Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Vargha Béla: Fél évszázad környezeti változásának hatása a Tihanyi-félsziget medveállatka (Tardigrada) faunájára

30 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41 -42 (1996-97) gyűjtőhely szerinti gyakoriságát és a vizsgálati minták fajgazdagságát. A Tihanyi-félsziget idegenforgalma az utóbbi ötven esztendő alatt nagymértékben megváltozott, jelentősen megnőtt, a gépjárműforgalom hasonló módon emelkedett. Az éghajlati változások sorában országos vonatkozásban tapasztalható a léghőmérséklet emelkedése és a csapadékmennyiség csökkenése. A környezeti változásoknak a Tardigrada-fauna összetételére gyakorolt hatását hat terület vonatkozásában vizsgálva összehasonlításra került az 1943-as (IHAROS 1947) és a jelenlegi vizsgálat eredménye. Megállapítható, hogy a különböző forgalmú, s így változó terhelésnek kitett területek Tardigrada-faunája eltérő mértékben módosul. Ez megnyilvánul a fajszám megváltozásában, a közös fajok, az eltűnt fajok és a megjelent új fajok arányának alakulásában. A leggyakoribb közös fajok kozmopolita elterjedésűek, xerofil és eurytop jellegűek, tágabb tűrőképességűek és ellenállóbbak. A közlekedési úttól távolabbi és magasabb fekvésű területeken a kisebb szennyezettség következtében kevesebb károsító hatással kell számolni. A kedvezőbb körülmények hatására magasabb a fajszám, a közös fajok és az újonnan megjelent fajok aránya és kisebb az eltűnt fajok viszonylagos mennyisége. Legkedvezőbb változás a Kiserdó-domb és a Nyársashegy, legkedvezőtlenebb változás pedig a Szarkádi-erdő, valamint a Kálvária és a falu területéről származó minták esetében tapasztalható. Az összehasonlított területeken ötven évvel ezelőtt 21 faj volt kimutatható, jelenleg pedig 26. Fél évszázad alatt eltűnt 11 Tardigrada faj (az akkori fajok 52%-a), míg megjelent 16, eddig a területről nem ismert új faj, amely a jelenlegi fajok 62%-a. Bár összességében az elmúlt fél évszázad alatt a fajszám kissé emelkedett, viszont a fauna összetétele jelentősen módosult, a fajok több mint ötven százaléka kicserélődött. Mindez az időközbeni környezeti változások hatásának tulajdonítható, jelzés értékkel bír és feltétlenül figyelmet érdemel. Jelenleg a Tihanyi-félsziget területéről a hazai Tardigrada-fauna 38%-a, összesen 46 faj ismeretes. Az összehasonlító Tardigrada-vizsgálatok adatai alapján megállapítható, hogy a Tihanyi-félszigeten az elmúlt fél évszázadban bekövetkezett környezeti változások jelentős faunaösszetétel módosulást eredményeztek. A vizsgálati eredmények megerősítik azt a felismerést, hogy a Tardigradák jó bioindikátor szervezetek, a környezet állapotában bekövetkező változásokat nemcsak a faj- és/vagy az egyedszám (VARGHA 1997), hanem a fauna összetételének megváltozásával is jelzik. Mindezek együttesen alátámasztják a bioindikációs módszerek alkalmazásának jelentőségét, felhívják a figyelmet a környezeti változások élővilágra gyakorolt hatására és a változások figyelemmel kísérésének szükségességére, valamint a faunakutatások elméleti és gyakorlati fontosságára, környezetegészségügyi, környezetvédelmi hasznosságára és zoológiai jelentőségére. Köszönetnyilvánítás A szerző őszinte köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik adatokkal és információkkal segítették munkáját: Antal István (Közlekedéstudományi Intézet Rt. Budapest), Balaskó Péter (Tihany), MAHART Balatoni Hajózási Rt. Igazgatósága (Siófok), Dr. Csiszár Miklósné (Megyei Könyvtár, Veszprém), Horváthné Kiss Rózsa (Limnológiai Kutatóintézet Tihany), Dr. Iharos Gyula (Balatonfenyves), Moór Gyula (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága, Veszprém) Rosta Sándor („Balaton" Alapítvány, Balatonfüred). Ugyancsak köszönet illeti meg munkahelyi vezetőimet a kutatási téma támogatásáért, valamint Nagy Orsolya asszisztenst technikai közreműködéséért.