Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)
Művészettörténet - Mendöl Zsuzsa: Építészpálya a két világháború szorításában: Hoffmann László (1897–1943)
MENDÖL ZS.: ÉPÍTÉSZPALYA KÉT VILÁGHÁBORÚ SZORÍTÁSÁBAN: HOFFMANN LÁSZLÓ (1897-1943) 249 gek. A nyeregtetővel fedett, a terepadottságokból adódóan lépcsősen kapcsolódó tömegű, értékes épületet 1941. márc 25-én tervezte Hoffmann László 44 . 1939^2. között a Megyerti kertvárosban is felépült típusházaiból néhány, például a Nyárfa utcában. 50. kép. Családi típusház a Kertvárosban, Nyárfa u. A pécsi Központi Temető ravatalozójának bővítésére 1940-ben tervpályázatot hirdettek. Hoffmann pályaterve 45 csak a négy korintuszi oszlopos portikuszt hagyja meg, míg a szárnyépületek nyílássorát 4-4 tengely szélességben modernizálná, előttük végigfutó lépcsőkkel (43. kép). Az oldalszárnyak tömegritmusa jó, a három oldalbejáratot fent párkánnyal kapcsolja, az ajtók fölé körablakokat helyez. A bírálati jegyzőkönyvet nem találtam meg a pályaterv mellett, a Dunántúl című napilapból (1940. febr. 7. 3. old.) ismerjük a pályázat eredményét: Gosztonyi Gyula kapta az első díjat, Kőszeghy Gyula a másodikat, harmadik helyezett Pemeczky Sándor terve volt. A Bm Levéltárban Hoffmann tervanyagából előkerült egy mauzóleum terve, két dór oszlop hordta timpanonján címerrel és a „Bonyhádi Perczel család" felirattal. A timpanon fölött lépcsősen kezelt épületlezárás. Kétszárnyú kapubejárata kétoldalán két kis ablak alkotta homlokzatával talán a pécsi temetőbe kívánták felépíteni. (Inkább pályakezdő éveinek munkája lehetett e datálatlan terv.) 1940-ben tíz évvel az első pályázatot követően ismét napirendre került Pécsett a Mecsekre építendő Tüdőbetegszanatórium építésének ügye 46 , Hoffmann - vitéz Martsekényi Imrével - közös tervvel pályázott: nagyszabású, központi toronyra szimmetrikus hétemletes központi magtól a szélek felé csökkenő emeletszámú, lépcsős tömegű szalagházat mutat a festői látványtervük (44. kép), erőteljes horizontális tagolású szárnyakat kétoldalt üvegablak-falú rizalitok zárják le. A fennmaradt három festői látványtervből (a másik nézet egy lapos tetejű, kubusokból összetett templom mögött három illetve kétemeletes épülettömeget mutat, míg a harmadik rajz függőfolyosós épületnek a többihez pergolával való kapcsolását jelzi. E terv talán éppen a fővárosi építész társtervezőnek köszönhetően nem mentes az ekkor a főváros nagy középületi tervpályázatainak (pl. budapesti központi városháza bővítésének) gigantomániás, heroikus modernségétől. A feladat alapos és modern szellemű megoldását nyújtja itt együttműködésük, csupán a főépületet érezzük elméretezettnek, ilyen szalagházóriásra a Mecsek rétegvonalai és terepadottságai nem megfelelőek. Vitéz Martsekényi Imre épp e pályázat évében volt megosztott első díjazottja az említett, budapesti Központi városháza bővítésére még 1939-ben kiírt névaláírásos pályázatnak, s mint Preisich Gábor írja „ez tág teret nyújtott a nyílt és rejtett protekciónak, egyben megakadályozta, hogy a főváros vezetősége számára nem kívánatos elemek, akár véletlenül is díjat nyerhessenek... A két első díjat Kertész K. Róbert és Weichinger Károly terve, valamint vitéz Martsekényi Imre terve kapta. Közülük a Kertész-Weichinger terv messze színvonalasabb, Martsekényi viszont - tudomásom szerint - a Magyar Építészek Nemzeti Szövetségének volt oszlopos tagja." 47 Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy hogyan került kapcsolatba Hoffmann Martsekényi vei, csupán feltételezzük, hogy a fővárosi építész e vidéki pályázaton csak helyi résztvevővel indulhatott, s Hoffmann munkalehetőséghez jutás, a létezés érdekében vállalkozott az együttműködésre. E nagyrészvételű pályázat szellemi értékeiből, eredményéből sem valósult meg semmi világháború következtében. A magánépítések folytatódtak a háborús évek alatt is. 1941-ben Benkő József a Benyovszky u. 5. szám (ma: Bajcsy Zsilinszky u. 5.) alatt építendő háromemeletes bérház Hoffmann László készítette tervére kért építési engedélyt (45. kép). Az építtető azonos a 3. számú bérház tulajdonosával, aki Forbát Alfréddal ide korábban két bérházat terveztetett, amiből az egyik felépült, s e házának folytatásaként, azonos szellemben és felfogásban kívánta ez újabb házát is megépíteni, de mert Forbát a zsidótörvények miatt már nem kaphatott itt munkát, s ekkorra már elhagyta az országot, így a szomszédos bérház építéséhez tervezőjének kiválasztása arra esett, aki dolgozott már együtt Forbát Alfréddal és szellemében is leginkább hajlandó volt követni. így az 1941 februárjában tervezett homlokzaton folytatódik az előző háznak ablakkettőzésekkel kialakuló „pécsi szalagablakos" ritmusa és az alsó nyílássorral áttört (itt lekerekített élű) mellvédes erkélyek plasztikai tagoló szerepe, amelyek a második és negyedik tengelyben az emeleteken az utca fölé kiugró tömegekhez kapcsolódnak. Földszintjén
