Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Ádám László: A Janus Pannonius Múzeum holyvagyűjteménye, III. (Coleoptera: Staphylinidae)

ÂDÀM L.: A IANUS PANNONIUS MÚZEUN HOLYVAGYŰJTEMÉNYE, Ш. (COLEOPTERA: STAPHYLINIDAE) 43 Ceranota erythroptera (Gravenhorst, 1806) - I. Kétújfalu, egyelés, 1988. IV. 23., SJ., tölgyes, tes., 1991. V. 26., SJ. - XIV. Zákány, Kispart, gyertyános tölgyes, П., 1990. IV. 19., HS. és SJ. Ceranota ruficornis (Gravenhorst, 1802) - XIV. Gyékényes, Lankóci-erdó, tes., 1990. V. 24., HS. Coprochara bipustulata (Linnaeus, 1761) - I. Bár, Duna, 1977. X. 30., SJ.; Dobsza, Kisdobsza, 1980. IV. 17., HS., 1980. IV. 19., HS.; Kétújfalu, rókavárból, 1992. V. 30., SJ.; Kölked, Forgó, egérfészekből, 1989. VI. 27., HS. és SJ.; Pellérd, 1980. II. 12., HS. és SJ., nádas, it., 1978. III. 5., SJ.; Pécs, Szigetitanya, 1977. XII. 25., SJ., Tubes, 1980. V. 28., HS. - XIV. Barcs, Középrigóc, nyíres, rt., 1979. I. 27., HS. és SJ.; Bőszénfa, Ropolypuszta, szénából, 1978. III. 15., HS. - XVII. Csepreg, 1973. VI. 20., HS.; Lukácsháza, 1977. VI. 8., HS.; Szakonyfalu, 1978. VII. 14., HS. és SJ. - XIX. Kisbucsa, 1978. VII. 15., HS. és SJ. Faunisztikai értékelés A Janus Pannonius Múzeum kutatási területe elsősorban a Dél- és a Délnyugat-Dunántúl, innen származik a gyűjteményi anyag, a felsorolt 535 hazai holyvafaj döntő többsége. Az általánosan elterjedt, gyakori állatok mellett (természetszerűen ezek teszik ki az anyag nagyobb hányadát) szép számmal találunk ritkább, faunisztikai szempontból érdekes, illetve hazánk területéről eddig még ki nem mutatott holyvákat, sőt egy, a tudomány számára korábban ismeretlen faj (Dinaraea hungaríca) is előkerült (ÁDÁM 1994). Jelentős holyvaanyagot gyűjtött a múzeum két munkatársa, Horvatovich Sándor és Sár József, különböző hangyák (elsősorban Formica fajok) bolyainak rostálásával. A következő fajok kerültek így elő: Phloeocharis subtilissima, Metopsia clypeata, Pteronius brachypterus, Elonium minutum, Anthobium atrocephalum, Stenus aterrimus, Hemistenus ochropus, Euaesthetus ruficapillus, Paederus littoralis, Leptacinusformicetorum, Hyponygrus atratus, Acanthophus laevigatus, Paraphailus linearis, Baptolinus affinis, Bisnius carbonarius, B. cognatus, B. debilis, Gabrius osseticus, G. splendidulus, Microsaurus brevis, Quedius fuliginosus, Qu. molochinus, Raphirus limbatoides, R. nemoralis, R. nigriceps, Habrocerus capillaricornis, Schinomosa clavicornis, Mycetoporus splendidus, Sepedophilus marshami, S. testaceus, Tachyporus atriceps, T. solutus, Amidobia talpa, Notothecta flavipes, Lyprocorrhe anceps, Evanystes circellaris, Bessobiafungivora, Xenota myrmecobia, Mocyta orbata, Mycetota laticollis, Drusilla canaliculata, Pella cognata, P. funesta, Lomechusa paradoxa, Oxypoda vittata, Demosoma annulare, D. formiceticola, Thiasophila angulata. A felsoroltak többsége csak alkalmi hangyavendég, vannak azonban közöttük hangyakedvelők (Hyponygrus atratus, Drusilla canaliculata, Pella cognata, P. funesta) és hangyákkal együtt élők (Stenus aterrimus, Leptacinusformicetorum, Microsaurus brevis, Amidobia talpa, Notothecta flavipes, Lyprocorrhe anceps, Lomechusa paradoxa, Demosoma formiceticola, Thiasophila angulata) is. Van még a felsoroltakon kívül néhány faj (pl. Euryusa brachelytra, Lasiochara bonnairei, Bolitochara coliaris, B. haworthi, Pella humeralis, P. laticollis, P. limbata, P. lugens, Dinarda maerkelii), amelyek közismerten hangyakedvelők, illetve hangyákkal együtt élők. Ezek valószínűleg hangyák által benépesített helyekről (fűcsomókból, korhadó fákból, kövek alól, mohapárnákból stb.) kerültek elő. Lódarazsak (Vespa crabro) fészkéből gyűjtötték a következő fajokat: Bessobia fungivora, Atheta nigricornis, A. ravilla, Polychara sanguinea, P. spar sa. Madár- és emlősfészkek bogárfaunáját is kutatták nagyobb anyagot Sár József gyűjtött Kétújfalu környékén -, holyvákat azonban csak viszonylag kis számban találtak. A Tachyporus solutus verébfészekből, az Omalium caesum, Anotylus inustus, Oxypoda opaca és Coprochara bipustulata rókavárból került elő. Egérfészekből gyűjtötték a következőket: Omalium caesum, Coprophilus striatulus, Anotylus sculpturatus, Bisnius quisquiliarius, Heterothops niger, Poctyna paradoxa, Atheta hybrida, Coprochara bipustulata. A felsoroltak közül a Heterothops niger és a Poctyna paradoxa valódi fészeklakó (kisemlósök járataiban, fészkében élnek), a többi faj csak alkalmi vendég. A jelentősebb mecseki barlangok holyvafaunáját Gebhardt Antal gyűjtései alapján ismerjük. A legtöbb holyva az Abaligeti-barlangból került elő: Pteronius atomarius, P. brachypterus, P. ovális, Phyllodrepa floralis, Omalium rivulare, Anthobium atrocephalum, Lesteva alpestris, Stenus maculiger, Hemistenus subaeneus, Raphirus suturalis, R. umbrinus, Palporus nitidulus, Tachinus rufipes, Aloconota sulcifrons, Dralica vilis, Par осу usa longitarsis, Осака badia, Oxypoda spectabilis. A komlói-mánfai Kőlyukból öt (Pteronius ovális, Aploderus caelatus, Distichalius cinctus, Raphirus umbrinus, Oxypoda acuminata), az orfűi Vízfó-barlangból pedig csupán egy fajt (Pteronius ovális) ismerünk. A felsoroltak többé-kevésbé véletlenül kerülhettek be a föld alatti járatokba, tartósabban egyikük sem képes barlangokban megtelepedni. Egyes hűvösség- és nedvességkedvelő fajok (pl. Raphirus suturalis, R. umbrinus, Aloconota sulcifrons) azonban forrásbarlangok bejárati szakaszában gyakori vendégnek számítanak. GEBHARDT (1964) még további fajokat is felsorol az Abaligeti-barlangból, illetve a Kőlyukból: Omalium caesum Gravenhorst, 1806, Lesta longoelytrata (Goeze, 1777), Aploderus caelatus (Gravenhorst, 1802), Nestus nanus (Stephens, 1833), Bisnius rigidicornis (Gravenhorst, 1802), Gabrius