtal az б kezében maradjon, hisz a Bácskába távozott egységeket semmiképp sem akarta elveszteni és a Dráva-vonal védelmének érdekében szerette volna visszavezényeltetni. Eme volt is lehetősége, és sikerült is kisebb egységeket Baranyába irányítania. Azok a nemzetőrök - kik éppen Bácskából tértek vissza - hajtották végre a pécsi nemzetőrökkel a nevezetes pécsváradi rajtaütést, a Hardegg és Kress könnyűlovas ezred depóit (tartalék raktárait) foglalták el. Batthyány már korábban is arra törekedett, hogy a Bácskában harcoló baranyai egységeket visszavezényeljék a déli védelem erősítése érdekében. Ezért ragaszkodott Mohácshoz és tartotta az ellenség elleni támadás fő bázisának a dunamenti várost. Amikor a Dráva-menti védelmi vonal felállítását szervezték, Mohácsnak fontos szerepet szántak. A Közlöny című újság 1848. július 9-i számában a védelmi vonallal kapcsolatban írta: „Baranyából. Pécs jál. 6. A védelmi vonal tegnap óta fennáll. Az eredeti terv némi módosításával a fegyveres erő közvetlen és egyedül a Dráva mentében nem kordon alakban, hanem Mohácson, Vörösmarton, Batinán, Dárdán, Beremenden, Siklóson és Vajszlón stb. beszállásoltatott..." Ezzel a védelmi vonal fontos kiindulási állomásává vált Mohács, mely egyben a Duna túlsó felé is biztosította az összeköttetést. Magát Batthyány Kázmért ugyanis Bácskában is kötötte kormánybiztosi megbízatása. 2. ábra. A „Nádor" nevű gőzös rajza a pécsi Széchenyi téri ásatásból előkerült cseréppipa rajzán. A nemzetőrség, bár szervezése komoly nehézségekbe ütközött, hamarosan megyénk területén 12 000 főre gyarapodott, melynek fele - 6000 fő - baranyai eredetű, a többi tolnai, veszprémi, fejér megyei volt. A növekvő veszély elhárítására ez nagyon csekélynek tűnt, létszámban is, harci értéküket tekintve főleg. Nemcsak kiképzetlenek voltak, de felszerelésük is rendkívül silánynak bizonyult. Puskájuk kevés volt, s egyes századok dárdával, kaszákkal voltak felfegyverezve. Fegyelmezetlensé-