Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Vargha Béla: Fél évszázad környezeti változásának hatása a Tihanyi-félsziget medveállatka (Tardigrada) faunájára

VARGHA BÉLA: FÉL ÉVSZÁZAD KÖRNYEZETI VÁLTOZÁSAINAK HATÁSA A TEHANYI-FÉLSaGET MEDVEÁLLATKA (TARDIGRADA) FAUNÁJÁRA 29 a napsütéses órák száma, emelkedett az átlagos léghőmérséklet, de csökkent a viszonylagos nedvességtartalom, kevesebb lett a csapadékos napok száma és a csapadék évi mennyisége. Az átlagosan 1 C° léghőmérséklet emelkedés mellett azt is tekintetbe kell venni, hogy a Tihanyi-félsziget egyes területein mért átlagos hőmérsékletek különbsége is meghaladja az 1 C° értéket (ENDRŐDI 1974). A Tardigrada-fauna változásának értékelésekor két-két mintavételi hely (Óvár és Ciprián-forrás, valamint Kálvária és falu) összevonásra került, tekintettel a mintavételi helyek egymásmellettiségére, érintkezésére és hasonló kitettségére. így végülis hat összehasonlításra nyílt lehetőség Nyereg-hegy, Szarkádi-erdő, Kiserdődomb, Óvár és Ciprián-forrás, Kálvária és falu, valamint Nyársas-hegy vonatkozásában (5. táblázat). A Tardigrada-fajok száma két területen (Szarkádierdő, valamint Kálvária és falu) csökkent, a négy többi területen emelkedett az ötven év alatt. A fajszám mindkét időpontban az Óvár és Ciprián-forrás mintavételi területen volt a legnagyobb és a Szarkádi-erdőből származó mintáknál a legkisebb. A legnagyobb fajszám közötti változás a Kiserdődomb mintavételi helyen mutatkozott jelentős emelkedés formájában. Ugyancsak ezen a területen volt a legnagyobb a közös (mind az ötven évvel ezelőtti, mind a jelenlegi vizsgálat alkalmával kimutatott) fajok aránya és az új fajok megjelenése, valamint legkisebb az eltűnt fajok aránya (6. táblázat). A vizsgált minták eredményei alapján a legkedvezőbb képet mutató Kiserdő-domb vonatkozásában szükséges kitérni SZALAI-TÓTH és HLAVAY (1995) bioindikációs vizsgálatainak eredményére. A szerzők akkumulációs bioindikátorok alkalmazásával a Tihanyi tájvédelmi körzet gépjárműforgalom okozta levegőszennyezettségének vizsgálatánál a forgalmas útszakasz (Gödrös) kontroll területeként a Kiserdődombot választották. Vizsgálati eredményeik szerint ezen a területen a vizsgált nehézfémek koncentrációja (az élettani fontosságú cink kivételével) kimutatási határ alatti volt. A gépjárműforgalommal terhelt területen viszont jelentős mennyiségű nehézfém-koncentrációt mértek, amely a turistaszezon folyamán május végétől szeptember elejéig fokozatosan emelkedett. A fentiek szerint a kontroll területként szereplő Kiserdó-dombot a károsító antropogén hatások kevéssé érintik, a levegőszennyezettség itt kisebb mértékű, s ezzel magyarázható a Tardigrada-vizsgálatok kedvező eredménye is. A Tardigrada-fajok előfordulása alapján a kedvezőtől a kedvezőtlen irányba sorrendbe állítva az egyes mintavételi helyeket, mind a közös fajok, mind pedig az eltűnt fajok aránya alapján azonos sorrend állapítható meg. Közel azonos képet mutat a fajszám-változás és a megjelent új fajok aránya is. Legkedvezőbb változás a Kiserdő-domb és a Nyársas-hegy, legkedvezőtlenebb pedig a Szarkádi-erdő, valamint a Kálvária és a falu területéről származó vizsgálati minták esetében tapasztalható. Ez utóbbi két terület Tardigrada-faunában mutatkozó kedvezőtlen változása valószínűleg a komp- és gépjárműforgalom növekedésével (s a vele együtt járó környezetszennyeződéssel) lehet összefüggésben. A közlekedési úttól távolabbi és magasabb fekvésű helyeken a feltételezett kisebb szennyezettség miatt kedvezőbb hatások érvényesülnek. Az ötven évvel ezelőtt és jelenleg is megtalálható ún. közös fajok több mint a fele (10 fajból 7 faj) kozmopolita elterjedésű. A leggyakoribb közös fajok (előfordulási gyakoriságuk sorrendjében: Macrobiotus hufelandi, Ramazzottius oberhaeuseri, M. richtersi, Echiniscus testudo) valamennyien kozmopolita fajok. A közös fajok kivétel nélkül xerofil és eurytop jellegűek, az eltűntek között ezzel szemben dominál a hygrofil, míg az újonnan megjelentek között néhány hygrofil, nagyobbrészt pedig eurytop és xerofil faj található. Mindezek alakulásában szerepe lehet az éghajlati változásnak is. A közös fajok a tágabb tűróképességű ellenállóbb kozmopolita fajok közül kerülnek ki, s ezek képezik a fennmaradó-elterjedő fajok többségét. Az összehasonlított területeken ötven évvel ezelőtt 21 faj előfordulása volt igazolható, míg a jelenlegi vizsgálat 26 faj kimutatását eredményezte (bár ez utóbbit lehetséges, hogy a különböző kivonási és vizsgálati módszertek eltérő hatélonysága is befolyásolta). Az ötvenéves időszak alatt eltűnt 11 faj (az akkori fajok 52%-a), míg megjelent 16, a területről eddig ismeretlen faj, amely a jelenlegi fajok 62%-a (7. táblázat). Összességében a vizsgált területeken talált fajok száma fél évszázad alatt kissé emelkedett, a fauna összetétele viszont jelentősen megváltozott, a fajok több mint a fele kicserélődött. Ez pedig fontos jelzés, amely komoly figyelmet érdemel! Az eddigi fauna-kutatások és a jelenlegi vizsgálat eredményei alapján a Tihanyi-félsziget területéről ez ideig kimutatott Tardigrada-fajok száma 46 (8. táblázat), amely a hazai Tardigrada-fauna (VARGHA 1996) 38%-a. Összefoglalás A szerző a Tihanyi-félsziget kilenc területéről származó 1990 és 1996 között gyűjtött 430 moha- és zuzmómintából 28 Tardigrada-fajt mutatott ki. Ezek közül egy faj, a Macrobiotus macrocalix új a hazai faunában. Megállapította az egyes Tardigrada-fajok származási hely és